151040. lajstromszámú szabadalom • Termosztát
MAGYAR NEPKÜZTÄRS AS AG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés "napja: 1362. IV. 14. Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1961. IV. 14. Közzététel napja: 1963. VII. 24. Megjelent: 1964. X. 31. (GU—-195) 151040 Szabadalmi osztály: 47 g2 7—11 Nemzetközi osztály: G 05 d Decimái osztálvozás: Feltaláló: Lingnau Josef mérnök, Bremen Tulajdonos: Gustav F. Geräts KG. Bremen, (Német Szövetségi Köztársaság) Termosztát A találmány olyan termosztátra vonatkozik, mely legalább egy pár ellentétesen domború és egymás felett lazán elrendezett bimetállemezből áll. Ismeretesek olyan termosztátok, amelyek egyes, egy vagy több vezetőszerves lazán egymás mellé illesztett bimetál-iemezekből állnak és amelyeket ott alkalmaznak, ahol hőmérsékletkülönbségek segítségével kell vezérelni és szabályozni. Ezeknek a példaképpen bimetáloszloppá egyesített egyes lemezeknek mindazonáltal az a hátrányuk, hogy domború üzemhelyzetben csak ritkán fekszenek fel egymáson kifogástalanul koncentrikusan, minthogy az egyes elempárok érintkező peremei nem képeznek elegendő felfekvő felületet és így a vezetőszerv és a kettős tárcsafurat közötti hézag nagysága szerint befelé vagy kifelé lecsúsznak. Emiatt a lemezpárok legtöbb esetben csak a peremkerület egy részén tudnak egymásra támaszkodni. Ennek a következményei a vezetőszerv és a bimetál-lemezek között fellépő beszorulások és leéleződések úgy, hogy a termosztát kifogástalan működése kétséges. Ezenfelül ebből kifolyóan az emelőmagasságban még kényszerű ingadozások is fellépnek úgy, hogy ezek a termosztátok csak ott alkalmazhatók, ahol állandó precíz munkafolyamatok nem szükségesek. Végezetül a lemeznek az érintkezőéleken 10 15 20 25 30 való egyenlőtlen felfekvései idővel a lemezek alakváltozásaihoz és vetemedéseihez vezetnek, amelyek további pontatlanságokat vonnak maguk után. Azok a termosztátok, amelyeket főleg gőzfejlesztő berendezésekben vagy hasonlókban, különösen termikusan vezérelt kondenzvíz levezetőkben alkalmazunk, ahol is azok korrózióhatású közegek, mint gőz, kondenzátum és megfelelő kémiai keverékek hatásának vannak kitéve, ezenkívül élettartamukra és az állandó értéket tartó vezérlőerőre tekintettel különösen gondos kialakításuk szükséges. Ismeretes például austenites és ferrites acélok alkalmazása azért, hogy lehetőleg nagy vezérlő löketet érjenek el. Ezeknek az ismert bimetáloknak azonban olyan ' gőzszerelvényekben vagy hasonlókban való alkalmazása, amelyeken savanyú vagy lúgos kémhatású közegek áramolnak át, továbbá magasabb hőmérsékletűek, nincs meg a szükséges korróziós- és hőszilárdságuk. Az a feladat, hogy bimetált elég nagy hajlékonyság mellett korrózióállóvá tegyünk, ez ideig megnyugtató módon nem oldódott meg, mert vagy a korrózióállóság mellett a hajlékonyság volt nagyon kicsi, vagy nagy hajlékonyság mellett nem lehetett kellő korrózióállóságot elérni. Ezért gyakran alkalmaztak olyan bimetálo-151040
