151074. lajstromszámú szabadalom • Jelfogócsoportok vezérlővezetékei számának csökkentésére való kapcsolási elrendezés

3 közötti vezérlővezetékek számának, pl. a szonda jelfogócsoportjai és a hozzárendelt elektro­nikus főműszerben levő kapcsolócsoport között, számszerű csökkentésére irányul. A találmány szerint ezt úgy érjük el, hogy 5 a jelfogókat kettesével összefogjuk, e párok egyik jelfogója egy diódával, másika pedig egy Zener-diódával van sorbakapcsolva, továbbá mindkét jelfogót egyenárammal, a jelfogópár­hoz közvetlenül hozzávezetett vezeték és a va- 10 lamennyi jelfogó közös vezetéke révén függet^ lenül vezéreljük. Ha n jelfogóból álló jelfogócsoportról van szó, akkor eddig (n -f-1) vezérlővezetékre volt szükség ahhoz, hogy valamennyi jelfogó füg- 15 getlen és konjugált működtetése egymástól függetlenül legyen eszközölhető. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés lehetővé teszi a vezérlővezetékek számának n 20 \- l-re való csökkentését, ahol minden­esetre szükséges, hogy n páros szám legyen, minthogy minden esetben párosával csoporto­sított jelfogókból indulunk ki. A találmány „ szerinti kapcsolás további előnye, hogy a jel­fogók vezérléséhez egyenáramok használhatók, úgyhogy a jelvezetékekben nem indukálódnak járulékos búgófeszültségek. Ez nem érinti a vezérlési oldalon alkalma- 30 zott szerkezeti elemek szükségletét. Mégis mindazon esetekben alkalmazható, amelyekben a megfelelő mérőeszközök összekapcsolását és üzemelését egyébként a vastag és nehezen mozgatható kábel egyáltalán kérdésessé tenné. 35 Helyhezkötött, félig helyhezkötött, valamint hálózati táplálású készülékek esetében a ráfor­dítás, az előnyökhöz viszonyítva, egyébként is alárendelt szerepet játszik. A kapcsolás alapelve az, hogy két-két jel- 40 fogóból álló jelfogócsoportokat alakítunk, ahol az egyik jelfogó egy diódával, a másik jelfogó pedig egy Zener-diódával van sorbakapcsolva. Ha valamelyik párnak mindkét jelfogóját egyenként bekapcsoljuk, akkor rajtuk külön- 45 böző polaritású áramok folynak keresztül; a dióda és a Zener-dióda áteresztő tartománynak dolgozik a mindenkori hozzávezetett áram számára. Ha mindkét jelfogót egyidejűleg bekapcsol- go juk, akkor a normál-dióda ismét az áteresztő tartományban, a Zener-dióda azonban a Zener­tartományban dolgozik. Most mindkét diódán azonos polaritású áram folyik át, amelyek kö­zös feszültségforrásból indulnak ki. gg Egy pozitív és egy negatív jelzés alkalma­zása, valamint az áteresztési- és a Zener-tar­tomány egyidejű kihasználása révén lehetséges egy jelfogópárt mindössze csak két vezérlő­vezetékkel egymástól függetlenül működtetni, 60 így tehát n jelfogóból álló jelfogócsoport, — ellentétben az eddig szokásos (n +1) számú vezérlővezetékekkel, (-—\- 1) vezérlővezeték­kel működtethető. 65 4 Egy kiviteli példával a találmányt közelebb­ről megvilágítjuk. Az ábrák a következőket szemléltetik: 1. ábra egy ismert vezérlővezetékes jelfogó­kapcsolás. 2. ábra a találmány szerinti kapcsolás pl. n = 4 jelfogó esetében. Az 1. ábra a kézi kezelésű kapcsolási billen­tyűket mutatja, Tj-től T4 -ig, amelyekkel az Rí—R4 jelfogókat egymástól függetlenül vezé­reljük. Az R1; R 2 , R 3 , R 4 négy jelfogó között minden jelfogókombináció választható, vagyis a jelfogók egymás között teljesen egyenlő értékűek. A 2. ábrán az Rx —R 4 -ig terjedő négy jel­fogót a találmány szerint párosával kapcsol­juk, ill. rendezzük el. Minden pár egyik jel­fogója egy diódával, a másik pedig egy Zener­diódával van sorbakapcsolva. A közös vezeté­ken kívül — amely a két vagy pedig vala­mennyi meglevő párt összeköti, mindegyik jelfogópártól egy külön vezérlő vezeték vezet egy megfelelő vezérlőszerkezethez, amely kap­csolójelet ad. Ha a Tx billentyűt működtetjük, akkor a jobboldalt ábrázolt vezérlőszerkezetben zárul a két munkaérintkezője. Az E2 telepből az át­eresztési tartományban dolgozó Dx Zener-dió­dán át és az Rx jelfogón át áram folyik, mely utóbbi meghúz. Az E2 feszültségforrásból származó áram számára az R2 jelfogón és a D 2 diódán át az áram útja zárva van. Ha most a T2 billentyűt működtetjük, a Tt legyen ismét nyitva, akkor az áram, amely most az Ei feszültségforrásból származik, a D2 diódán át folyik, utóbbi most már az áteresztési tartományban dolgozik, és az R2 jelfogó meghúz. Az R x —Di áramutat ezen áram számára Dx Zener-dióda zárja, mint­hogy a feszültségesés az R2 jelfogó jelfogó­tekercsén kisebb, mint a Dx Zener-dióda zener­feszültsége. Ha mármost mindkét Ti és T2 billentyűt egyidejűleg működtetjük, akkor az R6 jelfogó húz meg, amely az Ei és E2 feszültségforrá­sokat az Rx és R 2 jelfogópárról lekapcsolja, és az E3 feszültségforrást rákapcsolja. Ezáltal oly áram jön létre, amely mindkét RÍ és R2 jelfogót meghúzatja. A D2 dióda ebben az eset­ben ismét az áteresztési tartományban dolgozik, a Dx dióda azonban a Zener-tartományban. Ezt úgy biztosítjuk, hogy az E3 feszültséget úgy méretezzük, illetve választjuk meg, hogy nagyobb legyen Ex és E 2 -nél, ami által az R 2 gerjesztőtekercsen a feszültségesés nagyobbá válik, mint a Dx dióda zenerfészültsége. Így a szükségelt áram mindkét D1; Rí és D 2 , R 2 áramúton folyik. A második T3 és T 4 billentyű R 3 és R 4 jel­fogópár számára ugyanaz a kapcsolási elren­dezés érvényes, mint az Rt és R 2 jelfogópár számára. Váltóárammal való üzemeltetés esetén cél­szerűen két jelfogópárból álló csoportokat ala-. kítunk, amelyek egymással ellentétesen sarkí-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom