151116. lajstromszámú szabadalom • Csökkentett számtartományú impulzusszámláló

151116 vibrátor tranzisztorainak bázisához eljut és azokat vezérelni tudja. Ellenben, amikor a 4 multivibrator másik stabil állapotában van, a 25 pontra sokkal nagyobb negatív feszültség érkezik, ezért a 23 diódák olyan nagy • előfeszültséget kapnak, hogy az 1 multivibrátorból érkező jel többé nem tud áthatolni a 23 diódákon. Az alacsonyabb érzékenységű küszöb a következőképpen jön létre: A multivibrator egyik stabil állapotában valamelyik tranzisztor vezet. A tranzisztor vezető állapotában egy bizonyos bázisáram folyik, ezt az áramot a bázishoz csatlakozó ellenállásokból álló osztó szolgáltatja. Ahhoz, hogy a multivibrator stabil állapotát megváltoztathassuk, pl. az 1 multivibrátornál, annál több jelet kell adni a 18 kondenzátoron át a 19 diódára, minél nagyobb a 19 dióda előfeszültsége és minél nagyobb az előbb említett bázisáram. A 2 multivibrátorban a 26 és 27 ellenállásokat nagyobbra választjuk, mint az 1 multivibrátorban a megfelelő 11 és 12 ellenállásokat, ezáltal a 2 multivibrátorban a bázisáram kisebb lesz. Ki lehet mutatni, hogy ha a 4 multivibrator az 1 multivibrátorral egyező elemekből van felépítve, a 6 vezeték a 4 multivibrator egyik tranzisztorának kollektorához van kötve, akkor 2. ábra szerinti kapcsolásban abban az esetben, amely az 1. ábra szerinti 5 kapu nyitott állapotának felel meg, a 23 diódákon kisebb az előfeszültség mint a 19 diódákon. Világos, hogy ilyen körülmények között a 2. ábra szerinti 2 multivibrator érzékenységi küszöbe kisebb mint az 1 multivibrátoré, mert kisebb jel elegendő az átbillentéséhez. A bázisáram csökkentése és ezáltal az érzékenységi küszöb csökkentése elérhető csupán a nagyobb 26 emitterellenállás alkalmazásával is, azonban ha a multivibrátorok kimenőfeszültségét még logikai feldolgozásra is fel akarjuk használni, célszerű a 27 ellenállásokat is nagyobbra választani. A tapasztalat szerint már eredményes, ha a 26 ellenállása a 12 ellenállásánál, a 27 ellenállása pedig a 11 ellenállásánál 20%kal nagyobb, üzembiztonság okából azonban ennél nagyobb eltérést célszerű választani. 30—1'00%-kal nagyobb ellenállások már biztosan megfelelők, több mint 150%-kal nagyobb érték azonban már a működés sebességének a rovására megy. Az 1. ábrán a 7 pontból a 4 multivibrátorhoz vezető elágazást a 2. ábrán ugyancsak a 7 pontból elágazó vezetékbe beiktatott 28 kondenzátorral valósítottuk meg, amely kondenzátor másik vége a 4 multivibrator valamelyik • aszimmetrikus bemenőpontjához van kötve. Említettük, hogy a zavaró jelek miatt az ismeretes kapcsolásokban nem lehet az 1, 3 és 4 multivibrator érzékenységi küszöbét a 2 multivibrátornál a passzív 5 kapu miatt szükséges szintre leszállítani. A zavaró jelek általában keskenyebb impulzusok, mint a hasznos jelek. A 2. ábra szerinti kivitelben a 2 multivibrator ezekre a keskeny jelekre nem érzékeny. Tételezzük fel, hogy a 22 kondenzátorokon keresztül zavarójel érkezik a 23 diódákhoz. Legyen a keskeny zavaró impulzus pozi-5 tív, ha tehát az impulzus elég nagy, akkor legyőzi 23 diódák előfeszültséget és eljut a csatlakozó tranzisztorok bázisához. Azonban hiába zárja le a vezető tranzisztort a zavaró impulzus és ennek folytán a tranzisztor kol-10 lektorán hiába kezdődik el a feszültség negatív irányú változása, ez a változás a kezdetben a 14, 16 csatoló elemek ellenére nem tud hatást kifejteni a másik tranzisztor bázisán, mert ott kezdetben a pozitív zavaró imlo pulzus uralkodik annak folytán, hogy az oda csatlakozó 23 diódán is a 25 pontból a 24 ellenálláson keresztül hozzávezetett kis előfeszültség van. Mivel a zavaró impulzus keskeny, elhal, mielőtt a tranziensek úgy fejlődnének, 20 hogy az eredetileg lezárt tranzisztor bázisa a vezetőirányban vezérlődne, tehát az átbillenés elmarad. Ezzel szemben a 2. ábra bal oldala szerinti 1 multivibrátorban egy 19 dióda ugyanazon tranzisztor kollektoráról kapja az 25 előfeszültséget a 20 ellenálláson keresztül, mint amelynek a bázisához csatlakozik, tehát ha a tranzisztor le van zárva, a diódán nagy az előfeszültség. így erre a bázisra a pozitív zavaróimpulzus nem jut el, ezért akadály-30 talanul tudja vezérelni a másik tranzisztor a kollektorán meginduló negatív irányú feszültségváltozás, tehát a multivibrator a zavaróimpulzus hatására átbillen. Ebből látható, hogy az 1 multivibrátorral, valamint az azonos fel-35 építésű 3 és 4 multivibrátorral szemben a 2 multivibrator nem érzékeny a vezérlőimpulzusnál általában sokkal keskenyebb zavaróimpulzusokra. Szélesebb zavaróimpulzusok viszont kisebb amplitúdóval jelentkeznek, ezért 40 a 2 multivibrator érzékenységi küszöbét a találmány szerinti kivitelben alacsonyabbra választhatjuk. A 2. ábrán bemutatott példaképpeni kivitelre jellemző, hogy a bemenőjelet formáló 22 kondenzátorok, valamint 10 tran-45 zisztorok bázisai közé kapcsolt 23 diódák előfeszültséget beállító 24 ellenállások 25 közös pontja a 4 multivibrator kimenőpontjához van kötve és legalább a 26 emitterellenállás vagy még a 27 kollektorellenállások is, legalább 50 20%-kal ngayobbak, mint a többi multivibrátorban alkalmazott 12 ill. 11 ellenállások. A 2. ábrán példaképpen bemutatott kapcsolás előnye még, hogy benne a 2 multivibrátorral kapcsolatban az 5 kapuáramkörhöz, a többi 55 multivibrátornál a negatív impulzus leválasztására használt 19, 20 elemeknek megfelelő 23, 24 elemeket alkalmaztuk, ezért a 2 multivibrator a kapuval együtt sem tartalmaz több kapcsolási elemet, mint a többi multivibrator. 60 A,találmány tárgyát képező megoldást alkalmazhatjuk más multivibrator kapcsolással felépített impulzusszámlálóknál is, pl. olyan esetben, amikor az emitterek nem egy közös ellenálláshoz, hanem egy meghatározott fe-65 szültségű ponthoz csatlakoznak. Ilyen esetben