151040. lajstromszámú szabadalom • Termosztát

MAGYAR NEPKÜZTÄRS AS AG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés "napja: 1362. IV. 14. Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1961. IV. 14. Közzététel napja: 1963. VII. 24. Megjelent: 1964. X. 31. (GU—-195) 151040 Szabadalmi osztály: 47 g2 7—11 Nemzetközi osztály: G 05 d Decimái osztálvozás: Feltaláló: Lingnau Josef mérnök, Bremen Tulajdonos: Gustav F. Geräts KG. Bremen, (Német Szövetségi Köztársaság) Termosztát A találmány olyan termosztátra vonatkozik, mely legalább egy pár ellentétesen domború és egymás felett lazán elrendezett bimetál­lemezből áll. Ismeretesek olyan termosztátok, amelyek egyes, egy vagy több vezetőszerves lazán egy­más mellé illesztett bimetál-iemezekből állnak és amelyeket ott alkalmaznak, ahol hőmérsék­letkülönbségek segítségével kell vezérelni és szabályozni. Ezeknek a példaképpen bimetál­oszloppá egyesített egyes lemezeknek mind­azonáltal az a hátrányuk, hogy domború üzem­helyzetben csak ritkán fekszenek fel egymá­son kifogástalanul koncentrikusan, minthogy az egyes elempárok érintkező peremei nem képeznek elegendő felfekvő felületet és így a vezetőszerv és a kettős tárcsafurat közötti hézag nagysága szerint befelé vagy kifelé le­csúsznak. Emiatt a lemezpárok legtöbb eset­ben csak a peremkerület egy részén tudnak egymásra támaszkodni. Ennek a következményei a vezetőszerv és a bimetál-lemezek között fellépő beszorulások és leéleződések úgy, hogy a termosztát kifogás­talan működése kétséges. Ezenfelül ebből ki­folyóan az emelőmagasságban még kényszerű ingadozások is fellépnek úgy, hogy ezek a ter­mosztátok csak ott alkalmazhatók, ahol ál­landó precíz munkafolyamatok nem szüksége­sek. Végezetül a lemeznek az érintkezőéleken 10 15 20 25 30 való egyenlőtlen felfekvései idővel a lemezek alakváltozásaihoz és vetemedéseihez vezetnek, amelyek további pontatlanságokat vonnak maguk után. Azok a termosztátok, amelyeket főleg gőz­fejlesztő berendezésekben vagy hasonlókban, különösen termikusan vezérelt kondenzvíz le­vezetőkben alkalmazunk, ahol is azok korró­zióhatású közegek, mint gőz, kondenzátum és megfelelő kémiai keverékek hatásának vannak kitéve, ezenkívül élettartamukra és az állandó értéket tartó vezérlőerőre tekintettel különö­sen gondos kialakításuk szükséges. Ismeretes például austenites és ferrites acélok alkalma­zása azért, hogy lehetőleg nagy vezérlő löketet érjenek el. Ezeknek az ismert bimetáloknak azonban olyan ' gőzszerelvényekben vagy hasonlókban való alkalmazása, amelyeken savanyú vagy lúgos kémhatású közegek áramolnak át, to­vábbá magasabb hőmérsékletűek, nincs meg a szükséges korróziós- és hőszilárdságuk. Az a feladat, hogy bimetált elég nagy haj­lékonyság mellett korrózióállóvá tegyünk, ez ideig megnyugtató módon nem oldódott meg, mert vagy a korrózióállóság mellett a hajlé­konyság volt nagyon kicsi, vagy nagy hajlé­konyság mellett nem lehetett kellő korrózió­állóságot elérni. Ezért gyakran alkalmaztak olyan bimetálo-151040

Next

/
Oldalképek
Tartalom