151074. lajstromszámú szabadalom • Jelfogócsoportok vezérlővezetékei számának csökkentésére való kapcsolási elrendezés
3 közötti vezérlővezetékek számának, pl. a szonda jelfogócsoportjai és a hozzárendelt elektronikus főműszerben levő kapcsolócsoport között, számszerű csökkentésére irányul. A találmány szerint ezt úgy érjük el, hogy 5 a jelfogókat kettesével összefogjuk, e párok egyik jelfogója egy diódával, másika pedig egy Zener-diódával van sorbakapcsolva, továbbá mindkét jelfogót egyenárammal, a jelfogópárhoz közvetlenül hozzávezetett vezeték és a va- 10 lamennyi jelfogó közös vezetéke révén függet^ lenül vezéreljük. Ha n jelfogóból álló jelfogócsoportról van szó, akkor eddig (n -f-1) vezérlővezetékre volt szükség ahhoz, hogy valamennyi jelfogó füg- 15 getlen és konjugált működtetése egymástól függetlenül legyen eszközölhető. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés lehetővé teszi a vezérlővezetékek számának n 20 \- l-re való csökkentését, ahol mindenesetre szükséges, hogy n páros szám legyen, minthogy minden esetben párosával csoportosított jelfogókból indulunk ki. A találmány „ szerinti kapcsolás további előnye, hogy a jelfogók vezérléséhez egyenáramok használhatók, úgyhogy a jelvezetékekben nem indukálódnak járulékos búgófeszültségek. Ez nem érinti a vezérlési oldalon alkalma- 30 zott szerkezeti elemek szükségletét. Mégis mindazon esetekben alkalmazható, amelyekben a megfelelő mérőeszközök összekapcsolását és üzemelését egyébként a vastag és nehezen mozgatható kábel egyáltalán kérdésessé tenné. 35 Helyhezkötött, félig helyhezkötött, valamint hálózati táplálású készülékek esetében a ráfordítás, az előnyökhöz viszonyítva, egyébként is alárendelt szerepet játszik. A kapcsolás alapelve az, hogy két-két jel- 40 fogóból álló jelfogócsoportokat alakítunk, ahol az egyik jelfogó egy diódával, a másik jelfogó pedig egy Zener-diódával van sorbakapcsolva. Ha valamelyik párnak mindkét jelfogóját egyenként bekapcsoljuk, akkor rajtuk külön- 45 böző polaritású áramok folynak keresztül; a dióda és a Zener-dióda áteresztő tartománynak dolgozik a mindenkori hozzávezetett áram számára. Ha mindkét jelfogót egyidejűleg bekapcsol- go juk, akkor a normál-dióda ismét az áteresztő tartományban, a Zener-dióda azonban a Zenertartományban dolgozik. Most mindkét diódán azonos polaritású áram folyik át, amelyek közös feszültségforrásból indulnak ki. gg Egy pozitív és egy negatív jelzés alkalmazása, valamint az áteresztési- és a Zener-tartomány egyidejű kihasználása révén lehetséges egy jelfogópárt mindössze csak két vezérlővezetékkel egymástól függetlenül működtetni, 60 így tehát n jelfogóból álló jelfogócsoport, — ellentétben az eddig szokásos (n +1) számú vezérlővezetékekkel, (-—\- 1) vezérlővezetékkel működtethető. 65 4 Egy kiviteli példával a találmányt közelebbről megvilágítjuk. Az ábrák a következőket szemléltetik: 1. ábra egy ismert vezérlővezetékes jelfogókapcsolás. 2. ábra a találmány szerinti kapcsolás pl. n = 4 jelfogó esetében. Az 1. ábra a kézi kezelésű kapcsolási billentyűket mutatja, Tj-től T4 -ig, amelyekkel az Rí—R4 jelfogókat egymástól függetlenül vezéreljük. Az R1; R 2 , R 3 , R 4 négy jelfogó között minden jelfogókombináció választható, vagyis a jelfogók egymás között teljesen egyenlő értékűek. A 2. ábrán az Rx —R 4 -ig terjedő négy jelfogót a találmány szerint párosával kapcsoljuk, ill. rendezzük el. Minden pár egyik jelfogója egy diódával, a másik pedig egy Zenerdiódával van sorbakapcsolva. A közös vezetéken kívül — amely a két vagy pedig valamennyi meglevő párt összeköti, mindegyik jelfogópártól egy külön vezérlő vezeték vezet egy megfelelő vezérlőszerkezethez, amely kapcsolójelet ad. Ha a Tx billentyűt működtetjük, akkor a jobboldalt ábrázolt vezérlőszerkezetben zárul a két munkaérintkezője. Az E2 telepből az áteresztési tartományban dolgozó Dx Zener-diódán át és az Rx jelfogón át áram folyik, mely utóbbi meghúz. Az E2 feszültségforrásból származó áram számára az R2 jelfogón és a D 2 diódán át az áram útja zárva van. Ha most a T2 billentyűt működtetjük, a Tt legyen ismét nyitva, akkor az áram, amely most az Ei feszültségforrásból származik, a D2 diódán át folyik, utóbbi most már az áteresztési tartományban dolgozik, és az R2 jelfogó meghúz. Az R x —Di áramutat ezen áram számára Dx Zener-dióda zárja, minthogy a feszültségesés az R2 jelfogó jelfogótekercsén kisebb, mint a Dx Zener-dióda zenerfeszültsége. Ha mármost mindkét Ti és T2 billentyűt egyidejűleg működtetjük, akkor az R6 jelfogó húz meg, amely az Ei és E2 feszültségforrásokat az Rx és R 2 jelfogópárról lekapcsolja, és az E3 feszültségforrást rákapcsolja. Ezáltal oly áram jön létre, amely mindkét RÍ és R2 jelfogót meghúzatja. A D2 dióda ebben az esetben ismét az áteresztési tartományban dolgozik, a Dx dióda azonban a Zener-tartományban. Ezt úgy biztosítjuk, hogy az E3 feszültséget úgy méretezzük, illetve választjuk meg, hogy nagyobb legyen Ex és E 2 -nél, ami által az R 2 gerjesztőtekercsen a feszültségesés nagyobbá válik, mint a Dx dióda zenerfészültsége. Így a szükségelt áram mindkét D1; Rí és D 2 , R 2 áramúton folyik. A második T3 és T 4 billentyű R 3 és R 4 jelfogópár számára ugyanaz a kapcsolási elrendezés érvényes, mint az Rt és R 2 jelfogópár számára. Váltóárammal való üzemeltetés esetén célszerűen két jelfogópárból álló csoportokat ala-. kítunk, amelyek egymással ellentétesen sarkí-2
