151177. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szeizmométerből, erősítőből, és mérőműszerből álló több szeizmikus csatornát tartalmazó szeizmikus berendezések hitelesítésére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1961. VIII. ,02. (GE—431) Közzététel napja: 1963. IX. 23. Megjelent: 1965. V. 01. 151177 Szabadalma osztály: 42 c 42—44 Nemzetközi osztály: G 01 c Decimái osztályozás: Feltalálók: Boér László mérnök, Gálfi János geofizikus, Kosa Gyula mérnök, Papp István mérnök, Posgay Károly geofizikus, Sédy Loránd geofizikus, dr. Stegena Lajos mérnök, Budapesten Tulajdonos: Geofizikai Mérőműszerek Gyára, Budapest Eljárás szeizmométerből, erősítőből és mérőműszerből álló több szeizmikus csatornát tartalmazó szeizmikus berendezések hitelesítésére Szeizmikus méréseknél a mesterségesen — rendszerint robbantással — keltett talajrezgéseket felvevőkkel (szeizmométerekkel) elektron mos rezgésekké alakítják, erősítik, szűrik, majd galvanométerekkel optikai úton fényérzékeny anyagokon rögzítik. Az így kapott görbéket — szeizmogramokat — például az egyazon mélységű rétegről visszaverődött rezgések (reflexiók) alapján értékelik, korrelálják. A korszerű szeizmikus kutatás „dinamikus korrelálást" igényel, ami az egyes felviteli görbéknek idő, frekvencia és amplitúdó szerinti változásait is figyelembe veszi. A dinamikus korreláció a mérőberendezés jellemzőinek nagy mértékű azonosságát követeli, vagyis ha ugyanazt a robbantást egyidejűleg több felvevő berendezéssel észlelik és rögzítik, akkor a felvevő csatornáknak a főbb jellemzőik tekintetében azonosnak kell lenniük. A szeizmikus mérés ezért a berendezés gyakori ellenőrzését és hitelesítését teszi szükségessé. A szeizmikus erősítők és galvanométerek ellenőrzése oly módon szokásos, hogy az erősítő bemenő kapcsaira szinusz lefutású jelet kapcsolnak és így készítenek jelrögzítő készülékkel felvételi görbét. Ez a hitelesítési eljárás az erősítő és a galvanométer vizsgálatára megfelel ugyan, de hibája, hogy figyelmen kívül hagyja a szeizmométerek érzékenységének hatását. Még a legkorszerűbb szeizmikus berendezéseknél sem alkalmaznak olyan hitelesítő eljárást, ahol az ellenőrző mérést a szeizmométer, erősítő és galvarfométer teljes láncán 5 hajtanák végre. A szeizmométer állapotáról — szakadás vagy mechanikai hibákról -— egyszerű áramlökéssel győződnek meg. A technika állását illetően — különféle mérőberendezések kezelési utasításai szerint — 10 szeizmométerek működésének ellenőrzésére azt az általánosan ismert eljárást alkalmazzák, hogy a szeizmométerre egyenáramú impulzust kapcsolnak és ezzel térítik ki lengő részét. Nyugalmi helyzetbe való visszafutáskor az in-15 dukált feszültséglökést az erősítőn vezetik keresztül, majd az eredményt fényérzékeny papíron rögzítik. Ennek az általánosan használt eljárásnak egyik hátránya az, hogy az egyenáramú impulzus által keltett mechanikus ki-20 térítés jóval nagyobb, mint ami a szeizmikus méréskor előfordul, ezért ez a vizsgálati módszjer a szeizmométer érzékenységére nem jellemző. Másik hátránya a módszernek az, hogy a kapott jelről felvételt kell készíteni, mert 25 millisecundum nagyságrendű impulzusok másként nem értékelhetők. Az eddig használt és fent leírt hitelesítési eljárás nem felel meg a dinamikus korrelációs mérés igényeinek, mert a szeizmométerek kü-30 lönböző érzékenysége miatt egyazon robbantás-151177