150962. lajstromszámú szabadalom • Közvetítőfém

2 150.962 kell venni. E hátrányok kiküszöbölése céljából ezután oly eljárást javasoltak, amely szerint két vagy több anyagot vákuumban elektronsugárral párologtatnak el, mimellett egy egyetlen elektronsugárkévét váltakozva irányítanak az elkülönített tégelyekben egyenként jelenlevő párologtatandó anyagokra. Az elektronsugár irányát célszerűen megfelelőképpen vezérelt elektromos mezőkkel befolyásolják. Ez eljárás különös előnye éppen az, hegy egyetlen elektronsugárkévét alkalmaz, mert a sugáriránynak kellőképpen gyors váltakoztatása folytán a különféle anyagok nemcsak egymás után párolognak el, és alkotnak diffúzió útján ötvözetet, hanem állítólag egyidejű elpárologtatás és közvetlen ötvözetleválasztás is lehetségessé válik. Ez ismert eljárással való beható foglalkozás azt eredményezte, hogy az egyetlen elektronsugárkéve alkalmazásának állítólagos előnyeit az ötvözetösszetétel fogyatékos pontosságából származó hátrányok meghaladják és így éppen a közvetítőfémek területén a kontaktus előállításakor komoly hátrányok mutatkoznak. Mivel az elektronsugár tartózkodási ideje az elpárologtatandó anyagon megszabja ennek mennyiségét és ezzel az ötvözet leválasztott komponenseinek arányát is, egyetlen elektronsugárkévével sem definiált ötvözet nem választható le, sem az nem érhető el, hogy az egyes rétegekben felpárologtatott komponensek diffúziója pontosan meghatározott összetételű tökéletes ötvözetképzésre vezessen a teljes rétegben. Azonban, mint már rámutattunk, a nemesfémötvözetből álló réteg definiált összetétele a közvetítőfém szempontjából igen fontos előfeltétele az abból előállított kontaktusok jó sajátságainak, és ezért az ötvözet leválasztásra eddig ismert és alkalmazott eljárások csak igen korlátozott mértékben alkalmasak. Meglepő módon azt találtuk már most, hogy oly közvetítőfémet, amely különösen kontaktusok előállítására alkalmas, úgy állíthatunk elő, ha a nemesebb fedőréteg ötvöző komponenseit különböző tégelyekből külön-külön elektronsugárkévékkel párologtatjuk fel az előnyösen szalag alakú alapfémre. Az eddigi tapasztalatokkal szemben az mutatkozott, hogy ilyen körülmények között rendkívül precíz ötvözetleválás következik be, mert minden egyes elektronsugárkéve intenzitása és tartózkodási ideje az elpárologtatandó ötvözőkomponens mennyiségére állítható be, úgy, hogy nemkívánatos utópárolgás messzemenően kiküszöbölhető. Az eddigi eljárásoknál megfigyelt hátrányok a találmány szerinti közvetítőfémnél nem mutatkoznak. Az adódik, hogy a nemesfém ötvözetrétegének kívánt összetétele igen szűk határok között biztosítható és az csak lényegtelenül ingadozik felfelé vagy lefelé, sőt gyakran egyáltalán nem mutat eltérést. A közvetítőfémből előállított kontaktusok tulajdonságai pontosan azok, melyeket az ötvözet százalékos összetétele alapján várni lehet, úgyhogy a közvetítőfémmel jelentékeny műszaki haladás érhető el e területen, aránylag egyszerű eszközökkel, különösen, ha azokat a hengerplattirozással állítjuk szembe, amely eddig gyakorlatilag egyedüli eljárásként volt használatos közvetítőfémeken definiált ötvözetrétegek előállítására. A közvetítőfém nemnemes alapféme elsősorban a kontaktus szerkezeti anyagok szokásos nemnemesfémei, mint réz, nikkel, vas és a megfelelő ötvözetek közül kerül ki. A nemesfémötvözet rétegeket úgy építjük fel, hogy legalább egy nemesfémet, különösen aranyat, platinát vagy palládiumot és legalább egy további ötvözőkomponenst, mint ezüstöt, nikkelt, rezet vagy wolframot egyidejűleg párologtatunk fel. Két komponensből álló ötvözeteken kívül a leírt módon több komponensből álló ötvözetek előállítása is lehetséges, amikor is minden egyes ötvözőkomponenst egy-egy külön elektronsugárkévével párologtatunk el. A fent említett fémeken kívül természetesen valamennyi, a kontaktus szerkezeti anyagokhoz szokásos fémek is alkalmazhatók. Különös előnyök adódnak abból a tényből, hogy ily módon a bázisfémen oly kompozíciók is leválaszthatók, amelyek az olvasztásos úton nem állíthatók elő, mint amilyen a 80% ezüstből és 20% nikkelből álló ötvözet. A kontaktcélokra szokásosan alkalmazott szalagokon vagy csíkokon kívül olyan formát is választhatunk a találmány szerinti közvetítőfém számára, amelyben a szalag vastagsága nem csekély annak szélességéhez képest. Az 1. ábra sematikusan a találmány szerinti oly közvetítőfémszalagot tüntet fel, amely az —1— nemesfém-ötvözetrétegből, pl. 3'0 :70 arányú palládium-ezüst ötvözetből áll és amely a rézből álló —2— nemnemesfém-bázisra van felpárologtatva. A felpárologtatás elkülönített tégelyekből, két elektronsugárkévével történt. A 2. ábra oly közvetítőfémet tüntet fel, amelyen a —2— nemnemesfém-bázisra mindkét oldalon —1— nemesfémötvözetréteg van felpárologtatva. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás közvetítőfém előállítására, amely alapfémből és egy nemesebb fedőrétegből áll, azzal jellemezve, hogy az ötvözetből álló nemesebb fedőréteget az ötvöző komponenseknek több tégelyből, egy-egy külön elektronsugárkévével végrehajtott elpárologtatása útján létesítjük az alapfémen. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítani módja, azzal jellemezve, hogy a nemesebb fedőréteget szalag alakú alapfémen létesítjük. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az alapfémen két komponensű ötvözetet létesítünk. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az alapfémen több komponensből álló ötvözetet létesítünk. 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítása módja, azzal jellemezve, hogy nemesebb fedőrétegként a platinafémek, az arany vagy az ezüst ötvözeteit alkalmazzuk. 6. Az 1. igénypont szerinti elárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a platinafémek, az arany és az ezüst nemnemesfómekkel való ötvözetét alkalmazzuk. 7. Az 1. igénypont. szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy nemnemesfém ötvözőkomponensként a nikkel, réz vagy wolfram ötvözeteit alkalmazzuk. 8. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy alapfémként