151133. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mágneses nyomok alakjában tárolt jelek átvitelére

151133 3 4 a mágneses nyom a képjeleken kívül kódjeleket is tartalmaz és ez utóbbiakat egyedül viszi át a kisfrekvenciájú vezetéken, és hogy a mindenkori vevőhelyen legalább egy oly készülék van, amelyik a vett kódjeleket tárolja, valamint azokat a hozzájuk tartozó képjelekké átalakítja. A készülékben tárolt kód-, valamint a megfelelő képjelek most már egy mágneses nyomra könnyen átvihetők. A képjelek azonban egy katódsugárcsőre közvetlenül is hozzávezethetők. Ez utóbbi lehetőség különösen távolfekvő külső állomásoknál előnyös. Különösen előnyös az, ha a mágneses nyomon a kódjelek a hozzájuk tartozó képjeleket közvetlenül megelőzik. Természetesen lehet a kódjeleket összefoglalva is, azaz, közvetlenül egymás után felírni. Kedvező megoldás adódik akkor is, ha a mágneses nyomra átvitt kódjelek azonosak az első tárolóknál a billentyűzet által előállított kódjelekkel. Az átvitel történhet közvetlenül, vagy távkormányzó berendezés közbeiktatásával. Az 1. és 2. ábra lehetővé teszi, hogy a találmány szerinti gondolatokat egy kiviteli példa nyomán leírjuk. Az 1. ábra a 7, 1 és 2 számok képeit mutatja, úgy, amint azokat a katódsugárcső előállítja, és így a 712 számot ábrázolja. A katódsugár egymás után fut át a 11, 12, 13 stb. oszlopokon, például felülről lefelé, mimellett az mindenkor az 1—8 sorokban ott kapcsolódik be, ahol az illető képhez tartozó képpontnak fel kell villannia. A felvett példában minden számhoz: öt oszlop és nyolc sor, azaz negyven képpont áll rendelkezésre. Egy-egy sor a kezdeten és egy sor a végén üres marad, hogy a szükséges távolság az egyes számok között fenn legyen tartva. Így az első képhez a 11—17. oszlopok tartoznak, a második képhez a 21—27. oszlopok, a harmadik képhez a 31—37. oszlopok. Az egymásra sorolt oszlopokon való katódsugárátfutásnak megfelelően vannak rajta a jelzések a mágneses nyomon, melyeket az olvasófej észlel és erősítővel való felerősítés után ezek a katódsugárcső vezérlőszerveihez vannak hozzávezetve. A szám előtt mindenkor meglevő oszlop, tehát az 1. ábrán a 11., 21., illetőleg 31. oszlop ugyancsak nyolc pontot tartalmaz, melyek azonban nem képpontokként vannak kihasználva, hanem a kép jellemzésére való kódot tartalmaz^ zák. Az 1. ábra szerinti példában emellett feltételezzük, hogy mindenkor az első sorban adjuk le a szinkronizáló impulzust, míg például a „7" kép részére a 3, 4 és 7 kódpontokat gerjesztjük; az „1" szám képe részére a 3, 5 és 7 kódpontokat. A megtekintett példában tehát mindenkor három oly pont áll rendelkezésre», amely hét különböző helyre lehet elosztva úgy, hogy a kód részére 35 lehetőség keletkezik, ami elegendő ahhoz, hogy az összes betűket és számjegyeket ábrázoljuk. A 2. ábrán az átvitelre oly példa van vázlatosan feltüntetve, melynél feltételezzük, hogy a mágneses nyomok dobokra vannak felrajzolva és forognak. Az I állomásban van a T dob az a mágneses nyommal, az LI, L2 olvasófejek, az Lvl, Lv2 olvasáserősítők, a Ka hangfej, mely itt olvasásra és írásra való, az Sa íráserősítő és az Lva olvasáserősítő, a Ja indikátor, az U átalakító és az El, E2, E3 billentyűzet. A II állomásban van a TI dob az a' mágneses nyommal, az LI', L2' olvasófejek, az Lvl', Lv2' olvasáserősítők, a Ka' hangfej az Sa' íráserősítővel és az Lva' olvasáserősítővel, a Ja' indikátor, az U' átalakító és az El', E2', E3' billentyűzet. A két állomás az L kisfrekvenciájú vezetékkel, pl. egy állítómű kábellel van egymással összekötve. Az indikátorok, lényegében katódsugárcsövek. Az I állomásban az El, E2, E3 billentyűzet az U átalakítónak adja át a példa szerint a 712 számot. Az átalakító egyrészt a 712 számnak megfelelő kódot, valamint a hozzátartozó képjeleket az Sa íráserősítőn keresztül a Ka hangfejhez vezeti hozzá és az a mágnesnyom alakjában felírja. Az Lva olvasáserősítő megkapja a T dobon rögzített képjeleket és azokat a Ja indikátoron megjelenteti. A Ja indikátorhoz párhuzamosan van még a K érintkezőn át az U átalakító is kapcsolva. Egyszerű, ismert módon elérhető, hogy az indikátorban csak a számokhoz szükséges információk, az U átalakítóban azonban, mihelyt a K érintkező zárva van, csak a kódra irányadó információk legyenek felvéve. Az U átalakító itt lényegében semmi más, mint egy tároló, mely lehetővé teszi a kódjeleknek olyan sebességgel való felvételét, mint ahogy azok az olvasófejtől érkeznek, és ezután egy tetszés szerint lassított ütemben az L vezetéken való átküldését. Ez az átküldési sebesség az L vezeték átviteli kapacitásának megfelelően állapítható meg. A II állomásban az L vezeték másik végén vagy egy hasonló U' átalakító, mely egyrészt a vett kódjeleket a regisztráláshoz szükséges sebességűvé, másrészt képjelekké alakítja át. Ezek az átalakított információk az Sa' íráserősítőn át a Ka' hangfejhez vannak hozzávezetve és az a' mágneses nyom alakjában rögzítve. Ezt a mágneses nyomot a Ka' hangfej leolvassa, az Lva' olvasáserősítőhöz és innen a Ja' indikátorhoz hozzávezeti. Ennélfogva a Ja' indikátoron ugyanaz a kép keletkezik, mint az I állomás Ja indikátorán. Természetesen a II állomásról is küldhetők információk az I állomásra. A példából világosan kitűnik, hogy egy normális kisfrekvenciájú vezetéken át, legyen az egy állítómű, vezeték vagy egy telefonkábel, egy önmagában véve nagyfrekvenciájú képjel átvihető. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás oly jelek átviteléire, amelyek mágneses nyomok alakjában vannak tárolva, kü-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2