151115. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés tranzisztoros stabilizált áramforrások rövidzár védelmére

3 Megbízható védelmet gyorsműködésű elektro­nikus áramkörökkel biztosíthatunk. A. tranzisz­toros tápegységek rövidzár-, illetve túláram­védelmének ugyanis két alapvető követelményt kell kielégítenie. Az egyik követelmény,-. hogy folyamatos növekedéssel előálló túláram ese­. tén megóvja az áramkört" a meghibásodástól, a másik, hogy az A és B kapcsok rövidzárása esetén (ugrásszerű áramnövekedés) sem lépjen fel a tápegység elemeinek károsodása. Az első követelmény általában kielégíthető túláram­védő jelfogóval, vagy olvadó biztosítékkai, a második követelmény igényli a gyors elektro­nikus védelmet E feladatra a szakirodalóm különböző megoldásokat ajánl. Egy ismert megoldás az áramkorlátozó kap­csolás, amelynek működését a 2. ábra kapcsán követhetjük. Az azonos feladatot ellátó egy­ségek jelölése a 2. ábrán megegyezik az 1. ábra jelöléseivel. A 2 soros szabályozó egység emit­ter követő lánc. Az (egyik) emitter követő fokozat 6 emitter-kivezetésének feszültsége üzemi állapotban néhány tized volttal pozití­vabb, mint a 9 báziskivezetésé. Az A kapcson átfolyó áram, valamint a 4 feszültségoszto árama teljes egészében átfolyik a 7 soros* ellen­állásion. A 8 félvezető (általában Zener-dióda) mindaddig szakadásnak tekinthető, amíg a 7 soros ellenálláson fellépő feszültségesés kisebb a vonatkozási (Zener) feszültségnél. Amikor a 7 soros ellenálláson fellépő feszültségesés eléri a vonatkozási (Zener) feszültséget, az áramkor­látozás megtörténik, a tápegységből ezután csak a 7 soros ellenállás feszültsége és a 8 félvezető (Zener-dióda) feszültsége által meg­határozott munkaponti áram vehető ki. Hibája a megoldásnak az, hogy nagy az idő­állandója és így a terhelő áramkör rövidzárja esetén nem biztosát megfelelő védelmet. Ekkor a 2 soros szabályozó, egységen fellépő disszipá­ció túllépheti a megengedett értéket, amikor is a 2 soros szabályozó elemet alkotó tran­zisztorok tönkremennek. Egy másik ismert megoldás túláram (rövid­zár) esetén lezárja a 2 soros szabályozó egy­séget. Ezen megoldás jellemzője, hogy a fci­< menő áramot — elhanyagolható feszültségesést és teljesítményveszteséget okezó — soros ellen­állás feszültségeként érzékelik. Ezt a feszült­séget bistabil multivibrátor egyik bázisköri referencia feszültségéhez hasonlítják. Ha a so­ros ellenálláson eső feszültség értéke a referen­ciafeszültségét túllépi, a multivibrátor át­billen és az emitterkövetőt lezárja. Ekkor a terhelés. felé folyó áram megszűnik. Mindkét ismertetett megoldás hiányossága, hogy bonyolult, költséges áramköri megoldá­sokat igényel. Egyes esetekben a védőáramkör realizálásakor különleges, nehezen beszerez­hető speciális félvezető alkatrészek (pl. ún. sili­con cortrolled rectifier, $CR) szükségesek. A találmány tárgya kapcsolási elrendezés tranzisztoros tápegységek rövidzár védelmére. A találmány szerinti áramkör az utóbb leírt ismert áramkörhöz hasonlóan működik, de a 4 felsorolt hiányosságok nélkül. Kevesebb aktív elem alkalmazása szükséges, nem tartalmaz különleges félvezető alkatrészt, rövidzár esetén mégis biztosan véd, gyors indítással. A meg-5 oldás lényege, hogy egyetlen tranzisztort tar­talmazó áramkör beiktatásával a szokványos felépítésű tápegység egyik meglevő emitter­követő fokozatát bistabil rendszerré egészítjük ki. Ennek üzemi állapotai a következők: 10 1. Normál üzemi állapot, amikor a soros szabályozó egység vezet. 2. Védelmi állapot (rövidzár, vagy túlterhe­lés esetén), amikor a soros szabályozó egység lezár. 15 A védőáramkör példaképpeni kivitele a 3. ábrán látható és működése a következő. (Az ábra jelölései a megegyező elemeknél meg­egyeznek az L ábráéval.) A stabilizátor 2 soros szabályozó egysége egy vagy több emitterkö-2fr vető fokozatból álló áramkör. Az ábrán beraj­zoltunk egy emitterkövető fokozatot T4 tran­zisztorraL A C és B kapcsokra jut a stabili­zálandó egyenfeszültség. A T4 tranzisztor emitter kivezetése alkotja a negatív polaritású 25 A kapocspontot A T5 tranzisztor emitter fe­szültségét a stabilizált kimenőfeszüítség és a D segédfeszültség közötti különbség határozza meg, amely az Rí és Ra feszültségosztóra jut. Ugyanennek a tranzisztornak a bázisieszült<-30 ségét az állandó D segédfeszültség határozza meg, amely az R3 és R 4 feszültségosztóra jut. Normális terhelési viszonyok mellett a T4 tran­zisztor vezet és a vezetés mértékét a 3 hiba­jelerősítő a terhelési állapotnak és a stabili-35 zálandó egyenfeszültség változásának megfele­lően vezérli. Ekkor a T5 tranzisztor lezárt álla­potban van,' mert bázisa pozitívabb feszültsé­gen van, mint az emitter, a lezárt T5 Ttranzisz­tor a T4 tranzisztor vezérlését nem befolyá-40 solja. Ez az egyik stabil állapot, amely mind­addig megmarad, amíg túlterhelés vagy rövid­zár hatására az A és B kapcsok között a fe­szültség nem csökken le arra az értékre, amely­nél az átbillenés megkezdődik. Ezt a kapcsolás 45 paraméterei és az alkalmazott D segédfészült­ség nagysága határozzák meg. Az átbillenés folyamata a következő: a kimenőfeszültség csökkenése miatt a T5 tranzisztor vezetni kezd, mert az emitter a bázisnál: pozitívabbá vélik. 50 A nyitott T5 tranzisztor vezetése csökkenti a T4 tranzisztor vezérlő feszültségét aminek ha­tására annak soros ellenállása növekszik' és ezért a kimenőfeszültség még jobban csökken. A kimenőfeszültség csökkenésé a TB tranzisz-55 tort még jobban kinyitja, ez viszont a T4 tran­zisztort tovább zárja, tehát az a folyamat, amely végeredményben a T4 tranzisztor lezá­rásával, a terhelő áramkör megszakításával végződik, önmagát gyorsítja; így áll elő a má-60 sodik stabil állapot, amikor az emitterkövető kapcsolású T4 tranzisztor lezár és a T5 tran­zisztor vezet. A terhelő áramkör (rövidzár) megszakításá­val a rendszer visszabillen az első stabil álla-65 pótba. Ugyanis, a tranzisztorokon lezárt álla-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom