151004. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pillangós takarmánynövények, különösen friss lucerna tartósítására silózás útján
151004 is, hogy a silóba ömlesztett zúzott takarmány közé, rétegenként, megfelelő mennyiségű szárazjeget (szilárd széndioxidot) helyezünk el. Azalatt, amíg a silónak a takarmánnyal való töltése folyik, a bevezetett, ill. szilárd állapotban 5 adagolt széndioxid a finoman eloszlatott takarmányból az oxigént kihajtja. A siló lezárása után a C02 jelenléte következtében, gyengén savas közegben (pH 3,3—4,8) anaerob erjedés folyik le, melynek folyamán sok tejsav, kéve- IQ sebb ecetsav, viszont vajsav nem, vagy csak elenyésző mennyiségben, keletkezik. A szilázs táplálóértéke, mint az az alanti adatokból kitűnik, kiváló. Feltűnő jelenség, hogy a szilázsban 80—84 mg/kg karotin jelen- 15 léte volt megállapítható, ami arra mutat, hogy a CO2 a zúzott tömegből az oxigént gyorsan kihajtja s így a friss takarmányban levő, az oxidációra igen érzékeny karotint a bomlástól megóvja. 20 A széndioxidgáz optimális mennyisége a friss takarmány súlyára számítva 0,3—0,5%, de még ennél kisebb mennyiség is hatásosnak mutatkozott. '0,5%-nál több CO2 adagolása a termék 2.5 minőségén nem változtat. Több C02 -t csupán akkor adagolunk, ha a siló töltése időben anynyira elhúzódik, hogy a CO2 egy részének haszonnélküli elpárolgásával kell számolni. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös 3() foganatosítási módja, p. lucernánál, a következő: A péppé zúzott friss lucerna felvételére méretezett szokványos siló fenekéig érő csőnyílást £5 rendezünk el, melynek másik vége CÖ2-palackhoz csatlakozik. A palackot mérlegre helyezzük. Az áthaladó gázmennyiség ellenőrzése súlyméréssel történik. A silót — a kaszálás és a zúzás menetének megfelelően — a péppé zúzott friss lucernával feltöltjük. A siló töltése előtt a siló fenekére mintegy 30—49 cm-es rétegben száraz nedvszívó anyagot, pl. szecskázott szalmát szórunk a leszivárgó lé felfogására. A C02 vezetését az első V2—1 méteres takarmányréteg behelyezése után lassú áramban megkezdjük és folytatjuk mindaddig (kb. 2—3 napon át), amíg a siló megtelt. Azután a silót gáz- és folyadékáthatlan, célszerűen plasztikanyag- vagy cellulózafóliával befedjük, majd kb. 30—40 cm vastag földréteget szórunk rá. Ha a szilázskészítéshez szilárd CÜ2-t használunk, a siló aljára először (célszerűen kb. V2—'1 m-es rétegben) zúzott takarmányt szórunk, ezután szilárd CC>2-t helyezünk rá és a siló feltöltését időnként a CC>2-adagolás közbeiktatásával folytatjuk. A szilárd CO2 utolsó részletét a töltet tetejére helyezzük el. A siló befedése úgy történik, mint a gáz alakú CO2 alkalmazása esetében. Az erjedés tehát (mindkét esetben) egész folyamata alatt növényi lében oldott szénsavas közegben zajlik le. 6—.8 hét után a silót felnyitjuk. A keletkező lucernaszilázsra a következő adatok jellemzők: Külseje: az eredeti zúzott lucernával megegyező. Színe: világos sárgászöld. Szaga: kellemes, édeskés-savanykás. pH-érték: 4,3 és 4,8 közötti. Tej savtartalom: 3,8-tól 7%. Ecetsavtartalom: 1,30—2%. Vaj savtartalom: nyomokban. Karotintartalom: 80—84 mg/kg. Szárazanyagveszteség: 4,5—7%. Szervesanyagveszteség: 2,30—3%. N-mentes kivonható anyagveszteség: 10,50—16%. Emészthető nyersprotein-veszteség: 16—17,50%. Keményítőértékben kifejezett táplálóanyagveszteség: 9—12%. Az utóbb felsorolt értékeket kihasználási kísérletek útján állapítottuk meg. Ezzel szemben a lucernaszéna megfelelő hasznosítási adatai a következők: Szárazanyagveszteség: 25—75%. Emészthető proteinveszteség: 11—45%,. Keményítőértékben kifejezett táplálóanyagveszteség: 47—73%. Ha a lucerna szárítás közben többször megázott, a veszteség 100%-ra is emelkedhet. A kész szilázs hónapokig lényegében változatlanul eláll. A sertések falánkan, a baromfi is jól eszi, a ló és szarvasmarha, a szokásos szoktatás után, önmagában vagy célszerűen kukoricaszilázzsal keverve, ugyancsak szívesen fogyasztja. Az eljárás hasonló eredménnyel foganatosítható egyéb pillangós takarmánynövények silózására is. Szabadalmi igénypontok: co 65 1. Eljárás pillangós takarmánynövények, különösen lucerna tartósítására anaerob körülmények között lefolytatott silózás útján széndioxidgáz beadagolásával, azzal jellemezve, hogy a friss növényt silózás előtt péppé zúzzuk oly "módon, hogy legalább 50%-a 3 mm alatt, míg 95% 10 mm alatti részecskékből álljon, majd a felaprított zöld növényt silóba helyezve a friss takarmány súlyára számítva folyamatosan 0,3-^0,50/0 cOo-gázt bevezetve vagy a siló különböző magasságában az előbbivel azonos összmennyiségű szilárd széndioxidot (ún. szárazjeget) elhelyezve a pH-értéket 3,8—4,8-ra állítjuk be és a takarmányt növényi lében oldott szénsavas közegben való erjesztésnek vetjük alá. 2
