151122. lajstromszámú szabadalom • Vasmagszerkezet háromfázisú segédtranszformátoros transzformátorokhoz

5 151122 6 a háromfázisú soros transzformátor gerjesztő tekercsei összteljesítményének. A • soros teker­cselés teljesítménye, tekintettel egy további azonos teljesítményű soros tekercsnek szüksé­gességére, 4/3-szor akkora mint egy három­fázisú transzformátornál. A V kapcsolású so­ros transzformátor összteker cselesének telje-117 -f- 1 33 sítménye tehát -—- ' — = 1,25, tehát Á 25%-kal nagyobb, mint háromfázisú kivitel esetén. A találmány szerinti szerkezet gazda­ságosságát azonban a közös - szekrénybe elhe­lyezett teljes berendezésre viszonyítva kell megvizsgálni. Egy nagyfeszültségű transzfor­mátor feszültségének pl. + 15%-os szabályozá­sának létrehozásához a 100% teljesítményű fő­transzformátornak a soros transzformátor csak 15%-át teszi ki, a V kapcsolás következtében az összesen 115% teljesítményből tehát csak 15% növekszik az 1,25-szörösére. A V kap­csolás következtében tehát a közös szekrényben elhelyezett teljes berendezés teljesítménye 115-ről 118,7-re növekszik, tehát a teljesítmény­növekedés mindössze 3,2%. Ezen összteljesít­mény növekedésnek megfelelő költségtöbblet teljesen elhanyagolható azokhoz a rendkívül nagy önköltség-többletekhez és az üzembizton­ság csökkenéséhez képest, ami akkor áll elő, ha a találmány szerinti elrendezés alkalmazása nélkül — túlságos nagy hossza miatt — a fő-és soros transzformátor már nem építhető össze, hanem külön edényben kell őket elhe­lyezni. A külön edények költségtöbbletén kívül ugyanis döntő mértékű többletköltség mutat­kozik azért, mert külön edények esetén 6—9 db igen nagy feszültségű kivezetéssel többet kell alkalmazni. Ennek költségtöbblete egyedül is sokszorosan haladja meg a fenti 3,2% teljesítmény többlet­költségét, nem is említve a külön elhelyezés egyéb többletköltségeit és a kivezetések nagy száma miatt lényegesen lecsökkent üzembiz­tonságot. Természetesen a .találmány szerinti elrendezések főleg akkor nagyon gazdaságosak, ha normálisan kiképzett háromfázisú soros transzformátor a túlságosan nagyra adódó össz-hossz miatt közös edényben — szállítási vagy egyéb nehézségek miatt — már nem lenne elhelyezhető. A 4. ábrán példaképpen egy nem V kap­csolású, három betekercselt oszlopot tartalmazó B soros transzformátor van az A főtranszfor­mátorral összeépíthető kivitelben feltüntetve. Lényegében vízszintes oszlopokkal, amelyek közül a 8, 9 és 10 oszlopok vannak beteker­cselve. Ez az elrendezés szintén nagy helymegtaka­rítást jelent hosszirányban, abban az esetben, ha a soros transzformátor nem V kapcsolású transzformátorként, hanem normális három­fázisú transzformátorként van kivitelezve. Megjegyzendő, hogy abban az esetben, ha a soros transzformátor tekercsei nem kényszer olaj cirkulációs kivitelben készülnek, a termé­szetes olaj cirkuláció biztosítására az ábrán víz­szintesen jelzett oszlopokat esetleg kisebb mér­tékben ferdén célszerű elhelyezni úgy, hogy az oszlopon szigetelő csövek között elhelyezett tekercselésben a melegedés következtében a 5 szükséges olaj áramlás a termoszifon hatás kö­vetkeztében nagyobb mértékben jöjjön létre. Megjegyzendő, hogy a vízszintes irányú oszlopelhelyezés következtében kényszer olaj­cirkuláció nélkül sem lép fel számottevő több­it) letmelegedés, és az is igen könnyen megszün­tethető anélkül, hogy az többletköltséget okozna. A vasmag maga ugyanis vízszintes elhelye­zés mellett sem melegszik a megengedett határ 15 fölé — még abban az esetben sem, ha nem korszerű, egész kis fajlagos veszteségű hidegen hengerelt lemezekből készül —• abban az eset­ben, ha a vasmagban egyébként is elhelyezett hűtőcsatornák közbetét darabjai úgy vannak 20 kiképezve és elhelyezve, hogy az oszlopokban az olajnak az oszlopok tengelyére merőleges irányban, a jármokban pedig azok hosszirá­nyában engedjenek szabad áramlást. Az osz­lopok tengely irányra merőleges mérete bőven 25 elegendő a szükséges termoszifon hatás elő­idézésére, aminek következtében a hideg olaj az oszlopokat körülvevő szigetelő cső két végé­nek alsó részében fog be-, és felső részében kiáramlani. í>0 Az egymástól szigetelő csővel elválasztott soros és gerjesztő tekercselés pedig általában tárcsás tekercsekből áll, tehát a tekercsek kö­zött levő hűtő olajközök éppen vízszintes osz­lop elrendezésnél függőleges irányúak, tehát 35 a legjobb hűtőhatásúak. Mindössze arról kell gondoskodni, hogy a tárcsás tekercsek között levő támasztóbetétek és a tekercseket a szige­telő csőhöz képest rögzítő támasztólécek úgy legyenek kiképezve és elhelyezve, hogy az olaj 40 áramlását a függőleges irányú tekercsek kö­zötti résekben ne akadályozzák, ami számos ismert elrendezés által biztosítható. Nyilvánvaló tehát, hogy úgy a vasmag, mint a tekercsek hűtése vízszintes oszlopoknál is 45 költségtöbblet nélkül kifogástalanul biztosít­ható. Ettől függetlenül azonban még az is meg­jegyzendő, hogy ha bármely okból a vasmag­nak vagy a tekercselésnek az olajhoz képesti túlmelegét csökkenteni kívánatos, akkor kisebb 50 indukció és kisebb áramsűrűség alkalmazása által a transzformátor gyártási költsége ugyan növekszik, azonban miután a vas- és rézvesz­teségek ez esetben az igénybevétel csökkenté­sével arányosan kisebbek lesznek, a transzfor-55 mátor gazdaságossága egyáltalán nem lesz ked­vezőtlenebb, mert a veszteségek csökkentése által elérhető megtakarítások (tüzelőanyag, erőműteljesítmény) bizonyos határokon belül (a szokásosan méretezett korszerű transzformá-60 toroknál kb. 30—40% igénybevétel csökke­nésig) legalább annyit tesznek ki, mint a gyár­tási költség növekedése. A vízszintes elrende­zésű oszlop tehát a soros transzformátor gaz­daságosságát semmiképpen sem csökkenti. fi- Abban az esetben, ha a 4. ábrán feltünte-3

Next

/
Oldalképek
Tartalom