151162. lajstromszámú szabadalom • Eljárás göndörített szálak készítésére

3 Í51162 4 alább a kisebbik koncentráció 4%-ának kell lennie. Ha azonban erősebben göndörített szá­lakat akarunk készíteni, akkor előnyös, ha a különbség legalább 10%, vagyis az egyik kon­centráció a másiknak legalább 110%-a. Mint­hogy nagyobb koncentrációkülönbségek ese­tén esetleg túlságosan nagy vagy kis sűrűségű oldatokat kell alkalmazni, viszont kisebb kon­centrációkülönbségek esetén a göndörítő hatás csökken, a kisebbik koncentrációra számított kb. 2.r r%-os különbség látszik a legkedvezőbb­nek. A két különböző koncentrációjú oldat azo­nos vagy különböző oldószerekkel készíthető. Ha azonban különböző oldószereket haszná­lunk, nehézségekbe ütközhet egy közös koagu­láns választása,1 azonkívül ha a koagulánst kör­folyamatban keringtetjük, amelyben az elhasz­nált oldószert regeneráljuk újbóli felhaszná­lásra, további problémát okoz, hogy az oldó­szereket a koagulánstól és egymástól is el kell választani. E szerint, bár lehet például különböző koncentrációjú poliakrilnitril-tartal­mú dimetilformamidos és dimetil-szulfoxidos oldatokból vízben mint közös koagulánsban szálat képezni, általában mégis előnyösebb, ha a két különböző koncentrációjú oldat azonos oldószerrel készül. Előnyös oldószer egy szer­vetlen tiocianát vizes oldata. Az így kapott kétrészes szálak ezt követő nyújtása legalább négyszerese és célszerűen nem több mint 18-szorosa az eredeti hossznak. A legkedvezőbb a 8—10-szeres nyújtás. Nyújtás után a szálakat olyan körülmények között szárítjuk, hogy zsugorodhassanak. E kö­rülmények fennállnak például, ha a szálakat adagonként szárítószekrényben szárítjuk, még­pedig akár motringokban, akár lazán felteker­cselve kalács alakjában, vagy folytonos üzem­ben felaggatva vagy mozgó állványkocsin el­helyezve. Ha folytonos üzemű szárítást alkal­mazunk, akkor a szálak szárítótérbe juttatása ütemének gyorsabbnak kell' lennie, mint az eltávolítás ütemének, hogy a szálak zsugoro­dása és göndörödése végbemehessen. Ajánla­tos, hogy a szálak szárítás közben ne legyenek nagyobb feszültségnek kitéve, mint 5 mg/denier: A szárítás tág hőmérsékleti határok között végezhető, mégpedig szobahőmérséklet és kb. 100 C° között. Alacsonyabb hőmérsékleten nagy göndörödési arány érhető el (ezen egy göndörített szál hosszának és ugyanazon szál egyenesre kihúzott hosszának az arányát ért­jük). Mégis, minthogy a szárítást elég rövid idő alatt el kell végezni, hogy folytonos üzem­ben járhassunk el, magasabb hőmérsékletek kívánatosak. Hatásos szárítás és mégis jó gön­dörítés érhető el kb. 60—80 C°-on. Ha a találmányt a polimer azonos oldószer­rel készült két oldatával valósítjuk meg, a sza­badalom fontos előnyét hasznosíthatjuk, ha először csak egy polimer oldatot készítünk és annak egy részét a szálképző nyílásba táp­lálás közben elválasztjuk, felhígítjuk további oldószerrel és a hígított oldatot külön táplál­juk a szálképző nyílásba mint második poli­mer oldatot. Ilyen módon nemcsak, hogy nincs szükség arra, hogy két polimert készítsünk (ami e találmány valamennyi foganatosítási 5 módjára vonatkozik), hanem csupán egyetlen polimer oldatot kell előállítani. További előny, hogy a göndörödés szükség esetén szabályoz­ható az oldat hígításának szabályozásával. Ezen­kívül, mivel a göndörített szál két alkatrészé-10 nek vegyi összetétele azonos, sokkal könnyebb egyenletes száradást elérni, mint az eddig is­mert eljárások esetében, amikor1 a szál két alkatrészből áll. A találmányt a következőkben bővebben is-15 mertetjük példák útján. A használt polimer mindig egy akril-nitril és metakrilát egysége­ket 94:6 arányban tartalmazó kopolimer, az oldószer pedig nátriumtiocianát 51 súlyszáza­lékos vizes oldata. A különböző koncentrációjú 20 oldatokat 188 nyílásos szálképzőrózsán bocsá­tottuk át, a nyílások átmérője 0,1 mm volt. Az egyes nyílásokhoz tartozó két folyadék­áram a nyílás mögött 0,1—2,57 mm távolság­ban (a példák szerint) keveredhetett egymás-25 sal. A koagulálófürdő 11 súlyszazaiékos vizes nátriumtiocianát-óldat volt. A nyújtást az egyes példákban úgy változtattuk, hogy változtattuk a kerületi sebességét a felvevő görgőnek (vagyis a szálképzőrózsa utáni első görgőnek) és a szál 30 végső lineáris sebességét állandóan percenként 20 méteren tartottuk. A kapott szálak finom­sága 3,5 denier volt. 1. példa: 35 A két oldat 12,3, ill. 10,3 súlyszázalék poli­mert tartalmazott és a kétrészű szálakat szá­rítás előtt eredeti hosszuk nyolcszorosára nyúj­tottuk. Ha a szárítást kb. 80 C°-on végeztük, 40 a kész szálaknak a fent meghatározott gon­dörítési aránya 1,2 volt és a szálakon centi­méterenként 4 hullám volt. Ha szobahőmér­sékleten szárítottunk, a göndörödési arány 1,49, a hullámok száma pedig centimáteren-45 ként 6 volt. 2. példa: A két oldat 12,4, ill. 9,1 súlyszázalék poli-50 mert tartalmazott, és a szálak nyújtását a 80 C°-on való szárítás előtt az alábbiak sze­rint változtattuk, a következő eredményeket kaptuk: 55 nyújtás göndörítési hullám/cm arány 6-szoros 1,24 9,8 10-szeres 1,16 7,1 60 lS^szoros -1,14 6,7 3. példa: A két polimerkoncentráció 6,4, ill. 12,4 súly-65 százalék volt. Nyolcszoros nyújtás és 80 C°-on 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom