151158. lajstromszámú szabadalom • Mozgásátvívő mechanizmus két mozgó pengesorral működő kaszáló szerkezethez

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1961. IX. 19. (BU—273) Közzététel napja: 1963. VIII. 23. Megjelent: 1964. XII. 15. 151158 Szabadalmi osztály: 45 e 20—34 Nemzetközi osztály: A 01 d 55—02 Decimái osztályozás: Feltalálók: Sitrohmayer Kálmán tervezőmérnök, 50%, Fábry István gépészmérnök, 25%, Papp Gyula gépészmérnök, 25%, valamennyien Budapesten Tulajdonos: Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár, Budapest Mozgásátvivő mechanizmus két mozgó pengesorral működő kaszáló szerkezethez A találmány a két mozgó pengesorral ellá­tott kaszálószerkezetek körébe tartozik. Ezek hajtóműve minden esetben olyan, hogy az ál­tala egymáson ide-oda mozgatott vágópenge­sorok (kaszák) hosszú, lapos rudakként kiala- 5 kított rögzítősínjei a hosszuk irányában fel­váltva nyomásnak és húzásnak vannak kitéve. E váltakozó irányú igénybevételnek többrend­beli hátránya van: 1. a sínek a szokásos ve­zetőelemek közötti szakaszaikon a hajtómű 10 nyomóhatása, a vezetőelemeknél fellépő jelen­tékeny súrlódás és a vágási ellenállás követ­keztében többé-kevésbé kihajlanak és a pen­gék közötti hézag ennek folytán megnövek­szik, ami a vágóhatást rontja; 2. a pengék 15 közötti megnövekedett, hézagba növényi részek szorulnak be, melyek a kaszálószerkezet hatás­fokát rontják; 3. a súrlódás mind a pengék között, mind pedig a pengék és a vezetőele­mek között megnő, ami egyrészt a teljesít- 20 ményt tovább csökkenti, másrészt káros ko­páshoz vezet és a szerkezet élettartamát csök­kenti; 4. a váltakozó irányú tömegerők nem­csak magát a hajtóművet veszik kedvezőtlenül igénybe, hanem az általuk okozott lengések 25 a géptestre is átadódnak, ezt rongálják és kü­lönösen a rendválasztókat szintén káros len­gésbe hozzák. A találmány célja mindezeknek a hátrányok­nak hatásos kiküszöbölése. Evégből arra törek- 30 szünk, hogy a sínekben csak húzóerők lépje­nek fel, nyomóerők nem. E célra kihasználjuk azt a körülményt, hogy a két sín az eddigi szerkezeteknél felváltva állt nyomás és húzás alatt. A találmány szerint a síneknek a hajtott végükkel ellenkező szabad végein a hajtómű­től származó nyomóerőt lényegileg éppen ki­egyensúlyozó, állandóan működő húzóerőt fej­tünk ki és a gyakorlati kivitelben evégből a sínek említett szabad végeit egymással vala­mely húzószerv útján összekötjük. A rajzok a találmány szerinti vágószerkezet két kivileli alakját példaképpen tüntetik fel. Az 1. ábra az első változat felülnézete, az la, ábra pedig annak elölnézete. A 2. ábra metszet az 1. ábra A—A vonalán, nagyobb léptékben. A 3» ábra a második változat kissé vázla­tosabb elölnézete, mert egy ismert és szokásos hajtóművet is szemléltet. Az első kiviteli alaknál (1. és la. ábrák) a 3 vágópengék sorát tartó felső 1 és alsó 2 rögzítő síneket a több helyen elrendezett 8 elemek vezetik. A vágószerkezet ama végénél, amely a nem ábrázolt hajtóművel ellenkező oldalon fekszik, a 13 kaszagerendára a 7 csa­varok segítségével a 10 konzolt erősítjük fel, mely a 4 láncgörgőt hordja. Az 1 és 2 sínek baloldali végéhez rögzített 11 szemekhez az 5 lánc végeit erősítjük, mely lánc a 4 lánc-151158

Next

/
Oldalképek
Tartalom