150820. lajstromszámú szabadalom • 220-235 fokon 3-6 órán át robbanásmentesen tartható bányagyutacs és eljárás a gyutacs gyújtófejének előállítására
150.820 A primer- és szekunderanyag aránya a közvetítő-töltetben 55:45 és 70:30 között változhat, legelőnyösebb a 60:40-es arány, térfogat szerint. Az ilyen közvetítő-töltet — elegendő primertöltet és megfelelően kialakított kupak alkalmazás esetén — teljes biztonságot nyújt a gyutacs indíthatósága szempontjából. A megfelelő kívánsága esetén azonban még tovább finomíthatjuk a gyújtólánc-rendszert és a közvetítő-töltetet két részletben saltolhatjuk a gyutacsba, ilyenkor a felső réteg keverési aránya 70:30, az alsó rétegé 40:60, vagy ezeket megközelítő értékű lehet. 15 ctg közvetítő-töltet a kísérletek szerint elegendő. Ez a mennyiség biztonságból 30—40 ctg-ig emelhető. 5. Primertöltet A primertöltetként legcélszerűbb az ólomazid alkalmazása, egyrészt nagy iniciáló hatása, másrészt magas elpuffanás-pontja (330°) miatt. Az ólomazid és a durrhigany összehasonlítása során az előbbinek egyetlen hátrányos tulajdonsága, hogy a szúrólángra kevésbé érzékeny. Ezt a hátrányt általában adalékanyag {pl. tricinát) hozzáadásával szokták kiküszöbölni. Ezek az adalékanyagok azonban a hőálló gyutacsokkal szemben támasztott követelményeknek nem felelnek meg. így csak az a lehetőségünk van, hogy az ólomazid kezelésbiztonságához elengedhetetlen, szokásos flegma ti zálóanyagok közül azt választjuk ki, amely a szúróláng iránti érzékenységet a legkisebb mértékben rontja. Ebből a szempontból a parafinnal flegmatizált azid kétségtelenül előnyben van a dextrinnel flegmatizált aziddal szemben. Sajtolhatósága is jobb. A kísérletek szerint már 20—30% parafinos azidnak a dextrines azidhoz való hozzákeverésével a szúrólánggal szemben csaknem azonos érzékenységű primertöltetet kapunk. A 3 közvetítő-töltet szempontjából viszont előnyösebb a finom, porszerű konzisztenciájú dextrines azid. A kétféle azid, valamint a közvetítő-töltet biztonságos keverése legelőnyösebben háromszög alakú puha bőrdarabon történhet. A keverést a bőr végeihez kötött zsinórok váltakozó húzogatásával végezzük, fal mögül, a műveletet tükör segítségével megfigyelve. Példa- a hőálló gyutacs igen kedvező összetételére : Szekunder-töltet: hexil, vagy ammó-niumpikrát 40 ctg Közvetítő-töltet: dextrines ólomazid és hexil 60:40 térfogatarányú keveréke 30 ctg Primer-töltet: dextrines azid és parafinos azid 70 : 30 térfogatarányú keveréke (minimálérték 10—12 ctg), 3—4-szeres biztonsággal 40 ctg A 3 közvetítő-töltetet 122—133 kg/hüvely sajtolási nyomással, a 4 primer-töltetet 122 kg/hüvely nyomással előnyös sajtolni, utóbbit az 5 kupakkal együtt, A 2 szekunder- és a 3 közvetítő-töltet sajtolásához a 2a. ábra szerinti 7 tüskét használjuk. Mivel a szekunder-töltet (többnyire hexil) nagyobb nyomáson beragadhat, ezért a tüskét helyettesíthetjük közönséges „lapos" tüskével. Elengedhetetlen azonban a 2a. ábra szerinti tüske alkalmazása a 3 közvetítő-töltetnél, mert a kúpos kiképzésű közvetítő-töltet segítségével kényszeríthet jük a primer-töltetben végbemenő égést a két félkör alakú út megtételére. A közvetítő-töltetnél beragadástól nem kell tartanunk, a dextrines ólomazid jelenléte az nyag adhézióját jelentéktelen mértékűre szállítja le. 6. Kupak Nagy szakítószilárdságú és nagy fajsúlyú anyagból készült, excentrikus tűznyílású 5 kupakot alkalmazunk. Mivel a rézazid képződésének lehetősége miatt a rézkupak használata nem elég megnyugtató, ezért legcélszerűbb, ha vasból készült kupakot használunk. A kupak megfelelő falvastagsága 0,2—0,4 mm, a tűznyílás 0,5—1,5 mm átmérőjű, legelőnyösebb a 0,75 mm-es lyuk-átmérő. Célszerű a kupak fedőlapjának lefelé irányuló kúpos kiképzését már a húzási művelet során, közvetlenül a lyukasztás után megvalósítani, így a 6 tűznyílás ovális alakot vesz fel. Ajánlatos a kupakot a beszerelés előtti- vagy utáni korrózióveszély elhárítása céljából megfelelő védőbevonattal ellátni (foszfátozás, ónozás stb.). Különösen előnyös az ónbevoaat (Sn 30) alkalmazása, mert a jól kenődő ónbevonat és a lágy alumíniumhüvely között a súrlódás kisebb, a hüvely beszakadása nem fordulhat elő. A gyutacshoz alkalmazandó többi hőálló alkotórész (dugó, szigetelt vezeték) problémáját nagyrészt már a 180°-os HEG-gyutacs kísérletei során megoldották, így ezekre az alkotórész ikre az itt ismertetett találmány nem terjed ki. A fentiekben leírt szerkezetű gyutacsokkal szemben támasztható minimális követelmények: 1. A robbanásálló hőtároló szekrénybe helyezett, egymástól elkülönített tíz darab gyutacs egyetlen példánya sem robbanhat fel a 3 órán át tartó, 220 C°-os hőtárolás során. A gyutacsok felhevítése a fenti hőfokra legfeljebb '/'2 órát, lehűtése szobahőfokra legfeljebb lVt órát vehet igénybe, a hőtárolás teljes időtartama tehát 33 / 4 óra. 2. A hőtárolás időtartama alatt bármely időpontban a tíz gyutacsa egyikéből kivezetett vezetéken át elektromos gyújtással tökéletesen elrobbantható legyen az egyik gyutacs, anélkül, hogy az egymástól kb. 10 cm-nyire elhelyezett, 3—5 mm falvastagságú csövekben tárolt többi gyutacs átvenné a robbanást. Hogy az elrobbanás, kifogástalan volt-e, azt megállapíthatjuk a csőben visszamaradt hüvely- és esetleg szekunderanyag-törmelékekből. 3. A hőtárolás után az ólomlap fölött elrobbantott gyutacsok által ütött lyukátmérőnek 8—12 mm-t kell elérnie. 4. A gyutacsoknak az előírt rázópróbát állniok kell. A felsorolt minimális követelményektől eltérően a HEG-gyutacsokat 220 C° felett" is (legfeljebb