150913. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikropórusú könnyűbeton hő- és hangszigetelő elemek előállítására

Megjelent: 1964. július 1. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.913 SZÁM Nemzetközi osztály: Magyar osztály: C 04 b SE-889 ALAPSZÁM 80 b 9 SZOLGALATI TALÄLMÄNY Eljárás mikropórusú könnyűbeton hő- és hangszigetelő elemek előállítására Építőanyagipari Központi Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Szepesi Károly, Budapest, Majer János, Gödöllő A bejelentés napja: 1959. január 21. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy alkáli bentonitok, vagy egyes agyagásványok, montmorillonit, illit, és montmorillonit tartalmú traszok meleg úton való aktiválással, pl. nátriumelektrolittal olyan állapotba hozhatók, hogy vizes közegben főtömegükben 0,5 ^.-nál kisebb, nagymértékben hidratált részecskékre diszpergálódnak. E részecskék hidratációja olyan nagyfokú, hogy két vagy három értékű kationok mellett is nagyobb koncentrációkban vízzel stabil, szinerézismentes nagyszilárdságú gélek képezhetők ki velük. Hasonló módon képezhetők ki egyes portlandcementek is, részben hasonló kollodiális tulajdonságokkal. Azt találtuk, hogy a fent említett aktivált bentonitok, montmorillonit, illit, továbbá az ún. kevertszerkezetű (mixedlayer) agyagásványok és montmorillonit tartalmú traszok már közönséges hőmérsékleten, de előnyösen különösen magas hőmérsékleten, víz jelenlétében mésszel (CaO, Ca(OH)2), illetőleg cementtel reakcióba lépnek, amikor is az agyagásvány kristályos rácsszerkezete elbomlik, és1

a szabaddá váló amorf kovasav és alumíniumhidroxid hidraulikus anyagként reagálnak, így tehát a fent említett vizes gél állományú rendszerek hidraulikus sajátságokat mutatnak, tehát mésszel megszilárdulnak. A fenti ismeretek alapján lehetséges mikropórusú könnyűbeton, hang- és hőszigetelő elemeket előállítani oly módon, hogy az aktivált agyagásványokat cementtel vagy mésszel, illetve mindkettő keverékével, továbbá az ismert töltőanyagokkal, mint a közönséges és természetes puccolános anyagok (traszok), vagy folyami és bányahomokok, továbbá puccolános tulajdonságú ipari melléktermékek (kohósalakok, kazánsalakok, porszénhamu, bauxit, stb.), vagy keverékeinek finom őrleményeit vízzel közönséges vagy magasabb hőmérsékleten oly arányban keverjük össze, hogy a keverés után sűrűnfolyó, önthető massza álljon elő. Az így nyert ún. nyers betonmasszát megfelelő formákba öntve, 8 órán keresztül legalább 6 at nyomás mellett autoklávos kezelésnek kell alávetni. A nyers betonkeverékben az összes víz mennyiségét aszerint kell megválasztani, hogy milyen térfogatsúlyú könnyűbeton elemeket kívánunk előállítani. A homogenizált nyersbeton gélállományú maszszája a hőkezelés folytán gyorsan szilárdul, és ez a szilárdulás az autoklávban térfogatváltozás és repedések nélkül megy végbe. A felesleges víz pedig a szilárdulás alatt kialakult mikropórusú váz hézagaiban helyezkedik el. Az így képződött rendszer ún. nyílt pórusokból áll, és így az ott elhelyezkedő fölös mennyiségű víz legnagyobb része eltávozik a nyomás megszűnte után, ás a visszamaradó kisebb rész pedig néhány napos tárolás után párolgás folytán távozik el a rendszerből. Nagyobb mértékben megnövelhető e betontípusok hajlítószilárdsága, illetőleg igen előnyösen valósítható meg az eljárás szerves és szervetlen szálasanyagok alkalmazásával is. Ilyen anyagokként jól megfelelnek a papíriszap, szalmatöredék vagy más hasonló szálas szervesanyagok, míg anorganikus szálasanyagokként jól megfelelnek üveggyapot, salakgyapotszálak vagy azbeszt. A nyersbeton keverékek stabilizálására, illetve szinerézismentes gélszerkezet fenntartására előnyösen kevés szulfit szennylúg szolgálhat. Hasonlóképpen előnyös a nyersbeton keverékhez olyan cementnek a használata, amelyet előző-