150825. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fényporok előállítására, ill. kezelésére

Megjelent: 1964. június 1. MAGYAR NÉPKÖZTAPSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.825 SZÁM Nemzetközi osztály: C 09 c EE—797 ALAPSZÁM Magyar osztály: 22 f SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás fényporok előállítására, ill. kezelésére Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest Feltalálók: dr. Kardos Ferenc mérnök és Budincsevits Andor mérnök, budapesti lakosok A bejelentés napja: I960, szeptember 8. A találmány fénypotfok előállítására, ill. kezelésére vonatkozik. Mint ismeretes, a fényporok szervetlen anyagok együttes izzítása révén előállított, sugárzás (pl. ultraibolya sugárzás) hatására a látható spektrumban világító anyagok. A fényporok az alapanyagon kívül valamilyen aktivátort is tartalmaznak. Izzításuk után ezen anyagokat őrlésnek vetik alá, majd szerves kötőanyag és oldószer segítségével szuszpenziót készítenek és a fényport a szuszpenzióból viszik fel a kívánt felületre, pl. egy fénycső üvegburájának belsejére. E fényporoknál egyik alapvető követelmény a tisztaság, a szennyezett anyagok világítóképessége ugyanis rendkívüli mértékben csökkent. Éppen ezért az alapanyagok alapos tisztításnak lesznek alávetve és így a kiizzított alapanyagkeverék, vagyis a nyers fénypor ennek megfelelően szintén tiszta. Az izzítás utáni őrlés során, majd ezt követően a szuszpenzió készítéséig azonban külső szennyezések hatásának van kitéve és ez a világítóképességet csökkenheti. Egy másik nehézség egyenletes bevonat készítése. Itt az egyenetlenségeket a szuszpenzió nem megfelelő volta okozza. E szuszpenzió ugyanis meglehetősen kényes és hajlamos ülepedésre, aminek ellensúlyozására azután a legkülönbözőbb drága kötőanyagokat és oldószerkeverékeket javasolták már. Végül az a körülmény sem közömbös, hogy a fénypor milyen szemcsenagyságú formában kerül felhasználásra, aholis maga az őrlés okoz nehézségeket. A találmány célja a fenti nehézségek és hátrányok kiküszöbölése újfajta technológia alkalmazása révén. Kísérleteink során elsősorban a fényport tartalmazó szuszpenzió stabilitását kívántuk megjavítani és arra a megállapításra jutottunk, hogy ez drága különleges kötőanyagok és oldószerek nélkül is megoldható egyszerűen oly módon, hogy a szervetlen fényporszemcséket organofiflé teszszük. E célból azt találtuk, hogy a fényporszemcsék felületét olyan jellegű szerves anyagokkal kell még a szuszpenzió készítése előtt bevonni, mint pl. a paraffin. Az ilyen bevont szemcsékkel könnyen és jól készíthetők szuszpenziók, és azok alig ülepednek, következésképpen lényegesen egyenletesebb bevonatot szolgáltatnak minden külön rendszabály nélkül is. Felismertük azonban azt is, hogy az ily felületi organofil bevonat egyéb előnyökkel is rendelkezik, ha azt a gyártás megfelelő időszakában készítjük el. E bevonat ugyanis alkalmas arra, hogy megvédje az egyes fényporszemcséket az elszennyeződéstől, tehát nemcsak a készítendő szuszpenziót teszi stabillá, hanem egyben a szuszpenzió készítése előtt a szemcséken mintegy védőbevonat szerepét is betölti. E megoldás további előnye az, hogy az alapanyagok összeizzítása után az elkészült fényport nem kell különlegesen finomra összeőrölnünk, csupán arra kell szorítkoznunk, hogy az átlagos szemcsenagyság pl. 10—20 mikron között legyen, mert a szuszpenzió a felületi organofilizálás következtében még nagyobb szemcsékkel is elkészíthető. A finom őrlésnek pedig az a hátránya, hogy egyes szemcsék teljesen összetörnek és így