151203. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fényérzékeny akrilátok előállítására
151203 biztosítanunk. Ennek érdekében meg kellett még választani az aminoalkoholt is, mert az adott hatások egyes szubsztituált aminoalkoholok esetében jobban érvényesülnek, mások esetében viszont nem tapasztalhatók. így olyan R2 —N—CH 2 CH2-(met)akrilát monomerből indulunk ki, amelyben az aminoalkohol szubsztituense az R-gyök, vagy egy, vagy két szubsztituenst jelöl, amely(ek) metil, etil, propil, butil, piperidin és pirrolidil csoportok legalább egyikéből adódik. A nem-kívánatos oxigéntartalmú csoportok kialakulásának akadályozására legegyszerűbb óvintézkedés természetesen a levegő kizárása. Azonban ezenkívül jó eredményeket lehet a találmány szerint elérni abban az esetben is, ha azovegyülettel iniciálunk, pl. azo-bisz-izo-vajsavnitrillel, vagy ehhez hasonló tulajdonságú molekulával. Ez az iniciátor-rendszer szigorúan 65—78 C° között tartott folyamatban jól definiált, közel azonos méretű óriás molekulák képződését segíti elő anélkül, hogy a végtermékben, oldatának frakcionálása útján eltérő viszkozitású részeket találhatnánk. A polimerizálás időtartama is lényegesen befolyásolja a termék tulajdonságait, amennyiben a reakcióelegynek vízbe öntése útján kicsapódó polimer-frakció bizonyos reakciós időtartamig a teljes mennyiségnek csak kis hányada, míg hosszabb reakció idő után — teljes konverzió elérése ellenére is, — ismét csak a teljes mennyiségnek kis hányada. A találmány szerinti hatás eléréséhez" ideális az a polimerizációs időtartam, amikor a vízbeöntéssel kicsapható polimer mennyiség maximális. Ez körülményeink között 8—15 órás polimerizálásnak felel meg, bár, más iniciáló rendszerek és változtatott monomer összetétel- ül. közeg esetén más időtartam felel meg az optimumnak. Ebből a szempontból is érdekes a polimerizációs közeg polaritása. Vizes közegben végbemegy ugyan a folyamat, de a polimer kicsapódik idő előtt. Ezért a vizes közeghez oldószert kell adagolni. Az oldószer hasznos a találmány kivitelezése szempontjából azért, mert a képződő polimert oldatban tartja. Káros azonban annyiban, hogy a közeg polaritását csökkenti. így pl. hosszabb szénláncú alifás alkoholok hatására a polimer láncnövekedése oly mértékben haladhat előre, hogy a következő műveletekhez alkalmatlan, túlságosan nagy molekulasúlyokhoz juthatunk. Ezért a közeghez adott alkoholhányad 2 szénatomnál a találmány szerint nem tartalmazhat hosszabb láncot, mennyisége pedig 35—75% között választandó. A polimert a további műveletekhez meg kell tisztítani és szerves közegbe kell. vinni. Első célra akár alifás alkoholok, akár ketonok, dioxán-féle vízzel elegyedő oldószerek stb. alkalmasak. Találmányunk kivitelezéséhez azonban mindezek közül acetont választottunk, — bár más oldószerekkel is kivitelezhetők a műveletek —, mert az aceton a polimernek jó oldószere, vízzel tökéletesen elegyedik, így az oldatból a polimer finom pelyhek alakjában kicsapódik és ezek a vizes acetonból jól szűrhetők. Egy további változata a találmánynak abban 5 áll, hogy a fentiekben ismertetett előállításon túlmenően még nagyobb tisztaságban állíthassuk elő a fényérzékeny polimersó alapanyagát. Ennek megfelelően úgy járunk el, hogy az acetonos oldatból vízben kicsapott és kiszűrt 10 polimert szárítjuk és egy újabb oldószerben vesszük fel. Ez az oldószer lehet akár ismét aceton, de választhatunk mást is, pl. dioxánt, etanolt, alifás alkoholokat és még több hasonló vízzel elegyedő oldószert. 15 A polimer kinyerése és kiszárítása után a fenti oldószereken kívül benzolban, klórbenzolban alifás észterekben oldhatjuk a polimert. Az így készített oldatban elegyítjük a polimert a (met)akrilsav komponenssel, amelyben 20 már előre oldottuk a hőstabilizátort, fényiniciátort és esetleg szükséges egyéb segédanyagokat. Összeöntéskor a polimer és a monomersav között exotherm reakció játszódik le, amelynek befejeztével a találmány szerinti 25 szilárd fényérzékeny anyag oldata felhasználásra kész. A felhasználás során számos előnye jelentkezett annak, hogy a találmány szerint előállított fényérzékeny anyag szilárd, és mechaniku-30 san ellenálló változatban jelenik meg. Nevezetesen nyomdaipari klisé készítéséhez nagy előny, ha a fényérzékeny lemez kemény, ellenálló. Hőérzékeny szerkezetek műanyagos stabilizálására alkalmas fényérzékeny kötőelemek céljaira is 35 előfeltétel, hogy a fényhatás előtt az anyag szilárdan kezelhető és elhelyezhető legyen. Természetesen a találmány szerint előállított anyagok használhatóságát semmiképpen sem korlátozzuk a szubsztanciális alkalmazásra az 40 anyagok keverékében, töltőanyagokkal, vagy vázanyagokra vive éppen olyan használhatók, és jó tulajdonságaik előtérbe lépnek. 45 1. példa: Propeller keverővel, visszafolyó hűtővel, hőmérővel ellátott készülékben oldunk 100 g dimetilaminoetilmetakrilát monomert, 240 g metanol, és 130 g deszt. víz el egyében. Teljes 50 oldódás után 2,4 g azo-bisz-izo-vajsav-nitrilnek 10 g metanollal képezett oldatát adjuk az elegyhez, majd ezzel 68 C°-on 9 órán keresztül polimerizálunk, mely után az oldószert vákuumban eltávolítjuk, a polimert acetonban 55 felvesszük és vízben kicsapjuk. A nyert hófehér pelyhekben ülepedő terméket szűrjük, 60 C-on szárítjuk. A nyert polimer 75 g nem ragacsos, fehér por. 60 2. példa: Az 1. példában megadott készülékben 10Ö g dietilaminoetilmetakrilát monomert 40Ö g metanol és 200 g deszt. víz elegyében feloldunk, 65 összekeverés után 3,5 g azo-bisz-ízo-vajsavnit-2 l
