151194. lajstromszámú szabadalom • Adócső rácsszerkezet és eljárás annak előállítására

' MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI 151194 LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1961. XII. 30. (MA—1104) Közzététel napja: 1963. VII. 24. Megjelent: 1985. V. 01. Szabadalmi osztály: 21 g 1—16 Nemzetközi osztály: H 04 h Decimái osztályozás: Feltaláló: Heincinger József konstruktőr, Kardos Imre mérnök, Vágó Imre üzemvezető, budapesti lakosok Tulajdonos: Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT. Adócsőgyára, Budapest Adócső rácsszerkezet és eljárás annak előállítására Ismeretes, hogy az elektroncsövek (adó-, vevőcsövek) rácsszerkezete a múltban általában menet (spirál) kiképzéssel készült. Az utóbbi időben a rövidebb hullámok alkalmazásával fellépő igények miatt mind jobban tért hódítanak az ún. botrácsos, megoldások, ahol az elektronáramlást befolyásoló rács elemi huzaljai (botok) a cső és általában a katód főtengelyével párhuzamos kiképzésűek. A viszonylag hosszú katódok és viszonylag vékony rácsszálak esetében ezeket a katód hőhatása az elektron áramlás egyenletességének biztosítására, valamint a rács-katód zárlat elkerülésére merevíteni kellett. Ennek legismertebb módja a rácshenger átmérőjének megfelelő méretben elkészített két vagy több drótgyűrűhöz vagy nagy emelkedésű menethez rögzíteni a rácsszálakat. Ezen kivitelnél a rácsszálak rögzítése a tartógyűrűhöz vagy spirálhoz hegesztéssel történik, amely művelet az általában használt molibdén anyag esetében igen kényes, mert az anyagok beégnek és a hegesztési helyek ridegekké, törékennyé válnak, továbbá ezek a huzalgyűrűk nem biztosítják a kívánt, merevítést, ovális deformálódásokra hajlamosak, ami a gyártásnál jelentős selejtszázalékot jelentett és az üzemeltetésnél hibaforrásokat okozott. Ennek csökkentésére alkalmazásra kerültek a tárcsás gyűrűk, amelyeknél általában a következő kivitelek ismeretesek. A rögzítő-10 15 25 30 gyűrűkbe a rácshenger átmérőjének megfelelő körben lyukakat fúrnak és ezekbe helyezik a rácsbotokat és ezeket az adott méretű helyen külső mechanikai zömítéssel rögzítik. Általánosabb kiviteli mód, hogy a gyűrűket kívül vagy belül hornyolják és ezekbe helyezik el a rácsbotokat ugyancsak külső mechanikai zömítéssel rögzítve. Technológiai szempontból előnyösebb a külső hornyolás, azonban az új csöveknél előírt követelményként jelentkező kis rács-katód távolságot növeli. A belső hornyolású tartógyűrűk esetén a huzalok rögzítése rendkívül bonyolult technológiát igényel, valamint a külső mechanikus zömítő eljárások sem biztosítják a jelentős höváltozások folytán fellépő anyagdeformáció miatt a gyűrűk lazulásával fellépő hibákat, továbbá az előállításuk igen gazdaságtalan úgy az anyag felhasználásában mint a kivitelezésben. A feladat a botrács szálak hegesztés és külső mechanikai zömítés nélkül a tartógyűrűkbe való rögzítése a katódtói való minél kisebb távolság egyenletes betartásával, valamint a fellépő elektronbecsapódás és hőhatások okozta hibák minél nagyobb méretű kiküszöbölésével. Ezen feladatot a bejelentés szerinti rácsszerkezet és eljárás annak előállítására oly módon elégíti ki, hogy a rácsszálakat tartó gyűrűt például lapos négyszögkeresztmetszetű szálanyagból készítjük, amelybe a száltartó hornyokat előre 151194