150970. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ezüst- vagy ezüsttel bevont tárgyak vegyi úton történő tisztítására

Megjelent: 1964. július 1. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HTYATAL 150.970 SZÄM Nemzetközi osztály: C 09 d KO—1746 ALAPSZÁM Magyar osztály: 22 g Eljárás ezüst- vagy ezüsttel bevont tárgyak vegyi úton történő tisztítására Kováts Lajos kisiparos, budapesti lakos A bejelentés napja: 1962. december 7. Ismeretes, hogy az ezüstből készült vagy ezüsttel bevont tárgyak állás vagy használat közben kénhidrogén behatására ezüstszulfid képződése folytán megfeketednek. Az így keletkezett, futtatásos foltok eltávolítására több eljárás ismeretes (H. Römpp: Vegyészeti Lexikon I. köt. 602 oldal, Műszaki Könyvkiaó, Budapest, 1960). így például használatos e célra a kálciumcianid vizes oldatával való lemosás, ez azonban általában és különösen evőeszközök és étkészletek esetében a kálciumcianid erősen mérgező volta miatt nagy veszélyt rejt magában. Ugyancsak szokásos a futtatott ezüstfelületeket 20%-os nártiumtioszulfát oldattal, ammóniumhidroxiddal vagy tiokarbamid oldattal tisztítani. Ezen eljárások — különösen evőeszközök vagy étkészletek esetében —• előnytelenek a használt vegyszer kellemetlen szaga és/vagy egészségre káros volta miatt. Használatosak még az ezüst tisztítására különféle, főleg krétaport tartalmazó szuszpenziók vagy porok is, ezek azonban az ezüstfelületet előnytelenül karcolják és koptatják. Vizsgálataim során arra a meglepő felismerésre jutottam, hogy az ezüstből készült, illetve ezüsttel bevont tárgyak foltos, futtatásos felületei igen egyszerűen és jól megtisztíthatók, ha azokat viszonylag rövid időre olyan 60—95 C° közötti hőmérsékletű vizes oldatba mártjuk, mely 5—30 g/l közötti mennyiségű alkálikarbonátot, alkálihidrogénkarbonátot, alkálihidroxidot, alkálihidroxid gyenge savval képzett, lúgosán hidrolizáló sóját vagy ezek keverékét tartalmazza és amely oldatban bármely alakban alumíniumfém és/vagy ezt 50% fölötti mennyiségben tartalmazó ötvözet helyezkedik el. A szennyezettségi fokától függően az oldatba 2—10 perc közötti időtartamra bemártott ezüsttárgy felülete, vízzel való leöblítés és szárítás után minden további kezelés nélkül fényessé és csillogóan tisztává válik. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kiviteli módja az, ha 1 g/l alkálikarbonátot, célszerűen nátriumkarbonátot, tartalmazó 70—75 C° hőmérsékletű oldatba a tisztítandó tárgyakat alumíniumból és/vagy ötvözetéből készült fémkosárba, helyezve mártjuk be 2—3 percre és ezt követően vizes öblítést, majd szárítást alkalmazunk. A kosár lehet kör vagy szögletes keresztmetszetű és egyaránt készülhet alumínium- vagy alumíniumötvözet-huzalból, sodronybal, rostából, perforált lemezből vagy ezek kombinációjával. A találmány szerinti eljárás eredményesen kivitelezhető az előbbiekben felsorolt szervetlen vegyületek jelenlétében úgy is, ha az oldatba por, forgács, huzal, lemez vagy bármely más alakban alumíniumot és/vagy alumíniumötvözetet helyezünk el. Az eljárás kivitelezése úgy is történhet, hogy alkálikarbonát, alkálihidrogénkarbonát, alkálihidroxid gyenge savval képzett, lúgosán hidrolizáló sóját vagy ezek keverékét előzetesen alumínium vagy alumíniumötvözet porával összekeverjük, e keveréket vízhatlan burkolatban, célszerűen műanyagfóliából készült zacskóban tároljuk, s ily módon előkészített formában adagoljuk a 60—95 C°-os vízbe. Nagy mennyiségű ezüst- vagy ezüsttel bevont tárgy tisztítása esetén különösen előnyös a tárgyak alumíniumból és/vagy ötvözetéből készült kosárba helyezése és a tisztítás egy műveletben — az előbbiekben ismertetett módon — való kivitelezése. A találmány szerinti eljárás különösen iparszerű méretekben igen egyszerűen és előnyösen vitelezhető ki, az ismert eljárásokhoz képest nemcsak csekélyebb munka- és vegyszerigénnyel, hanem ezenkívül igen kíméletesen, sem az ezüstöt nem károsító, sem pedig a tárgyak tisztítását végző vagy azokat ezt követőleg használó személyek egészségét nem veszélyeztető módon.