151120. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új szteroidok előállítására
151120 8 vagy lehet R9 egy telített vagy telítetlen rövidebb szénláncú alifás szénhidrogéngyök 1—3 szénatommal és R10 egy hídroxil- vagy észterezett hidroxilcsoport. A VIII képlet szerinti vegyületek VII, VI, V, IV, III és II képletek szerinti vegyületekből történő előállásásának részletei az alábbi leírásból derülnek ki. A találmány szerinti eljárás másik változata többek között lCta-metilszteroidűk, pl. pirokolekalciferol telített oldalláncának vagy teljesen telített piroergokalcifsrol oldalláncának oxidatív lebontásából állhat, pl, krómsavval; ekkor a megfelelő 17-oxo-, 17-acetil-vegyületek és a megfelelő etio-, nor- és bisznorkolénsavak és kclénsavak keletkezhetnek; ezek a vegyületek a találmányhoz tartozó vegyületek egy részét képezik vagy azokká átalakíthatók. A találmány első része új szteroidok előállítását célzó eljárásra vonatkozik, és az jellemzi, hogy egy II képletű vegyületet oxidatív lebontásnak vetünk alá, és ezzel a III képletű vegyületeket hozzuk létre. E képletekben Q7 és Q 77 rövidebb szénláncú alifás szénhidrogéngyököket jelentenek, de lehet e csoportok egyike hidrogénatom is. Ez az eljárás különösen fontos a II képletű oly vegyületek átalakítására, amelyeknél Q7 3-metilbutanil-2-csoportot és Q7/ egy hidrogénatomot jelent, emellett pedig R4 és R 2 értelme azonos a már említettel, de annak figyelembevételével, hogy ha R4 éterezett vagy észterezett hidroxilcsoport és R2 kettőskötést jelent a 4-es és 5-ös szénatomok között, ezt a kettőskötést oxidáció ellen védeni kell, pl. olyképp, hogy dibromiddá alakítjuk. Az oxidáló lebontás után mindkét brómatomot könnyen le lehet megint olyképp hasítani, hogy a vegyületet cinkporral jégecetben redukáljuk. Erre a védelmi intézkedésre azonban nincs szükség, ha oly kiindulási anyagot használunk, amelynél az A-gyűrű egy 3-oxo-/|-4-rendszert tartalmaz. A kettőskötás védelmére epoxiddá való átalakítást is használhatunk, pl. olyképp, hogy lúgos közegben hidrogénper oxiddal hozzuk az anyagot reakcióba. Az epoxidot káliumjodiddal, gyengén savanyú közegben, pl. ecetsavban szétbonthatjuk, mire a kettőskötés ismét létrejön. A II képletű vegyületek oxidatív lebontására számos oxidálószer közül választhatunk, így pl. használható krómtrioxid, kálium-, nátrium- vagy ammoniumdikromát, továbbá káliumpermanganát ' és különösen ózon. A reakciót akár homogén, akár pedig heterogén vagy vizes közegben le lehet folytatni. Az oxidálandó vegyület oldott vagy szuszpendált állapotban lehet. Mint oldószer használhatók pl. oxidációálló alifás vagy aromás folyékony szénhidrogének vagy keverékeik, így pl. a hosszabb szénláncú alifás szénhidrogének, pl. petroléter, ligroin, benzin vagy aromás szénhidrogének, amelyek közül megemlítendő a benzol, toluol és mezitilén. Továbbá nagyon alkalmasaknak bizonyultak egyes halogénezett rövidebb szénláncú alifás szénhidrogének, így pl. dietilénklorid, etiléndiklorid, kloroform, széntetraklorid és monoklórbenzoi. Ha az oxidálandó vegyületet szuszpendált állapotban vetjük alá a re's akciónak, akkor előnyösen poláris oldószert, pl. vizet használunk. Krómtrioxid oxidációja számára lúgos, semleges vagy savanyú közeget használhatunk. A reakciókeverék lúgossága pl. olyképp hozható 10 létre, hogy a reakcióban résztvevő anyagok keverékéhez szerves tercier nitrogénbázist adunk, amely lehet pl. piridin, kollidin, piperidin, kinolin stb. Ha viszont a reakciót savanyú közegben foganatosítjuk, akkor előnyösen 15 ecetsavat vagy más folyékony, 1—10 széiiatomú. alifás karbonsavat használunk, így pl. alkalmazhatók: propionsav, vajsav, valériánsav, hexánsav, heptánsav, nonánsav, izovajsav. stb. Lehet a reakciót egy erős szervetlen sav, 20 pl. kénsav jelenlétében is lefolytatni. Ha az oxidáló lebontást kálium-, nátriumvagy ammóniumdikromáttal végezzük, akkor ajánlatos savanyú reakcióközeget használni, amit erős szervetlen sav, előnyösen kénsav 25 adagolásával érünk el. A káliumpermanganáttal foganatosított oxidációt elvégezhetjük semleges, lúgos vagy savas közegben, és emellett a reakciókörülmények ugyanazok lehetnek, mint a fentiekben 30 a krómtrioxiddal végzett oxidációval kapcsolatosan ismertetettek. Ha az oxidációt krómtrioxiddal, káliumvagy nátriumdikromáttal vagy káliumpermanganáttal végezzük, legtöbbször a III képletű 35 vegyületek szerinti savak keletkeznek, emellett pedig Q777 egy hidroxilcsoport. A II képletű vegyületek oxidatív lebontása előnyösen ózonnal történik. E müvelet jól és gyorsan, végezhető, ha az oxidálandó vegyület 40 a fentiekben említett oldószerek egyikében van oldva, és a folyadékba ózont vezetünk. Ajánlatos a hőmérsékletet a reakció folyamán alacsony értéken tartani, így pl. kedvező hőfokhatárok —100 és +30 C°, legelőnyösebb, 45 ha a hőmérséklet —80 és +10 C° között van. Az oxidálandó vegyület koncentrációjára nézve nem fontos szűk határokat betartani, így pl. a koncentráció 0,5 súlyszázalék és a telítési koncentráció között lehet. A reakció szelek-50 tivitását növelhetjük azzal, hogy a kiindulási szteroidban egy 3-oxo-/!-4-rendszer van jelen, és emellett a reakciókeverékhez szerves nitrogénbázist adunk; különösen piridinnel sikerült jó eredményeket elérni. Ózonozás révén ozo-55 nid keletkezik, amely hasítás után egy savat vagy a III képlet szerinti aldehidet adja. Ezt a hasítást redukálószerrel vagy oxidálószerrel végezhetjük. Mint redukálószer alkalmazható pl. cinkpor, jégecet vagy vaspor, amelyet kén-6C savban használunk, megfelelnek továbbá alifás aldehidek, pl. formaldehid, paraformaldehid, acetaldehid, propionál, butánál vagy aromás aldehidek, pl. benzaldehid, továbbá cukorszerű aldehidek, pl. glukóz vagy pentóz. Az ózonid 65 hasítását előnyösen enyhe hatású redukáló-4
