151013. lajstromszámú szabadalom • Eljárás telítetlen szénhidrogének hidrogénezésére

i 151013 6 szelektivitás megnövekszik. Előnyös, ha ezt a részleges szulfiddá-alakítást kezdetben alacsonyabb hőmérsékleten indítjuk meg. mint amilyenen a hidrogénezést végezni fogjuk, majd a hőmérsékletet fokozatosan emeljük legalábbis addig, amíg a katalizátor működőképessé nem válik, vagyis addig a hőmérsékletig, amelyen a hidrogénezés végbemegy; előnyös ha a hőmérsékletet még tovább emeljük, e határérték feletti olyan hőmérsékletig, amelyen a katalizátor mind aktivitás, mind szelektivitás szempontjából kedvező viselkedést mutat. Azt tapasztaltuk, hogy a katalizátor általi kénfelvétel sebessége az időben csökken, amikor pedig már egy megfelelő szelektivitásszintet értünk el, a további kénfelvétel már igen kismértékűvé válik, ami lehetővé teszi, hogy az eljárást lényegileg állandó körülmények között folytassuk le; mindamellett azt találtuk, hogy előnyös a reakcióhőmérsékletet a katalizátor egész: élettartama folyamán fokozatosan tovább emelni. Mind a katalizátor szulfidosítását, mind pedig magát a találmány szerinti eljárást bármely, az adott viszonyok között célszerű nyomáson, tehát akár légköri, akár ennél kisebb vagy nagyobb nyomáson végezhetjük. A katalizátor kezelése, amennyiben ez kívánatos, hidrogén jelenlétében is lefolytatható. A katalizátor szulfidosítására felhasznált kéntartalmú anyag mennyisége általában akkora lehet, amennyivel a kezeletlen katalizátor elemi nikkel-tartalmára számítva 1—40 mól% ként vihetünk fel a katalizátorra. Légköri nyomáson dolgozva, a katalizátor szulfidosítása után általában azt tapasztaljuk, hogy van egy hőmérséklet-küszöbérték, amelynél a diének hidrogénezése megkezdődik. Az alábbi példákban megadott reakciókörülmények között dolgozva, ez a küszöbérték 150—160 C° körül van. A hidrogénezést rendszerint 400 C alatti, olykor 250 C° alatti hőmérsékleten folytatjuk le. A műveletet rendszerint folytonos eljárással, gázfázisú kiinduló anyagkeverék betáplálásával folytatjuk le. A hidrogénezéshez kívánt esetben olyan gázelegyeket is alkalmazhatunk, amelyek a hidrogént közömbös gázok társaságában tartalmazzák. Ilyen közömbös gázokat is tartalmazó gázelegyek felhasználása esetén célszerű, ha azok hidrogéntartalma 25 mól% fölött, előnyösen 25 mól% és 90 mól% között van. Hidrogénező gázelegy ként előnyösen az ún. platformálási {platina-katalizátoros dehidrogénező reformálási) eljárás véggázait használjuk. Előnyösen 70 mól% hidrogént tartalmazó gázt használunk; az említett véggázok egy jellegzetes példája esetében 70 mól% hidrogénből és 30 mól% metánból álló gáz kerül felhasználásra. Más e célra alkalmas gázok példáiként a gőz-krakkolás véggázai, a katalitikus krakkolás véggázai, valamint a szénhidrogének dehidrogénezéséből származó véggázok említhetők. Az eljárás során alkalmazott térsebesség előnyösen 200 tf/tf/óra felett lehet; a gyakorlatban azt tapasztaltuk, hogy általában 800 tf/tf/ /óra értékig, sőt 1500 tf/tf/óra értékig emelkedő 5 térsebességek kielégítő eredményeket adnak. Előnyös lehet azonban, ha a térsebességet a katalizátor élettartama folyamán fokozatosan csökkentjük. Betáplálásra kerülő kiinduló anyagként pl. a 10 szénmonoxid és valamely dién, vagy szénmonoxid és valamely acetilén-sorbeli szénhidrogén elegyét alkalmazhatjuk; felhasználhatunk azonban olyan elegyeket is erre a célra, amelyek a) egy vagy több olyan alkotórészt 15 is tartalmaznak, amelyek hidrogénezhetők ugyan, de az alkalmazott eljárási körülmények között nem hidrogéneződnek, mint pl. az olefinek, különösen az etilén, propilén és/vagy butének, továbbá b) egy vagy több nem-hidro-20 génezhető alkotórészt, mint pl. paraffin-szénhidrogéneket, különösen metánt, etánt, propánt és/vagy butánokat is tartalmaznak. így felhasználhatunk kiinduló anyagként széngázt, világítógázt, generátortgázt, vízgázt vagy két vagy 25 több ilyen gázt tartalmazó elegyeket is. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre nincsen ezekre a példákra kor-30 látozva. 1. példa: Ez a példa egy katalizátornak egy kéntar-35 talmú kiinduló anyag segítségével történő szulfidosítását szemlélteti. A betáplálásra kerülő kiinduló anyag széngáz volt, amely (a kénvegyületektől eltekintve) az alábbi összetételt mutatta: 40 I. táblázat 45 50 55 60 65 Hidrogén (a különbség alapján számítva) szénmonoxid 1 metán > levegő J etán etilén propán széndioxid propilén izobután n-bután acetilén butének pentánok butadién-1,3 54,2 mól% 36,9 mól% 1,2 mól% 1.6 mól% 3.7 mól% 0,4 mól% 0,4 mól% 1,1 mól% 0,11 mól% 0,15 móio/o 0,05 mól% 0,04 mól% A betáplált gázban a kénvegyületek összes mennyisége (kénben kifejezve) 0,02% volt. A felhasználásra kerülő katalizátort oly módon állítottuk elő, hogy szemcsés szepiolitot nikkelformiát vizes ammóniával készített oldatával itattunk át, majd az átitatott anyagot