151160. lajstromszámú szabadalom • Rezet, alumíniumot és horganyt, valamint vasat nem korrodáló lúgos kémhatású hűtőközeg

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1962. XII. 17. (CE—412) Közzététel napja: 1963. IX. 23. Megjelent: 1964. XII. 15. 151160 Szabadalmi osztály: 22 g Nemzetközi osztály: C 09 d Decimái osztályozás: Feltalálók: Keresztessy Árpád 23%, Meister Imre 22%, Nánási Pál 22%, Szegő Miklós vegyészmérnökök, 33%, Budapest Tulajdonos: Csepeli Növényolajipari Vállalat, Budapest Rezet, alumíniumot és horganyt, valamint vasat nem korrodáló lúgos kémhatású hűtőközeg A találmány az ipari hűtőberendezésekben hűtőközegként felhasználható, réz-, alumínium-és horgany-, valamint vas- ill. acélfelületeket nem korrodáló, lúgOiS kémhatású hűtőfolyadékra, valamint ennek előállítási eljárásai a vonatkozik. Az ipari, főként élelmiszer-, gyógyszer- és hűtőipari berendezésekben használatos folyékony hűtőközegek esetében súlyos műszaki problémát képez a folyékony hűtőközegeknek a berendezések fémalkotórészeivel szemben kifejtett korrozív hatása. A probléma nehézségét nagymértékben fokozza az a tény, hogy az említett hűtőberendezéseknek a hűtőközeggel érintkezésbe kerülő alkatrészei és tartozékai különféle fémekből, mint vasból, különböző minőségű acélokból, rézből, alumíniumból, horganyozott vaslemezből stb. készülhetnek és így' egyidejűleg a hűtőfolyadéknak mindezekkel a különféle fémekkel szembeni korrozív hatása ellen kellene védekezni. A nehézségek megoldására már igen sokféle módon tettek kísérleteket, egyrészt a hűtőközeg megfelelő megválasztása, másrészt különféle korróziógátló adalékok alkalmazása útján. Hőátadás és alacsony hőfokokra való lehűthetőség szempontjából előnyösen lehetne hűtőfolyadékként alkalmazni a vizes konyhasóoldatokat, ismeretes azonban, hogy a kloridos általában a halogén-ionok a korrózió szem-10 15 20 25 30 pontjából igen károsak. így a konyhasót tartalmazó vizes hűtőfolyadékok a vasanyagon erős rozsdásodást, bemaródásokat, súlycsökkenést okoznak és még a rozsdamentes acéllemezeken is pontkorróziót és bemaródásokat, sőt rozsdásodást is idézhetnek elő. A konyhasós hűtőközegek e korrozív hatása bizonyos mértékig enyhíthető ugyan lúgos kémhatású vegyszerek, mint alkálilúgok, alkálikarbonátok vagy alkálifoszfátok folyamatos, gyakori hozzáadása útján, de ez az adagolás állandó felügyeletet igényel, elmulasztása esetén a korrózió ismét teljes mértékben fellép, emellett a pontkorróziót ezek az adalékok sem szüntetik meg, a réz- és alumíniumfelületek elleni korróziót pedig az említett lúgos adalékok még nagymértékben fokozzák is. Nem váltak be a gyakorlatban a konyhasó-oldatok korrodáló hatásának csökkenésére javasolt egyéb különféle adalékok sem. A nátriumszilikát és egyéb kolloidos adalékok a tömény sóoldatokban kiválásokat okoznak és ezek mechanikai úton is károsíthatják a fémfelületeket; a szulfitok, nitritek, kromátok, a kalciumnitrát, a különféle szerves sók, továbbá a karbamid, tiokarbamid, dextrin, kis mennyiségű glicerin és hasonlók nem csökkentik számottevő mértékben a vizes konyhasóoldatok korrozív hatását, az ilyen célra ugyancsak javasolt foszforsav, hexametiléntetramin és etiléndiamin-tetraacetát pe-151160