150841. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új izotiazol-származékok előállítására

Megjelent: 1964. június 1. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS Nemzetközi osztály: C 07 d 4 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.841 SZÁM MA—1129 ALAPSZÁM Magyar osztály: 12 p 1-5 Eljárás áj izotiazol-származékok előállítására May & Baker Limited cég, Dagenham (Essex, Nagy-Britannia), mint a feltalálók: Slack Ronald vegyészmérnök, London, Squires Sydney Leonard vegyészmérnök, London és Wooldridge Kenneth Robert Harry vegyészmérnök, Brentwood, jogutódja A bejelentés napja: 1962. március 9. Nagy-Britannia-i elsőbbsége: 1961. március 16. A találmány a gyógyászatban felhasználható új izotiazol-származékok előállítására vonatkozik. A találmány értelmében előállításra kerülő új izotianol-származékok a csatolt rajz szerinti (I) általános képlettel jellemezhetők; e képletben: Rí rövidszénláncú alkilgyök, R2 hidrogén- vagy halogénatom. „Rövidszénláncú" gyökön e leírásban 1—6 szénatomot tartalmazó gyököket értünk. A fenti új izotiazol-származékok értékes vírusellenes hatásokat mutatnak, különösen a variolaecsoportba tartozó vírusok, mint a variolae major és a vaccinia vírusok ellen. Különösen jelentőseknek bizonyultak e szempontból a 3-metil-5~íormil"izotiazol»tioszemikarba~ zon és a 3-metil-4-bróm-5-formil-tioszenúkarbazon. Az (I) általános képletnek megfelelő vegyületek előállítása értelmében oly módon történik, hogy valamely, a csatolt rajz szerinti (II) általános képletnek megfelelő arilszulfonil-karboxihidrazidot (e képletben Ar árucsoportot, mint pl. fenil- vagy metilfenil-csoportot képvisel, míg Rí és R2 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel) tioszemikarbáziddal vagy ennek valamely sójával reagáltatunk. Ezt a reakciót előnyösen valamely poláros oldószerben, pl. glicerinben vagy etilénglikolban, bázisos kondenzálőszerek, mint pl. valamely alkálifémkarbonát jelenlétében, célszerűen 130—170 C° hőmérsékleten folytathatjuk le. A reakció kedvezőbben megy végbe és jobb termelési hányadot ad, ha valamely nagyfelületű közömbös anyag, mint pl. üvegpor vagy üveggyapot jelenlétében dolgozunk. A (II) általános képletnek megfelelő kinduló anyagok előállítása pl. az alábbi módon történhet: Valamely, a csatolt rajz szerinti karboxihidraxidszármazékot (e képletben Rí ás R? jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel), valamely X—S02—Ar általános képletű arilszulfonilhalogeniddel (e képletben X halogénatomot, mint klór- vagy brómatomot képvisel, míg Ar jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel) reagáltatunk. A reakciót célszerűen alacsony, pl. —5 és 0 C° közötti hőmérsékleten, valamely gyenge bázis, mint piridin jelenlétében folytathatjuk le. A (III) általános képletű vegyületeket, amenynyiben azokban R2 hidrogénatomot képvisel, ismert módszerekkel állíthatjuk elő (vö. Adams és Slack, Journal of the Chamical Society, 1959, 3061-^3072). Az olyan (III) általános képletű vegyületeket, amelyekben R2 halogénatomot képvisel, ehhez hasonló módszerekkel állíthatjuk elő, pl. oly módon, hogy valamely, a csatolt rajz szerinti (IV) általános képletnek megfelelő izotiazol-5-karbonsavat (ahol Rí jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel) halogénezünk és az így kapott, a 4-helyzetben halogénezett savat háromlépéses szintézisben, a megfelelő savkloridon és metilészteren keresztül alakítjuk át a kívánt (III) képletű karboxihidraziddá. A találmány szerinti eljárás egy további kiviteli módja értelmében az (I) általános képletnek megfelelő izotiazol-származékokat előállíthatjuk oly módon is, hogy valamely, a csatolt rajz szerinti (V) általános képletnek megfelelő aldehidet (ahol Rj és R2 jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerixitivel) vagy ennek valamely erre alkalmas származékát, mint acetálját, diacetálját, oximját vagy szemikarbazonjat ön-