151157. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vegyészeti tisztítóberendezésben keletkező oldószer szűrésére

15115? 3 4 egyik töltet megkezdésekor ismét a szűrőtesthez juttatjuk árasztás formájában; emellett a keletkező szűrőlepényt mindegyik töltet feldolgozása után a szűrőtestekről eltávolítjuk, de azok a szűrőkazánt nem hagyják el, ill. abból nem távoznak. Ezt a találmány szerinti elvet előnyösen oly módon valósítjuk meg, hogy a szűrőkazánba áramló oldószer energiáját kihasználjuk ahhoz,, hogy a szűrőkazánban felgyülemlő nagyobb súlyú anyagokat felkavarjuk vagy örvénylő mozgásba hozzuk. Emellett a folyadék felszínén elhelyezkedő könnyű anyagok, így pl. szálas vagy bolyhos részek a felkavart és alulról felemelkedő részekkel keverednek. Ezzel azt érjük el, hogy a szűrőtesten a lepény egyenletes szerkezettel épül fel. Az ismert egytöltéses elv előnyeit a találmánynál olyképp használjuk ki, hogy kisméretű szűrőkazánt alkalmazunk, amelyben minden egyes töltetnél vagy adagnál a szűrőlepény külön keletkezik, vagyis más szóval kifejezve a lepény lerakódása minden adagnál elölről kezdődik. Ezáltal a szűrő teljesítménye az adag feldolgozásánál nagyobb, mint az ismert többtöltéses elv szerint dolgozó eljárásoknál. Mégis a találmánynál elkerüljük az egytöltéses eljárás hátrányait, mert a szappan bent marad a szűrőkazánban. Ezt a kazánt ugyanis csak este ill. a műszak befejezésekor kell kiüríteni. A találmánynál továbbá kihasználjuk a többtöltéses rendszer előnyeit, ami a fentiekből már nyilvánvaló, de elkerüljük a hátrányt, mert a találmánynál az ismert eljárással ellentétben csak kisméretű szűrőkazánokra van szükség és nagy szűrési teljesítményeket lehet elérni. A találmány szerinti eljárás megvalósítására alkalmas, előnyös berendezésnél oly szűrőkazánt alkalmazunk, amelynél több szűrőtest van a kazán belsejében. Az ilyen szűrőkazán alkalmazásánál a találmány lényege az, hogy a szűrőkazánba vezető ill. abba torkolló oWószervezetéknek két kilépő nyílása van, melyek közül az egyik a kazán felső részéig nyúló felszállócső végét alkotja, a másik pedig magában véve ismert módon lefelé hajlik a kazán tölcsérszerűen kialakított feneke felé. Az ilyen berendezés lehetővé teszi a szűrőkazán belsejében örvénylő mozgás létesítését, melynek folyamán a felszínen gyülekező könnyű darabkák vagy részek ismételten keverednek a nehezebb és leülepedésre hajlamus részekkel. Természetesen nincsen akadálya annak, hogy a találmány szerinti eljárást külön e célra alkalmazott keverőberendezéssel valósítsuk meg, melyet a szűrőkazán belsejében helyezünk üzembe. Az ilyen keverőeszköz azonban kétségkívül megdrágítja a berendezést és emellett bizonyos tömítési nehézségek is előállnak, mert az oldószer elpárolgását meg kell gátolni. A találmány szerinti berendezés felső kilépő nyílása előnyösen közvetlenül a szűrőkazánt fedő lemez alatt van, ez a lemez pedig a szűrőtesteket tartja. A nyíláson át bevezetett oldó- •: szer ilyen módon a lemezhez ütközik és ez a folyadék lefelé eltéríti, miáltal egy állandóan körben áramló (cirkuláló) áramlat kelet kezik. A lefelé irányított kifolyató nyílás előnyösen a kazán hossztengelyén kívül helyezkedik el, hogy ilyen módon az anyag ne csak emelkedjék, hanem egyben köröző mozgást is végezzen. Ismeretes már ugyan az oldószer beáramoltató vezetékét a szűrőkazánban egy szűrőbetét alatt elhelyezni és a kilépő nyílást lefelé irányítani, hogy ilyen módon a nyíláson kilépő oldószer a kúposán keskenyedő kazánfenékhez ütközzön és felfelé irányuló mozgást végezzen, ez azonban magában véve még nem elegendő a találmány céljaira, mert a könnyű lebegő anyagok, főleg az említett szálas vagy bolyhos részecskék, ilyen módon még nem keverednek a felfelé mozgó nehezebb darabokkal. Ennek viszont az a következménye, hogy a könnyű részecskék a szűrőtesteket a felső rétegeknél eltömik. Megemlítendő még, hogy a spirálrugókból' álló, magukban véve ismert szűrőtestek alkalmazása nagyon előnyös azért, mert a spirális alakú ilyen szűrőtesteknél az egyes csavarulatok vagy menetek közötti távolságot tolórudak-kai lehet változtatni vagy szabályozni és ezek a tolórudak a kazánt elzáró lemezen vagy fedélen hatolnak át. Lehetővé válik tehát a találmány szerinti eljárás megvalósításánál azt a feltételt kielégíteni, hogy a szűrőlepényt a szűrőtestekről minden egyes töltet vagy adag feldolgozása után lelökjük anélkül, hogy a szűrőkazánbói az iszapot le kellene engedni. A spirálrugóknak az említett tolórudakkal kívülről történő működtetése lehetővé teszi a feltétel kielégítését. A találmány leírt és további részleteit a rajzzal kapcsolatosan magyarázzuk meg részletesen. Ezen a rajzon az 1. ábra a szűrőkazán vázlatos, függőleges metszete és a 2. ábra a találmány szerinti eljárás megvalósítására alkalmas szűrőberendezés vagy gép vázlatos feltüntetése. Az eljárást mindenekelőtt a 2. ábrával kapcsolatosan fogjuk ismertetni. Az ábra szerint az 1 tisztítódobban levő oldószer a 3 vezetéken át a 2 tüfogóba jut. Az 1 adagnál vagy töltetnél ebbe az oldószerbe nagyobb mennyiségű szűrőport vezetünk, tehát olyan mennyiséget, amely több adagnak is elegendő. A szűrőpor mennyisége előnyösen a teljes napi munkához vagy az egész műszakhoz elegendő. A szűrőporral ellátott oldószer a 4 szivattyú hatására az 5 vezetéken át a 6 szűrőkazánba áramlik. A szűrőn áthaladt oldószer, amely a szennyeződésektől még nem egészen szabadult meg, a 7, 8 rövidrezárt cirkuláció révén visszakerül a 4 szivattyúhoz és ezáltal ismét a 6 szűrőkazánba kerül. Viszonylag rövid idő eltelte után a 9 elzárószervet zárjuk és a 11 tolattyút vagy más elzárószervet nyitjuk, miáltal a 6 szűrőkazánból kivezetett oldószer a 7 és 10 vezetékeken át most már az 1 dobhoz kerül. E dobból a folya-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2