150840. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fokozott stabilitású ditiofoszforsavtartalmú kenőolajadalékok előállítására

Megjelent: 1964. július 1. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.840 SZÁM Nemzetközi osztály: C 10 m MA—1122 ALAPSZÁM Magyar osztály: 23 c SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás fokozott stabilitású ditiofoszforsav-tartalmú kenőolajadalékok előállítására Magyar Ásványolaj- és Földgáz Kísérleti Intézet, Veszprém Feltalálók: Bencze Péter vegyészmérnök, Veszprém (25%), Pallay István vegyészmérnök, Budapest (19%), Institórisz Lászlóné vegyészmérnök, Budapest (11%), Steiner Benjaminné vegyészmérnök, Budapest (11%), dr. Freund Mihály műszaki egyetemi tanár, Budapest (10%), Köllner Kornél vegyészmérnök, Budapest (10%), dr. Báthory Jó zsef vegyészmérnök, Veszprém (7%), Kampós Klára vegyészmérnök, Veszprém (7%) A bejelentés napja: 1962. február 27. Pótszabadalom a 146 058 lajstromszámú törzsszabadalomhoz A 146 058 számú törzsszabadalom szerint kőolajból származó kenőolajok minőségének javítására alkalmas ditiofoszforsavtartalmú adalékok stabilitását úgy fokozzuk, hogy az adalék előállítására használt ditiofoszforsavat a sóképzés előtt, célszerűen kis mennyiségű szilikonolaj hozzáadása után, oxigéntartalmú gázzal, célszerűen levegővel fúvatjuk. A szabadalmazott eljárás mélyreható tanulmányozása során végzett kísérleteinkből kitűnt, hogy az oxigéntartalmú gázzal, pl. levegővel történő fúvatásnak még jobb stabilizáló hatása van, ha a fúvatást nem a sóképzés előtt végezzük, hanem a készterméket fúvatjuk. A készterméket célszerűen 70 C°-on fúvatjuk, tonnánként 2—5 liter/mp levegőárammal egészen addig, amíg a távozó gázokban kénhidrogént kimutatni már nem lehet, ami a NIMSZ 101. számú szakmai szabvány szerint is a megkövetelt stabilitásnak ismérve, tekintettel arra, hogy kénhidrogén jelenléte az adalékban az ebben bekövetkezett bomlás jele. Kísérleteink során az adalék szabványszerű mentességét a bomlást okozó szennyeződésektől a késztermék fúvatásával minden esetben rövidebb idő alatt értük el, mint amikor a fúvatást azonos körülménj/ek között a sóképzés előtt végeztük, tehát a késztermék fúvatása előnyösebbnek bizonyult, mint a sóképzés előtti fúvatás. Természetesen az átfúvatást mind a sóképzés előtt, mind pedig a készterméken, tehát kétszer is végezhetjük. Különösen ajánlatos az ilyen kétszeri fúvatás a nagyipari adalékgyártásban, ahol a mindinkább növekvő betétadagok (charge-ok) ma már 300O kg-ot is elérnek. Az adalék instabilitását ugyanis feltevésünk szerint a sav- és sóképző reakciókban keletkező melléktermékek és nem reagált nyersanyagrészek okozzák és e káros anyagok kiküszöböléséhez a reakciók minél gyorsabb, de egyszersmind minél teljesebb lejátszódása, ezekhez pedig a reagensek minél homogénebb elkeveredése szükséges, ami igen nagy betétadagok esetén csak különleges keverőberendezésben és ebben is csak hosszabb idő alatt érhető el. Ezért minél nagyobb a betétadag, az adaléknak annál nagyobb stabilitásrontó tartalmával kell a fúvatásnál számolnunk. A fúvatás megosztása sóképzés előtti és utáni fúvatásra pedig azért előnyösebb a csupán sóképzés után végzett fúvatásnál, mert a savkápző reakcióból eredő káros anyagok eltávolítása után a sóképző reakció gyorsabban és teljesebben játszódik le. Már a törzsszabadalom leírásában is utaltunk arra, hogy a levegővel való fúvatás nagy óvatosságot követel. Ugyanis oxigéntartalmú gázzal való fúvatásnál megeshet, hogy a fúvatás közben olyan oxigéntartalmú vegyületek keletkeznek, amelyek az adalék hatásosságát, hacsak kis mértékben is, csökkentik. Ezért ajánlatosabb, hogy a fúvatást akár a sóképzés előtt, akár az után, oxigéntartalmú gáz helyett vízgőztartalmú gázzal, célsze-