151203. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fényérzékeny akrilátok előállítására

151203 biztosítanunk. Ennek érdekében meg kellett még választani az aminoalkoholt is, mert az adott hatások egyes szubsztituált aminoalko­holok esetében jobban érvényesülnek, mások esetében viszont nem tapasztalhatók. így olyan R2 —N—CH 2 CH2-(met)akrilát monomerből indu­lunk ki, amelyben az aminoalkohol szubszti­tuense az R-gyök, vagy egy, vagy két szub­sztituenst jelöl, amely(ek) metil, etil, propil, butil, piperidin és pirrolidil csoportok legalább egyikéből adódik. A nem-kívánatos oxigéntartalmú csoportok kialakulásának akadályozására legegyszerűbb óvintézkedés természetesen a levegő kizárása. Azonban ezenkívül jó eredményeket lehet a találmány szerint elérni abban az esetben is, ha azovegyülettel iniciálunk, pl. azo-bisz-izo­-vajsavnitrillel, vagy ehhez hasonló tulajdon­ságú molekulával. Ez az iniciátor-rendszer szi­gorúan 65—78 C° között tartott folyamatban jól definiált, közel azonos méretű óriás mole­kulák képződését segíti elő anélkül, hogy a végtermékben, oldatának frakcionálása útján eltérő viszkozitású részeket találhatnánk. A po­limerizálás időtartama is lényegesen befolyá­solja a termék tulajdonságait, amennyiben a reakcióelegynek vízbe öntése útján kicsapódó polimer-frakció bizonyos reakciós időtartamig a teljes mennyiségnek csak kis hányada, míg hosszabb reakció idő után — teljes konverzió elérése ellenére is, — ismét csak a teljes mennyiségnek kis hányada. A találmány sze­rinti hatás eléréséhez" ideális az a polimerizá­ciós időtartam, amikor a vízbeöntéssel kicsap­ható polimer mennyiség maximális. Ez körül­ményeink között 8—15 órás polimerizálásnak felel meg, bár, más iniciáló rendszerek és vál­toztatott monomer összetétel- ül. közeg esetén más időtartam felel meg az optimumnak. Ebből a szempontból is érdekes a polimeri­zációs közeg polaritása. Vizes közegben végbe­megy ugyan a folyamat, de a polimer ki­csapódik idő előtt. Ezért a vizes közeghez oldószert kell adagolni. Az oldószer hasznos a találmány kivitelezése szempontjából azért, mert a képződő polimert oldatban tartja. Ká­ros azonban annyiban, hogy a közeg polari­tását csökkenti. így pl. hosszabb szénláncú alifás alkoholok hatására a polimer láncnöve­kedése oly mértékben haladhat előre, hogy a következő műveletekhez alkalmatlan, túlságo­san nagy molekulasúlyokhoz juthatunk. Ezért a közeghez adott alkoholhányad 2 szénatomnál a találmány szerint nem tartalmazhat hosszabb láncot, mennyisége pedig 35—75% között választandó. A polimert a további műveletekhez meg kell tisztítani és szerves közegbe kell. vinni. Első célra akár alifás alkoholok, akár ketonok, dioxán-féle vízzel elegyedő oldószerek stb. al­kalmasak. Találmányunk kivitelezéséhez azon­ban mindezek közül acetont választottunk, — bár más oldószerekkel is kivitelezhetők a mű­veletek —, mert az aceton a polimernek jó oldószere, vízzel tökéletesen elegyedik, így az oldatból a polimer finom pelyhek alakjában kicsapódik és ezek a vizes acetonból jól szűr­hetők. Egy további változata a találmánynak abban 5 áll, hogy a fentiekben ismertetett előállításon túlmenően még nagyobb tisztaságban állíthas­suk elő a fényérzékeny polimersó alapanyagát. Ennek megfelelően úgy járunk el, hogy az ace­tonos oldatból vízben kicsapott és kiszűrt 10 polimert szárítjuk és egy újabb oldószerben vesszük fel. Ez az oldószer lehet akár ismét aceton, de választhatunk mást is, pl. dioxánt, etanolt, alifás alkoholokat és még több hasonló vízzel elegyedő oldószert. 15 A polimer kinyerése és kiszárítása után a fenti oldószereken kívül benzolban, klórben­zolban alifás észterekben oldhatjuk a polimert. Az így készített oldatban elegyítjük a poli­mert a (met)akrilsav komponenssel, amelyben 20 már előre oldottuk a hőstabilizátort, fény­iniciátort és esetleg szükséges egyéb segéd­anyagokat. Összeöntéskor a polimer és a mo­nomersav között exotherm reakció játszódik le, amelynek befejeztével a találmány szerinti 25 szilárd fényérzékeny anyag oldata felhaszná­lásra kész. A felhasználás során számos előnye jelent­kezett annak, hogy a találmány szerint előállí­tott fényérzékeny anyag szilárd, és mechaniku-30 san ellenálló változatban jelenik meg. Nevezete­sen nyomdaipari klisé készítéséhez nagy előny, ha a fényérzékeny lemez kemény, ellenálló. Hő­érzékeny szerkezetek műanyagos stabilizálására alkalmas fényérzékeny kötőelemek céljaira is 35 előfeltétel, hogy a fényhatás előtt az anyag szilárdan kezelhető és elhelyezhető legyen. Természetesen a találmány szerint előállított anyagok használhatóságát semmiképpen sem korlátozzuk a szubsztanciális alkalmazásra az 40 anyagok keverékében, töltőanyagokkal, vagy vázanyagokra vive éppen olyan használhatók, és jó tulajdonságaik előtérbe lépnek. 45 1. példa: Propeller keverővel, visszafolyó hűtővel, hő­mérővel ellátott készülékben oldunk 100 g di­metilaminoetilmetakrilát monomert, 240 g me­tanol, és 130 g deszt. víz el egyében. Teljes 50 oldódás után 2,4 g azo-bisz-izo-vajsav-nitril­nek 10 g metanollal képezett oldatát adjuk az elegyhez, majd ezzel 68 C°-on 9 órán keresztül polimerizálunk, mely után az oldószert vá­kuumban eltávolítjuk, a polimert acetonban 55 felvesszük és vízben kicsapjuk. A nyert hófehér pelyhekben ülepedő termé­ket szűrjük, 60 C-on szárítjuk. A nyert poli­mer 75 g nem ragacsos, fehér por. 60 2. példa: Az 1. példában megadott készülékben 10Ö g dietilaminoetilmetakrilát monomert 40Ö g me­tanol és 200 g deszt. víz elegyében feloldunk, 65 összekeverés után 3,5 g azo-bisz-ízo-vajsavnit-2 l

Next

/
Oldalképek
Tartalom