150865. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egy új antibiotikum előállítására

2 150.865 I. táblázat. 3420 ne 1276 k 978 vk 2955 e 1264 gy 949 gy 2880 k 1228 k 917 k 1718 e 1187 vk 9O0 gy 1642 k 1171 e 887 k 1565 e "1130 vk 845 k 1425 vk 1116 k 808 k 1392 e 1071 e 794 gy 1343 gy 1036 e 744 gy 1303 k 1011 e 715 k 688 gy ne — nagyon erős e = erős k = közepes gy = gyenge vk = váll-képződés. A termék ibolyántúli színképe azt mutatja, hogy ez az új antibiotikum tetraén-szerkezetű. Az új antibiotikum azonban különbözik a már ismert polién-szerkezetű antibiotikumoktól. A 9971 R. P. antibiotikumot termelő mikroorganizmus a Streptomyces-nemhez tartozik; „Streptomyces 40 026" megjelöléssel fogjuk említeni. Ezt a törzset a Peoriában (Illinois, Amerikai Egyesült Államok) székelő Northern Regional Research Laboratory intézetnél letétbe helyeztük NRRL 2955 nyilvántartási szám alatt, 1961. november 13. napján. Ezt a mikroorganizmust Argentínában, Corrientes vidékén egy műveletlen földterületről vett talajmintából különítettük el. Az elkülönítés módja a következő volt: a talajmintát steril desztillált vízben szuszpendáltuk, majd a szuszpenziót különböző koncentrációkra hígítottuk; minden egyes hígításból egy kis térfogatrészt Petri-csészékben elhelyezett Emerson-féle vagy más alkalmas táptalaj felületére oltottunk. A beoltott táptalajt néhány napig 26 C° hőmérsékleten inkubáltattuk, majd az elkülönítendő mikroorganizmus-kolóniákat ferde ágáros táptalajra oltottuk át, bőségesebb kultúrák nyerése céljából. A „Bergey's Manual of Determinative Bacteriology" 7. kiadásában (1957) a Streptomyces-nem osztályozásában nem található olyan faj, amely a Streptomyces 40 026 faj jellemző morfológiai és biokémiai sajátságaihoz hasonló tulajdonságokkal rendelkeznék. Ezért a Streptomyces 40 026 új fajnak tekinthető, amelynek származása alapján a ,.Streptomyces gascariensis" nevet adtuk. Mikroszkópiai morfológia: A keményítőt és ásványi sókat tartalmazó szintetikus táptalajon (Grundy és mtsai., Antib. & Chemo. I, 309 [1951]) lemezes kultúrában tenyésztett mikroorganizmus a mikroszkópos vizsgálat sotrán a Streptomyces-nemre jellemző elágazó rnicélium-szálas alakot és spóra-láncokat mutatja. Ä micélium-szálak nagyszámú spóra-láncot hordoznak; a spórahordó szálak határozott hullámosságot mutatnak, de nem spirális alakúak. A spórák kissé tojásdadak, csaknem gömb alakúak, szélességük kb. 1 mikron, hosszuk kb. 1,2 mikron. A micélium-szálak vastagsága kb. 1 mikron. Altalános jellemvonások: Az ún. „szintetikus" táptalajokon a Streptomyces gascariensis általában színtelen vegetatív micéliumot képez, oldható pigmentet nem termel. Az ún. „szerves" táptalajokon ez a mikroorganizmus színtelen vagy sötétbarna vegetatív micéliumot képez és a táptalajtól, valamint a kultúra korától függően többé vagy kevésbé élénk barna színű pigmentet termel. Levegő-micélium egyik táptalajon sem mutatkozik. Ha mégis képződik levegő-micélium, akkor az fejlődése kezdetén mindig fehér színű, azután barnás rózsaszínűre vagy közepes barnára színeződik. Az elkülönített kolóniák alakja: a) Keményítőt és ásványi sókat tartalmazó szintetikus táptalajon a Petri-csészében egy spórából tenyésztett kolóniák kerek alakúak, laposak, közepükön igen kevéssé kidudorodnak; a kolónia szegélye szabályos alakú; a kolóniák lesüllyednek az ágáros táptalajba. A vegetatív micélium sima, általában koncentrikus gyűrűket képez, kevéssé határozott körvonalakkal; a vegetatív micélium színtelen. A levegő-micélium koncentrikus gyűrűk alakját mutatja, kezdetben fehér, majd a kifejlődés fokával előrehaladóan rózsaszínű, azután pedig barna lesz. Ágáros táptalajon nem képez oldható pigmentet. b) A maltózt és triptont tartalmazó táptalajon (A. M. Williams, E. McCoy, App. Microboology 1, 307, 1953) a lakóniáík kerek alakúak, széleik szabálytalanok, lebernyegesek, néha a szegélynél kör alakú peremmé kiegyenesedve; a kolóniák közepükön eléggé kiemelkedőek. A vegetatív micélium erősen ráncos felületet mutat, amely az öregedés során forgácsszerűen felgöngyölődik, színe barnásszürke. A levegő-micélium eleinte fehér, majd rózsaszínűvé, végül barnává válik öregedése során; számos apró színtelen izzadmányeseppecskével van behintve. Élénk barna színű pigment diffundál az ágáros táptalajba. A mikroorganizmus tenyésztési és biokémiai tulajdonságai: A Streptomyces gascariensis kultúra-sajátságait és biokémiai tulajdonságait ágáros táptalajokon és húsfőzet-táptalajokon vizsgáltuk; e táptalajok összetétele azonos volt a Streptomyces-törzsek azonosítására szokásosan alkalmazott táptalajokéval. A megfigyelt tulajdonságokat az alábbi II. táblázatiban foglaltuk össze; az adatok 26 C° hőmérsékleten egy hónapig inkubált kultúrákra vonatkoznak. A felhasznált táptalajok legnagyobb részét S. A. Waksmann „The Antinomycetes'; című könyvének (Chronica Botanica Company, Waltham [Mass.] USA 1950) 193—197. oldalán közölt összetételi előírások szerint készítettük; az ilyen táptalajokat a II. táblázatban ugyanazzal a számmal jelöltük, amellyel azok az idézett könyvben jelölve vannak. A betűkkel megjelölt táptalajok az alábbi előírások szerint készültek: A: K. L. Jones, J. Bacteriology 57, 142 (1949); B: Grundy és mtsai., Antibiotics and Chemoterapy 1, 309 (1951);;