150930. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízkőképződés és belső korrózió meggátlására, főleg víztöltésű hőkicserélőkben

Megjelent: 1964. július 1. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •or -ÍJ. SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.930 SZÁM Nemzetközi osztály: Magyar osztály: C 23 f AU—134 ALAPSZÁM 48 d SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás vízkőképződés és belső korrózió meggátlására, főleg víztöltésű hőkicserélőkben Autóközlekedési Tudományos Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Vargha Zoltán vegyészmérnök, Budapest Magyarádi Lajosné vegyész, Budapest, Rónai Dezső vegyészmérnök, Budapest, Nagy Imre gépészmérnök, Szigetszentmiklós A bejelentés napja: 1961. május 31. A víztöltésű hőkicserélőkben a kalcium- ós magnéziumsók vízkőkiválásának, továbbá a keletkező korróziónak meggátlására eddig többféle inhibitort alkalmaztak külön-külön. A vízkőkiválást gátló inhibitorok alkalmazására vonatkozó eljárások csapadékképzésen, ioncserélős sótalanításon és kationcserélős só átalakításon alapulnak. A csapadékképzésen alapuló eljárások gépjárművek hűtőrendszerében azért nem felelnek meg, - mert a csapadék tetemes mennyiségben keletkezik és a hűtőcsöveket üzemelés során könnyen eltömíti. A kationcserélős vízlágyítás lúgosodással vagy savas vízképzéssel jár, emellett a kation- és anioncserélős vízlágyítás helyszűke és a nyersanyag bonyolult regenerálása miatt mozgó járművekre szerelt hűtőberendezéseken nem is alkalmazhatók. Kísérletek történtek hexametafoszfát vagy dinátriumhidrogén-foszfát, stb. alkalmazására. Ezek azonban nem váltak be, mert a forrasztási helyeken kristályközi korróziót okoznak; egyes fémeket a fokozódó lúgosodással idővel mégtámadnak; hő és egyes fémek katalitikus hatására bomlanak, ezen bomlástermékek pedig gyorsítják a korróziós reakciósebességet és a vízkő-gócképződéshez új aktív helyeket hoznak létre. Emellett az ismert inhibitorok elsősorban vasból és acélból készült hűtőkben kerültek felhasználásra, a más fémekből készült hűtőrendszerekben a fenti inhibitorok mellett még további inhibitorokat kell tehát használni és ezek hatása a különböző fémekre eltérő. Ismeretes továbbá inhibitorok alkalmazása a hűtővíz vagy vízgőz korróziós hatásának kiküszöbölése céljára, de ezek egyrészt csak lágyított vagy sómentes víz esetén használhatók, másrészt hatástalanok a korróziót elősegítő vízkőkiválással szemben. Ilyen inhibitorok a nátriumnitrit, a benzoesavas nátrium, együtt és külön, a különböző hidrazin-származékok, szilikátok és kromátok. Ezek az inhibitorok nem alkalmazhatók azonban a vas mellett más fémekből álló összetett, polielektródos rendszerekben, mert részben a forrasztási varratokat támadják meg, részben bomlanak, továbbá nem szüntetik meg a vízkőkiválás következtében fellépő korróziót. A vízkőkiválással kapcsolatos korróziónak több oka van; reakcióba lépnek a kiváló sók a fémekkel, sótöményedés következik be és a koncentrált oldatok mint elektrolitok a vízkőréteg alatt gyorsított korróziós folyamatokat indítanak meg. Korrózióképződést gátló védőréteget kialakító adalékok vizes közegben a zselatin, dextrin és kromátozott fehérjék, stb., de ezeknek vízkőképző gátlásuk még másodlagosan sincs és amellett hőre érzékenyek. Nem ismeretes tehát olyan adalék, amely a vízkőkiválás megakadályozásával egy időben a korróziós károsodást akár a ható közeg aktivitásának csökkentésével, akár védőx'éteg kialakításával megszüntetné és alumínium, réz, sárgaréz, öntöttvas, acél, cink, cinezett vagy horganyzott vaslemez 4 mindegyikének védelmére még 1O0 C° hőmérsékleten felül is alkalmas lenne: Jelen találmány tárgya olyan eljárás és az eljárással előállított olyan adalék, amely a fenti követelményeknek eleget tesz.