150995. lajstromszámú szabadalom • Áramváltó

2 150.995 rövid idő alatt felmelegszik és kitágul, ugyanakkor a műgyanta térfogata változatlan marad. A repedésveszély kiküszöbölésére többféle megoldást igyekeztek találni, melyek lényege az, hogy a rmigyantaszigetelés és áramvezető között olyan teret alkalmaznak, mely lehetővé teszi az áramvezető szabad hőtágulását. Miután a műgyanta szigetelőt az áramvezetőre öntéssel viszik fel, az áramvezető és a műgyantarész közötti teret — melyet a továbbiakban egyszerűen párnázásnak nevezünk — az áramvezető felületén kell kialakítani. A követelmények alapján a párnázás a célnak akkor felel meg, haj könnyen összenyomható, ill. rugalmas., az áram,vezető felmelegedése közben nem bomlik meg, a dinamikus igénybevételeket csillapítani tudja, ezen kedvező hatását még vékony, egy-két mm vastagságú rétegben alkalmazva is megtartja és végül olcsó. Ismeretes, hogy a műgyantával kiöntött transzformátorok vasmagjait a műgyanta keményedé,séből származó zsugorodási nyomás felfogása céljából gyakran szokták rugalmas anyagokkal, így pl. habgumival védeni a permeabilitás megváltozásának elkerülése végett. Ez az eljárás az áramvezetők párnázására azonban nem alkalmazható, mert míg a vasmagok legfeljebb csak 60°-ra melegednek fel, az áramvezetők zárlati igénybevételek alkalmával 200°-ra is melegednek. A vasmagok a műgyantára dinamikus erőhatásokat nem fejtenek ki. Az áramvezetők viszont zárlatkor igen nagy ütésszerű dinamikus erőhatást gyakorolnak a környező térre. A jelenleg ismeretes habanyagok azonban mint ezt az irodalmi adatok is bizonyítják, erre a célra nem felelnek meg, legfeljebb csak igen nagy rétegvastagságiban alkalmazva lehetne valamelyes eredményt elérni, azonban ez a konstrukciós irányelveikkel teljes mértékben ellenkezik. Tömör, egyébként rugalmas, szigetelőanyagok a fel'épő dinamikus erőhatásokkal szemben összenyomhatatlan anyagokként viselkednek, és mint a kísérletek is igazolták sem csillapító, sem fékező hatást nem mutatnak, így a műgyiantaszigetelés megrepedésének meggátlására nem voltak alkalmasak. Ezzel szemben kísérleteink folyamán azt a meglepő tényt tapasztaltuk, hogy amennyiben a párnarétegben alkalmazott tömör gumi felületét úgy képeztük ki, hogy az a' primer vezető felületével csak néhány — inkább pontszerű — helyen érintkezzék, pl. azáltal, hogy halszálka alakú bordázatot, dudorokkal, vagy perforációval megbontott felületet alakítunk ki rajta, a műgyanta szigetelésű áramváltó még igen magas pl. ezerszeres dinamikus és ennek megfelelő termikus igénybevételieket is meghibásodás nélkül kibírt, míg a tömör párnázassál készült áramváltó már ötszázszoros dinamikus igénybevételnél is szétrepedt. Ez a meglepő jelenség azzal magyarázható, hogy a primer vezető és a bordázattal, dudorokkal vagy perforációval ellátott gumifelületek között nagyobb, egymással összefüggő légjáratok makropórusok alakulnák ki, amelyekben a műgyantaburkolat által teljesen tömítetten elzárt levegő, rugalmas összenyomódása folytán, légpárnaszerűen képes a hirtelen fellépő dinamikus igénybevételieket fékezni, felfogni és kiegyenlíteni, ugyanakkor a termikus tágulásoknak a vezető és a gumi felé is helyet biztosítani. iMiután. jelen esetben a csillapító és kiegyenlítő hatást elsősorban a makropórusokban levő levegő végzi, a csillapítás mértéke szinte teljesen független a gumiréteg vastagságától, és mint azt a kísérletek is igazolták 1—2 mm vastag gumiréteggel is megfelelő védelmet lőhet elérni, ha annak felületén bordázatot vagy dudoroikat képeztünk ki. A kiöntési művelet folyamán meg kell azonban akadályozni, hogy a párnarétegben levő levegőt a beömlő műgyanta kiszorítsa. Ennek elérése céljából a bordázott gumirétegre légzáró réteget kell felvinni. A légzáró réteg kétféle úton alakítható ki a gumipárnázás felületén. Az egyik lehetőség, hogy a gumiréteget egy hőálló és légzáró fóliaanyagból készült burkolattal látjuk el. Erre a célra kiválóan megfelelnék azon fóliaanyagok, mint pl. a polietilénglikoltereftalát, vagy polikarbonát anyagokból készült fóliáik, melyek a műgyanták öntési hőmérsékletén kb. 130°-on meglágyulnak és megzsugorodva öszetapadnak. Ez az összetapadt fóliaréteg légmentesen elzárja a kiöntőgyanta útját a gumipárnázás felé. A légelzárásnak másik igen előnyös módja az, hogy vegyi úton alakítunk ki egy légzáró réteget a gumiborítás felületén. Ennek legegyszerűbb módja az, hogy a gumi felületét egy műgyanta alapú lakkal itatott iszalaggal zárjuk el. A lakk kikeményítése után a lakkozott szalag gázzáróvá válik. Tapasztalataink szerint legcélszerűbb a két eljárás kombinációja. Természetesen villamos szempontból a párnázásban levő levegőt tehermentesíteni kell oly módon, hogy a légzáró réteg fölé potenciál felületet készítünk és ezt a felületet az áramvezető egyik végéihez kötjük. Ezen műveletek végrehajtása után a tekercseket ki lehet önteni műgyantával. A műgyanta, melyet erre a célra használunk legcélszerűbben epoxigyanta, vagy telítetlen poliésztergyanta, melyeket célszerű legalább 40—70% ásványi töltőanyaggal keverni, hogy a kiöntőgyanta keverék hőtágulási együtthatója minél közelebb kerüljön az áramvezető hőtágulásához. Az alábbiakban leírunk egy példát, isim értetjük találmányunk egy kiviteli formáját: Az 1. ábra szerintii áramváltó-primer vezetőt olyan 2 mm vastag gumilemezzel burkoljuk, melynek felületén a 2. ábrán látható bordázatot alakítunk ki. Ezt a gumilemezt úgy helyezzük a vezető felületére, hogy a bordázat a rézfelület felé nézrzen. A 3. ábrán látható a primer vezetőn kialakított teljes párnázás, melynek kinagyított részletébein „A" ábra —1— a primer vezetőt jelzi, —2— a bordázott gumi, —3— a rögzítő köpiperszalag, —4— a légelzáró fóliaréteg, —5— a lakkozott köpperszalag, —6—• pedig a párnaréteg felületén kialakított equipotenciális vezetőréteget jelzi. Az ily módon elkészített párnaréteggel ellátott veze-