150833. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hirudin előállítására

Megjelent: 1964. július 1. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0 ^Sf SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.833 SZÄM Nemzetközi osztály: A 61 k GO—873 ALAPSZÁM Magyar osztály: 30 h 1-8 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás hirudin előállítására Gyógyszeripari Kutató Intézői, Budapest Feltalálók: dr. Bagdy Dániel, az orvostudományok kandidátusa, dr. Bihari István vegyész és Török Sándor vegyésztechnikus . A bejelentés napja: 1962. decerftber 14. A hirudin előállítására vonatkozó ismert eljárások közös jellemvonása az, hogy a pióca előzetesen elkülönített és szerves oldószerrel szári» tott helyi részéből, vagy a piócából a vér alvadását gátló hatóanyagot vízzel elegyedő szerves oldószerrel, pl. vizes glicerinnel, vagy vizes acetonnal vonják ki. Waldschmitz—Leitz és mt. (Z. physiol. Chem. 183, 39, 1929), akik a hirudin kivonásának különböző kiviteli módjait részletesen vizsgálták, megállapították, hogy a vizes közegben történő extrakció akár savas, akár lúgos közegben, akár pedig sók jelenlétében mind a hozam, mind pedig a hirudin tisztaság fokának szempontjából nagyon kedvezőtlen. A hirudin kinyerésére vonatkozó legújabb eljárások (Markwardt és mt.: Z. physiol. Chem. 308. 147 1957; Bagdy és Török) is szerves oldószeres kivonást alkalmaznak s mindmáig nem ismeretes olyan módszer, amely vizes közegben eredményesen oldotta volna meg a hirudinnak a piócából történő kivonását. A szerves oldószeres kivonásoknak előnyei mellett számos hátrányuk is van: a hatóanyag mellett sok festékanyagot, juttatnak oldatba s a kivonást követő kicsapási lépésben nagy térfogatú szerves oldószer felhasználását követelik meg. Kutatásaink során azt találtuk, hogy a hirudin az élő vagy túlélő állapotban levő piócából — az évtizedek óta fennálló s ma is érvényben levő felfogással szemben — vizes közegben is jó hozammal nyerhető akkor, ha a nyersanyagot előzetesen megfagyasztjuk, fagyasztott állapotban megdaráljuk s a kivonást vízben jól oldódó neutrális só, vagy bizonyos fehérje detergensek, illetve azok együttes jelenlétében 8,0—2,0 pH-határok között végezzük. Összehasonlító kísérleteink alapján a kivonásnak ez a módja azért is előnyös, az ismert szerves-oldószeres vizes kivonásokkal szemben, mert szelektivitása a sókoncentráció és a fehérje detergens mennyiségének megfelelő szinten való tartásával fokozható, a hirudin a kísérő fehérje- és festékanyag szennyezések tekintélyes részétől elkülönítve vihető oldatba. Megállapítottuk továbbá azt is, hogy az így kapott vizes kivonatokból a hirudin közvetlenül, vagy közbeiktatott előfrekvencionálási lépések után egyaránt jól abszorbeálódik bizonyos adszorbensekre, így pl. aktív szénre, bentonitra, derítőföldre, stb., s azokról gyengén alkalikus közegben vízzel, vagy vízzel elegyedő szerves oldószer jelenlétében tisztított, betöményített formában oldható le. Találmányunk alapja tehát az a felismerés, hogy a hirudinpolipeptid a fagyasztott állapotban megőrölt piócából, — az eddigi ismeretekkel ellentétben — vizes közegben is jól kivonható, s a vizes kivonatból megfelelő adszorbensen történő megkötés, majd szelektív leoldás útján tisztítható, izolálható. A találmány szerinti eljárás előnye a korábbi eljárásokkal szemben az, hogy gyógyászati felhasználásra is alkalmas termék előállítását rendkívül egyszerű, ipari méretben is könnyen kivitelezhető technológiával jó hozammal, gazdaságosan teszi lehetővé. A találmány szerinti eljárás értelmében a hirudinnak a piócából történő előállításakor úgy járunk el, hogy az élő, vagy túlélő állapotban levő piócákat —5 20 C° közti hőmérsékleten megfagyasztjuk s a feldolgozás megkezdéséig ezen a hőmérsékleten tartjuk; a kivonás megkezdése előtt a nyersanyagot megdaráljuk pl. húsdarálón. A kivonást 2—3-szoros mennyiségű 0,5—3,0 mól/liter töménységű neutrális sóoldattal, pl. konyhasó oldattal, vagy ammóniumszulfát oldattal, illetve 0,5—2,0 mól/liter töménységű