150945. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bioplasztok előállítására

Megjelent: 1964. július 1. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG mr s& SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.945 SZÁM Nemzetközi osztály: A 61 k GE-368 ALAPSZÁM Magyar osztály: 30 h 1—8 Eljárás bioplasztok előállítására Dr. Gerendás Mihály vegyész, Budapest A bejelentés napja: 1961. május 31. A sebészet különböző területein már régóta alkalmaznak fémeket és szintetikus műanyagokat szövethiányok kitöltésére, csontpótlásra,, stb. Az ilyen célra használt anyagoknak több fontos követelményt kell kielégíteniök. így ne okozzanak szövetizgalmat, a szervezetben korrózió nélkül válto*zatlanul megmaradjanak, sterilizálhatok legyenek, stb. A műanyagok nagy része a felmerülő követelményeket általában kielégíti. A sebészet fejlődésével azonban új igények is felléptek a beültetendő formadarabokkal szemben. Számos olyan műtéti feladat jelentkezett, ahol a beültetett anyag jelenléte csak meghatározott ideig — a regeneráció lefolyása alatt — szükséges. Ha pl. az epecső vagy a húgyhólyag hiányainál a regeneráció lefolyását beültetett formadarabbal irányítjuk, a csővezeték a szervezet saját szöveteiből kialakul. Hasonló regenerációt észlelhetünk a csontoknál is. Ha tört csontokat összeszegelünk, vagy csavarral megerősítünk, azok összecsontosodása rövidesen bekövetkezik. A beültetett anyag szerepe ezekben az esetekben a regeneráció lezajlása után megszűnik, maga az idomdarab pedig feleslegessé, sőt gyakran károssá válik és azt az esetek nagy részében újabb műtéti beavatkozással el kell távolítani. Ez a felismerés adta a gondolatot olyan anyag kísérleti úton való felkutatására és előállítására^ mely a gyógyulást jelenlétével elősegíti és irányítja, azonban a regeneráció után újabb műtéti beavatkozás nélkül eliminálódik. A fentebb vázolt probléma megoldására kísérleteink kezdetén azt találtuk, hogy felszívódó artroplasztikai endoprotézisek készítésére előnyösen alkalmazható a vérből izolált fibrin és erre már korábban szabadalmat kaptunk. (Magy. Szab. 145.435 szám.) Ezen anyag felhasználásával kapcsolatos tapasztalataink azonban azt mutatták, hogy az eljárás szerint előállított készítmények szélesebb körű alkalmazásra nem felelnek meg. Egyrészt a fibrin a vérből csak olyan csekély (1—2 ezrelék) menynyiségben nyerhető, hogy folyamatos és nagyobb skálájú előállítása nem lenne biztosítható. Másrészt az idomdarabokkal végzett állatkísérletek és klinikai tapasztalatokból egyaránt kitűnt, hogy az eredményes felhasználás szempontjából egyik legfontosabb tényező a beültetett anyag felszívódási ideje. A kezdetben előállított formadarabok azonban általában olyan rövid felszívódási idővel rendelkeztek, hogy nem feleltek meg minden követelménynek, így alapvetően szükségessé vált olyan eljárás kidolgozása, mellyel az idomok felszívódási idejét tág határok között befolyásolni tudjuk. Ezért újabb kísérleteink során olyan eljárást dolgoztunk ki, mely lehetővé teszi a fibrintermékeknél nagyobb mennyiségben rendelkezésre álló testazonos proteinek alkalmazását, ezenkívül pedig megoldottuk, hogy a beültetett idomdarabok felszívódási ideje a mindenkori célnak megfelelően változtatható legyen. Vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a fibrinen kívül más emberi plazma és vázfehérjék is alkalmasak felszívódó formadarabok előállítására. Így pl. a plazma-albumin, a miozin, az aktin, a kollagen, az elaszitin is az általunk kidolgozott eljárással megfelelő mechanikai tulajdonságokkal rendelkező idomdarabokká alakítható. Mind az egyes fehérjékből, mind pedig ezek keverékéből előállított formadarabdk a szervezetbe való beültetés után testazonos anyagként viselkednek, semmiféle káros szöveti reakciót nem okoznak, a regenerációt viszont előnyösen befolyásolják. Legfontosabb tulajdonságuk azonban, hogy a szöveti sejtek fehérjebontó felmentjeinek hatására lebomlanak és nyomtalanul felszívódnak. Tekintettel arra, hogy pl. az albumin mennyisége a plazmában kereken tízszerese a fibrinogen mennyiségének, és a többi fehérje is nagyobb mennyiségben hozzáférhető, az ipari előállítás és