151067. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új omega-halogénezett alfa-acetilén-ketonok előállítására

151067 3 4 — ahol az általános jelek jelentése megegye­zik a fentebbi meghatározás szerintivel — e vegyületek, ha ezeket meghatározott körül­mények között valamely alkálihipohalogenit vizes oldatával kezeljük, közvetlenül az (I) kép­letnek megfelelő terméket adják reakcióter­mékként. A találmány szerinti eljárás értelmében az alkálihipohalogenit vizes oldatát cseppenként adjuk hozzá az l-(alkin - l-il)-cikloalkanol-(l) szerves oldószerrel készített oldatához, vala­mely vízelvonószer jelenlétében, széndioxid állandó bevezetése közben. A találmány szerinti eljárás kiinduló anyaga­ként felhasználásra kerülő (II) általános kép­letű l-(alkin-l-il)-cikloalkanol-(l)-ok ismert mó­don állíthatók elő, az R — C - CH általános képletnek megfelelő alkinek cikloalkanonokkal, nátrium és cseppfolyós ammónia jelenlétében történő kondenzációja útján (vö. Backer és mtsai, Rec. Trav. Chim. Pays-Bas, 62, 564— 566, 1943). Hipohalogenitként a találmány szerinti eljá­rásban különösen valamely alkálifém-hipo­kloritot vagy -hipobromitot, pl. kálium- vagy nátrium-hipokloritot vagy -hipobromitot hasz­nálhatunk. Előnyös, ha ezeket a hipohaloge­niteket tömény vizes oldatban, pl. literenként legalább 5—6 mól hipohalogenitet tartalmazó oldatban alkalmazzuk. Minél töményebb oldat­ban alkalmazzuk a hipohalogeniteket, annál kevesebb víz van jelen a reakcióelegyben és annál nagyobb sebességgel megy végbe a re­akció. A hipohalogenit és az l-(alkin-l-il)-ciklo­alkanol-(l) közötti mólarány értéke előnyösen 1 és 3 között lehet. A bevezetésre kerülő szén­dioxidgázt oly mennyiségben alkalmazzuk, hogy az a felhasznált hipohalogenit mennyi­ségére számítva legalább 100 mól%-os feles­legben legyen jelen. Az l-(alkin - l-il)-cikloalkanol-(l) oldószere­ként az adott reakciókörülmények között a re­akció szempontjából közömbös szerves oldó­szerek kerülhetnek felhasználásra, különösen rövidszénláncú klórozott alifás szénhidrogének, mint pl. széntetraklorid vagy kloroform alkal­masak erre a célra. A találmány szerinti eljárás, során fontos az, hogy a hipohalogenit-oldattal a reakcióelegybe bevitt vizet, abban az arányban, amint az be­vitelre kerül, valamely higroszkópos anyag segítségével megkössük. Ügyelni kell természe­tesen arra, hogy e célra olyan anyagokat hasz­náljunk fel, amelyek egyébként közömbösek a reakcióelegyben jelenlevő vegyületekkel szem­ben. Előnyös, ha ez a vízlekötőszer nagy sebes­séggel köti meg a vizet; különösen jól meg­felelnek erre a célra az olyan szervetlen ve­gyületek, mint a vízmentes nátriumszulfát és a vízmentes magnéziumszulfát. Felhasználha­tunk azonban e célra egyéb higroszkópos, a víz megkötésére alkalmas vegyületeket is, ilyen esetekben azonban a vízlekötőszert vagy na­gyobb mennyiségi arányban alkalmazzuk, vagy a hipokloritot lassabban adagoljuk, vagy mind­két rendszabályt együttesen alkalmazzuk. Ez utóbb említett vízlekötőszerek sorában a víz­mentes kalciumszulfát, vízmentes káliumkar­bonát, vízmentes magnéziumperklorát, bárium­oxid, továbbá a szilikagél és egyéb moleku­láris szűrőanyagok említhetők. Meg kell azon­ban említeni, hogy vízmentes nátriumszulfát ill. magnéziumszulfát esetében a reakció jobb lefolyását és nagyobb termelési hányadok biz­tosítását érhetjük el. A reakciót melegítés nélkül, pl. 0 C° és 25 C° közötti, előnyösen 15—25 C° körüli hő­mérsékleten folytathatjuk le, az l-(alkin-l-il)­-cikloalkanol-(l)-oldat keverése közben. A rea­gálóanyagok egy vagy több órai érintkeztetése után a reakcíóelegyet leszűrjük az oldhatatlan termékek elválasztása céljából, esetleg a víz végső nyomainak eltávolítása érdekében újabb vízlekötőszer-adagot adunk a reakcióelegyhez, majd szűrünk, az oldószert desztilláció útján eltávolítjuk és a maradékból desztilláció útján tisztított állapotban kinyerjük a kívánt omega­halogénezett alfa-acetilén-ketont. A találmány szerinti eljárás kiinduló anyaga­ként különösen jól használhatók a ciklopen­tanonból, ciklohexanonból, ciklooktanonból, ciklodekanonból és ciklododekanonból szár­mazó l-(alkin-l-il)-cikloalkanol-(l)-ok; ezzel az eljárással igen kényelmes és célszerű módon állíthatjuk elő az olyan omega-halogénezett acetilén-ketonokat, mint az l-klór-hept-6-in­-5-on, l-klór-okt-7-in-6-on, l-klór-dec-9~in-8-on, 1-klór-dodec-ll-in-lO-on. l-klór-tetradec-13-in­-12-on és l-klór-dodec-7-in-6-on. A találmány szerinti eljárással előállítható új (I) általános képletű ketonok fontos köz­benső termékek különböző szerves szintézisek­ben. így pl. a találmány szerinti eljárás termé­keinek hidrozinszulfáttal vagy hidroxilamin­hidrokloriddal való kezelése útján (oly mód­szerrel, amilyent Bowden Jones, Chem, Soc. 1946, 953, a nem-halogénezett etinil-ketonok esetében alkalmazott) omega-halogénalkil­helyetíesítésű pirazol- vagy izoxazcl-származé­kokhoz jutunk, amelyek azután aktív halogén­atomjuk révén különféle egyéb vegyületekkel léphetnek reakcióba. Ismeretes, hogy az ilyen heterociklusos származékok fontos kiinduló anyagai különféle értékes termékek, főként színezékek és gyógyszerek előállításának. A találmány szerinti eljárás gyakorlati ki­viteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre nincsen ezekre a példákra korlátozva. 1. példa: Egy felszálló hűtővel, adagolótölcsérrel, ke­verőművel és gázbevezető esővel felszerelt háromnyakú, háromliteres lombikba beviszünk 1000 ml széntetrakloridot, majd 49,6 g (0,5 mól) l-etinil-ciklohexanol-(l)-t és 310 g vízmentes nátrium szulfátot. A lombikba betöltött elegyen 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom