151090. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenilizopropilaminszármazékot tartalmazó új gyógyszer előállítására

151090 3 felesleg jelenlétében végezzük, mely egyszers­mind oldószerként is szolgál, de alkalmazha­tunk oldószerként szénhidrogéneket, alkoholo­kat, étereket, tercier aminokat vagy egyéb szerves vegyületet. Savmegkötőszerként hasz­nálhatunk a fenilizopropilamin felesleg helyett szerves vagy szervetlen bázisokat, mint trietil­amint, N-etilpiperidint, alkálihidroxidokat és karbonátokat, földalkáli hidroxidokat stb. A reakció végbemenetele után az esetleges oldó­szert ledesztilláljuk és a kapott terméket híg savban oldjuk. A nem oldódó részeket elválasz­tással vagy oldószeres kivonatolással eltávolít­juk, majd a vizes oldatot meglúgosítjuk, ami­kor a vízben oldhatatlan szerves bázisok ki­válnak. Ezeket Schotten—Baumann szerint acilkloriddal vagy savanhidriddel acilezzük, és így a meg nem alkilezett szekunder amin acil vegyületét nyerjük. Ezt a terméket híg vizes savval kivonatoljuk, ekkor a tercier amin ol-. datba megy és így az oldhatatlan szekunder amintói elválasztható. A vizes oldatot meg­lúgosítjuk és az így kivált terméket desztillá­cióval vagy sójának kristályosításával, illető­leg mindkét módszerrel tisztítjuk. Eljárásunk további foganatosítási módjánál IV. képletű vegyületeket a VI. képletű aldehi­dekkel kondenzálunk és redukálunk. A reduk­ciót elvégezhetjük a kondenzációval egy időben, vagy azt követően naszcensz hidrogénnel, vagy katalitikus hidrogénezéssel. Utóbbi esetben ka­talizátorként platinát, Raney-nikkelt, vagy pal­ládiumot alkalmazunk. Ha naszcensz hidrogén­nel redukálunk, előnyösen használhatunk akti­vált alumíniumot alkoholos közegben. Alkal­mazhatunk lúgos vagy savas közeget és a hid­rogént előnyösen lúgban oldódó fémekkel vagy ötvözetekkel fejlesztjük, pl. aktivált alumí­niummal, cinkkel, Dewarda-ötvözettel, amal­gámokkal stb. Ezzel a módszerrel előnyösen állíthatunk elő olyan származékokat, amelyek­nél az R3 csoport aldehidszármazéka könnyen hozzáférhető. így reagáltathatjuk például a ki­indulási anyagként használt fenilizopropilmetil­vagy etilamint propargilaldehiddel, propion­aldehiddel stb. Eljárásunk további foganatosítási módjánál a VII. képletű aminokat reagáltatunk fenil­acetonnal egyidejű, vagy a kondenzációt kö­vető redukáló behatással egybekötve. A re­dukciót ebben az esetben is megvalósíthatjuk katalitikus hidrogénezéssel — palládium, pla­tina vagy Raney-nikkel katalizátor jelenlété­ben — vagy naszcensz hidrogénnel. A kondenzációs reakciót előnyösen szerves oldószerben végezzük el, pl. éterben tetrahidro­furánban vagy dioxánban. A kondenzációnál bázikus katalizátorokat, pl. karbonátokat (al­kálikarbonátot) alkalmazhatunk. A reakciót előnyösen 0—40 C° hőmérsékleten játszatjuk le. Amennyiben a hidrogénezést a kondenzáció után végezzük el, a kondenzációhoz alkalma­zott oldószert eltávolítjuk, majd a kondenzá­ciós terméket kívánt esetben szerves oldószer­ben, pl. alkoholban vagy etilacetátban oldva, 15 20 25 .30 40 80 redukáljuk. A hidrogénezést előnyösen Ra­nikkel katalizátor jelenlétében végezzük el. A vegyületet desztillációval, vagy sójának kris­tályosításával tisztíthatjuk. Amennyiben a kon­denzációt és a redukciót egyidejűleg végezzük el, a redukciót naszcensz hidrogénnel vagy te­lített vegyületek esetében katalitikus hidrogé­nezéssel is megvalósíthatjuk. Eljárásunk további foganatosítási módja sze­rint VIII. képletű vegyületeket kondenzálunk VII. képletű aminokkal, amely képletekben R1, R3 és X jelentése a fent megadott. Savmeg­kötőként bázisos anyagokat adagolhatunk a rendszerbe, vagy pedig az amint feleslegben alkalmazzuk. Eljárásunk további foganatosítási módja szerint a IV. képletű vegyületet paraformal­dehiddel magas forrpontú éterekben, pl. butil­éterben, dioxánban oldjuk, majd az oldatba rézvegyület jelenlétében acetiléngázt vezetünk. Egy mól fenilizopropilalkilaminra 1,5—3 mól paraformaldehidet és 0,05—0,1 mól rézvegyü­letet alkalmazunk. Ez utóbbi lehet rézacetilid, vagy más rezsó, pl. kuproklorid. A reakciót 501—110 C°-on végezzük el hosszabb időn át való melegítéssel. Amint a fenti eljárásokból kitűnik, az R2 ­csoporton jelenlevő helyettesítőket, ill. telítet­len kötéseket a vegyület kondenzációjakor köz­vetlenül nyerhetjük oly módon, hogy a reagáló komponensek az R3-gyökön a szubsztituenseket ill. a kettőskötéseket már eleve tartalmazzák. Eljárásunk alább ismertetett módszereivel az R3 -gyökben a kondenzáció után is eszközölhe­tünk változtatásokat. így kialakíthatjuk pl. a telítetlen kötéseket, a megfelelő halogénnel szubsztituált alkil'származékból halogén-hidro­gén lehasításával, vagy a hidroxillal szubszti­tuált származékból vízelvonással. Hasonlókép­pen állíthatunk elő halogénnel vagy hidroxil­lal szubsztituált alkenilszármazékokból alkinil­származékokat. A halogénhidrogénsav lehasí­tása célszerűen bázikus reagensekkel, pl. alkáli vagy földalkálihidroxidokkal történhet. Az így nyert termékeket a szabad bázis desztilláció­jával vagy a sók kristályosításával tisztíthat­juk. A kettős vagy hármaskötést tartalmazó ve­gyületeket katalitikus hidrogénezéssel kívánt esetben telítjük is, vagy pedig halogénhidro­génsavval vagy halogénnel reagáltatva a halo­génezett (klór, bróm) származékká alakíthat­juk. A hidroxilcsoportot tartalmazó vegyülete­ket ismert módon halogénezőszerrel reagáltatva a megfelelő halogénszármazékká alakíthatjuk. A telítetlen vegyületekben levő telítetlen kötéseket előnyösen katalitikus hidrogénezés­sel telítjük, palládium vagy Ra-nikkel ka­talizátor jelenlétében. Palládium katalizátor alkalmazásakor előnyös a kiindulási anyagot savval alkotott sója formájában alkalmazni. A hidrogénezést előnyösen poláros oldószer jelenlétében, pl. alkoholban végezzük el. A hid­rogénezést parciálisan vagy teljesen véghez­vihetjük. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom