151018. lajstromszámú szabadalom • Szigelelt villamos vezetők
3 és izoftálsav elegyének és etilénglikolnak oly lineáris hidroxipolieszteréből, melynek viszkozitásszáma 0,5-nél nagyobb, B) a tere- és/vagy izoftálsavnak vagy e savak oly származékainak, melyek karboxil-csoportján vagy karboxil-csoportjain olyan maradék van, amely könnyen helyettesíthető valamely alkohol alkoxi-csoportjávai, mint amilyen előnyösen a kis szénatomszámú alkileszter vagy a savklorid, etilénglikollal és egy, legalább három hidroxil-csoportot tartalmazó telített polialkohollal képzett vég- és láncállású hidroxilcsoportokat tartalmazó poliészteréből és adott esetben C) szerves oldószerből alakítottunk ki. A találmány szerinti szigetelt vezetők előállításához használt poliészter keverékhez adott esetben keményítő- ós nedvesítőszereket, mint cink-, ólom- stb. oktoátot, tetrabutiltitanátot stb. adhatunk. A találmány szerint alkalmazott poliészterkeverékkel előállított szigetelt villamos vezetők hősokk-tulajdonságai, kopásellenállása és az oldószer iránt mutatott állandósága tekintetében messzemenően jobbak, mint az eddig alkalmazott ismert tereftalát gyantafilmé. A villamos vezetőhöz szigetelőként használt poliészterfilmek mechanikai és elektromos tulajdonságai döntően függnek a használt lineáris hidroxipolieszter-komponens molekulasúlyától. Ha egy ilyen lineáris hidroxipolieszter molekulasúlya nem elég nagy, a vég- és láncállású hidroxil-csoportokkal rendelkező tereftalátgyantához való hozzáadása gyakorlatilag nem befolyásolja az utóbbi gyantából előállított filmek tulajdonságait. így pl. tereftálsav és izoftálsav alapon (1:1 molarányban) lineáris etilénglikol-tartalmú hidroxipolieszterek homológ sorát állítottuk elő különböző molekulasúlyokkal, amelyeket a viszkozitásszámmal [Zfj]c = i fejeztünk ki és mindenkor az etilénglikol- és glicerinbázisú, véges láncállású hidroxilcsoportokat tartalmazó azonos tereftálgyantához adtunk hozzá. A viszkozitásszám [Z rj\c = i meghatározására a polimerek 1 súly%-os oldatát 60:40 súlyarányú fenol-tetraklóretán elegyben használtuk fel 25 C°-on. Az oldat átfutási idejéből '(t^ és az oldószer átfutási idejéből (t0 ), pl. Ostwaldviszkoziméterben a specifikus viszkozitás a következő képlettel számolható ki: r\ sp = = —- — 1. A c = 1 g/100 ml koncentrációra to redukált specifikus viszkozitást fogjuk az alábbiakban viszkozitásszámnak [Z;/]c = i nevezni. A különböző molekulasúlyú lineáris poliészterekből és a mindenkor hozzáadott azonos felépítésű vég- és láncállású hidroxil-csoportokat tartalmazó tereftalátgyantából készített polieszterkeverékek a tetrabutiltitanáttal mint térhálósítóval rézdróton összehasonlító feltételek mellett végrehajtott beégetés után csak akkor mutatnak lényeges javulást a hősokk és a kopási tulajdonságok tekintetében, ha a lineáris poli-4 észter viszkozitásszáma 0,5-nél nagyobb. Ezzel szemben az ennél kisebb molekulasúlyú poliészterek a film tulajdonságainak javulását nem eredményezik. 5 A lineáris (A) és a láncállású hidroxilcsoportokat is tartalmazó (B) hidroxipolieszter keverékaránya 5—60 súlyrész A : 95>—40 súlyrész B. A tere- és izoftálsav molaránya, amely alkalmas a fenti nagy molekulasúlyú lineáris hid-10 roxipolieszterek (A) előállítására, tág határok között változtatható. Előnyösnek bizonyult a T0—-50 súlyrész tereftálsav : 30—50 súlyrész izoftálsav arány oly hidroxipolieszterek előállítására, amelyek a találmány szerinti kombináló cióban raktározási stabilitást is mutató, különösen kedvező lakk-rendszerekhez vezetnek. A lineáris hidroxipolieszterek (A) előállítása ismert eljárásokkal történhet, így pl. tere- és adott esetben izoftálsavmono- vagy dialkil-20 észterek áteszterezése (alkoholízise) útján, amelyekhez adott esetben szabad tere- és izoftálsavat is adunk, majd ezt követően polikondenzálást hajtunk végre, adott esetben katalizátorok, mint ólomoxid, antimonoxid, kadmium-25 acetát, cinkacetát, butiltitanát stb., illetve ezek keverékének hozzáadásával, 240—300 C° közötti hőmérsékleten és 0,01 Torr.-ig terjedő vákuumban. A vég- és láncállású hidroxipoli észtereket 30 (B) ugyancsak ismert eljárásokkal, így pl. 45 súly% dimetiltereftalát, 33 súly% etilénglikol és 22 súly% glicerin áteszterezésével és polikondenzálásával állíthatjuk elő. A dimetiltereftalátok helyett a tere- és/vagy izoftálsav egyéb 33 di- vagy monoalkilesztereit is használhatjuk, de szabad tere- vagy izof tálsavat is vehetünk. A glicerin helyett vagy mellett más, legalább 3 hidroxilcsoportot tartalmazó telített pol'ialkoholokat vagy ezek elegyét is használhatjuk, 43 ilyenek az 1,1,1-trimetilolpropán, 1,1,1-trimetiloletán, pentaeritrit, szorbit, mannit, diglicerin, dipentaeritrit stb. E láncállású hidroxilcsoportokat is tartalmazó hidroxipolieszterek előállítása végett a reakciókomponenseket alkilftalát 45 jelenlétében, adott esetben áteszterező katalizátor mint pl. ólomoxid, cinkacetát stb. használatával a megfelelő, 180—^220 C° közötti áteszterezési hőmérsékletre hozzuk és az alkanol többé-kevésbé teljes eltávolítása után és adott 50 esetben a polikondenzálást elősegítő katalizátor, mint antimonoxid, butiltitanát stb. hozzáadása mellett, 220—380 C° közötti hőmérsékleten, adott esetben legfeljebb 50 Torr, vákuum alkalmazásával, 0,08—0,25 viszkozitásszám el-55 éréséig kondenzáljuk. A találmány szerinti poliesztergyanta-keverékek fenolban, krezolokban, xilenolokban, metilglikolacetátban, diacetonalkoholban stb.. 00 illetve hasonló oldószerelegyekben jól oldódnak. A kicsapó oldószerek, mint oldóbenzolok alkalmazása esetről esetre lehetséges. A szokásos módon ez oldatok huzallakként való felhasználásakor, a szigetelendő villamos vezetők vastag-65 ságától függően, 20—5'3 súly%, előnyösen 30—40 2
