151150. lajstromszámú szabadalom • Eljárás öntött tűzálló idomtestek előállítására

3 a részek a külső részeknél később dermednek meg, a dermedéssel járó belső kontrakció is későbben lép fel, mint a szélső rétegekben. Ez az időeltolódás azután olyan belső feszültségeket okoz, amelyek a már szilárd kérget megrepeszthetik és ezzel a már vázolt jelen-ségeket kiválthatják. Ha tehát a belső feszültségeket, mint a repedések közvetlen okozóját, ki akarjuk egyenlíteni, lehetővé kell tenni, hogy a hűlés folyamata lehetőleg az öntvény egész tömegében lehetőleg egyidejűleg menjen végbe, vagyis a hőáramlás ne csak az öntőforma szélei felé, hanem az öntvény közepe felé is irányuljon. Ebben az esetben ugyanis az esetleg még képződő feszültségek egymással ellentétes értelemben hatnak, tehát legalább részben kiegyenlítődnek. Gyakorlatilag az öntvény közepe felé irányuló hőáramlást azzal érhetjük el, hogy az öntvény közepéből minél gyorsabban, minél nagyobb hőmennyiséget vonunk el. Ilyen,, hőelvonásra módot nyújt az öntőforma közepén a falaktól elválasztva elrendezett tűzálló anyagú test vagy tömb, amely viszonylag nagy hőkapacitással bír és ennek következtében a vele érintkező megömlesztett tűzálló anyagból viszonylag rövid idő alatt viszonylag nagy mennyiségű hőt von el, tehát lényegében az öntvény közepe felé irányuló hőáramlást okoz. Ennek megfelelően a találmány öntött tűzálló idomtestek előállítására való oly eljárás, amelynél a tűzálló idomtest anyagát önmagában ismert módon ugyancsak megömlesztjük és öntőformába öntjük, majd az öntvényt a formából eltávolítjuk, de amelynél a találmány értelmében az öntést megelőzően az öntőformába ennek falától közzel elválasztva legalább egy tűzálló anyagú betétet helyezünk és ezt öntéskor a tűzálló idomtest ömlesztett anyagával körülöntjük. i Kísérleteink szerint a találmány szerinti eljárással készült köveknek mechanikai igénybevételekkel szembeni ellenállása, például ütésállósága többszörösére emelkedett. A betét anyaga célszerűen azonos a tűzálló idomtest anyagával, mert így a hőtágulási együtthatók azonossága eleve biztosítva van. Célszerű továbbá, ha a betét felülete egyenetlen. Így ugyanis a betét súlyára vonatkoztatott felület növelhető és ezzel a hőátadás sebessége fokozható. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amely a tűzálló anyagú ömlesztve öntött idomtest előállítására való találmány szerinti eljárás példakénti foganatosítás! módját tünteti fel. A rajzon: az 1. ábra öntőforma metszetét tünteti fel a 2. ábra I—I vonala mentén vett függőleges hosszmetszetben. A 2. ábra az 1. ábra II—II vonalak mentén vett vízszintes hosszmetszet. Amint a rajzon látható, a találmány szerinti eljárás foganatosításához oly öntőformát alkalmazhatunk, amelynek öntvényterét formázó anyagból, például kötőanyaggal kötött homok-4 ból készült 10 bélés határolja. Utóbbit kitöltő masszából, például homokból álló 11 réteg övezi, amelyet külső behatásokkal szemben is 12 vaslemez burkolat véd. A 10, 11, 12 öntőforma felül 13 nyílással van ellátva, amelyen át az ömlesztett tűzálló anyagot az öntvénytérbe juttatjuk. Utóbbi a 13 nyíláson át 14 felöntőtérrel közlekedik. A találmány értelmében mármost a 10, 11, 10 12 öntőforma öntvény terébe ennek 10 falától 15a, 15b, 15c, 15d, 15e, löf közzel elválasztva 16 betétet rendezünk el, mégpedig ott, ahol a megömlesztett anyag egyébként (vagyis betét hiányában) a legkésőbben dermedne meg. 15 Mint már említettük, a 16 betét az előállítandó idomtesttel célszerűen azonos tűzálló anyagból, például a 14 felöntőtérben megdermedt felöntésből van. Az ömlesztve öntött tűzálló anyagú kövek gyártásánál elkerülhetetlen 20 és általában selejtként kezelt felöntés tehát a -találmány szerinti eljárás esetén az eljárás szerves részét alkothatja, ha a felöntés alakját és méreteit úgy választjuk meg, hogy az öntvényről leválasztott felöntés valamelyik követ-25 kező öntés alkalmával betétként legyen felhasználható. Ez nyilvánvalóan rendkívül megnöveli az egész eljárás gazdaságosságát, mert a betétként felhasznált felöntéseket nem kell újból megömleszteni, ami selejtként kezelt fel-30 öntések esetén elkerülhetetlen. A betét továbbá, mint említettük, célszerűen egyenetlen felületű. Ezt felöntéseknek betétként való felhasználásakor biztosíthatjuk például a 14 felöntőteret határoló felületek hornyolásával, 35 amint ezt a rajzon érzékeltettük is. A betét súlya például a kész kádkő súlyának körülbelül 1—5 tizedrésze. A 16 betét és a 1'0, 11, 12 öntőforma feneke között meghagyott 15a közt (1. ábra) az ábrázolt példakénti kiviteli 40 alak esetén 17a, 17b, 17c támaszok biztosítják, amelyek célszerűen ugyancsak az előállítandó tűzálló idomtest anyagával azonos anyagból vannak és például a megömlesztett tűzálló anyagot vezető öntőcsatornában dermedésből 45 visszamaradt anyagból kerülhetnek ki. Öntéskor a megömlesztett tűzálló anyag a 14 felöntő téren és a 13 nyíláson át 18a, 18b nyilak irányában áramlik az öntőforma belső terébe, miközben a 16 betétet minden oldalról 50 körülveszi. Kihűlés közben egyrészt a 10, 11, 12 öntőforma, másrészt a 16 betét — hőkapacitásuknak megfelelően — hőt vonnak el a közöttük elhelyezkedő ömledékből, úgyhogy ebben két-55 irányú hőáramlás indul meg, amely egyrészt a 10, 11, 12 öntőforma, másrészt a 16 betét felé irányul. Dermedés után a szilárd kőben így szükségképpen ellentétes irányú feszültségek keletkeznek, amelyek egymást gyakorlati-60 lag kiegyenlítik. Az öntvénynek a 10', 11, 12 öntőformából való eltávolításakor a 17a, 17b, 17c támaszokon való támaszkodás helye az öntvényen szabad szemmel megállapítható ugyan, de az adott esetben gyakorlatilag nem 65 bontja meg az egyébként egyenletes benyo-2