150812. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés villamos biztosítószál előállítására

Megjeleni: 1964. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG <&"?&• SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.812 SZÁM Nemzetközi osztály: H 02 d VI—310 ALAPSZÁM Magyar osztály: 21 c 68-72 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás és berendezés villamos biztosítószál előállítására Villamosipari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Mocsáry József elektromérnök, Budapest, Kondor Tibor elektromérnök, Budapest, Bányai Béla technikus, Budapest A bejelentés napja: 1960. július 29. A korszerű villamos biztosítók — á névleges áramerősségtől függően — egy vagy több párhuzamosan kapcsolt olvadószállal készülnek. Az áramkorlátozó olvadóbiztosítók olvadószálai szemcsés oltóközegbe, célszerűen kvarchomokba vannak ágyazva. A biztosítószálak keresztmetszetét — mint ismeretes — különböző okokból célszerű azok hoszszában változóan kiképezni. A változó keresztmetszet előállításának több módja ismeretes. A keresztmetszet változtatás lehet lépcsős, vagy folyamatos is. Az olvadószálakat célszerű a szálak hosszában sűrű osztásban lépcsősen, vagy folyamatosan változóan kiképezni. A sűrű osztás előnyös egyrészt a túlterheléskor fejlődő hő egyenletes elosztása, másrészt pedig ugyancsak a túlterhelések megszakításakor keletkező ív fennállási idejének jelentős megrövidítése miatt is. Ez utóbbi előny a korszerű biztosítóknál igen lényeges, mert az egyszerű — a szál hosszában nem sűrű osztásban változó keresztmetszetű — olvadószálaknál a legvékonyabb, aránylag hosszú szálrész elgőzölgése után annak a helyén keletkező ív a legnagyobb keresztmetszetű szálrész helyén keletkező ívrész kialakulásáig, illetőleg az ívelés teljes befejezéséig, tehát viszonylag hosszú ideig fennáll. Ha az ívidő túl hosszú, előfordulhat az, hogy a legvékonyabb (legkisebb keresztmetszetű) szálrész helyén keletkező szinteresatorna a hosszú ívidő alatt túlhevül, vezetővé válik és ily módon az elégtelen villamos szilárdság miatt az oltás, illetőleg a megszakítás nem következik be, a további szinteresatorna részek is túlhevülnek és a biztosító felrobban. Ezt a hátrányt küszöböli ki a sűrű osztásban folyamatosan változó keresztmetszetű szálkiképzés, mert a rövid szakaszokban az ívképződés a legkisebb és legnagyobb keresztmetszetű részek helyén egyaránt igen gyorsan lezajlik és nincs idő a szinteresatorna túlhevülésére. Az előbbi előnyökön túlmenő előnyök: a zárlatok lekapcsolásakor fellépő túlfeszültség csökkentése, továbbá az ív részekre bontásának ismert előnye, annak kioltása érdekében. Az előzőekben ismertetett kiképzésű lemez alakú olvadóelemeket a kisfeszültségű, nagy megszakítóképességű olvadóbiztosítóknál közismerten használják. Ugyancsak ismertek olyan megoldások is körkeresztmetszetű olvadószálakra vonatkozóan — különösen közép- és nagyfeszültségű biztosítók céljaira — amelyeknél a keresztmetszet változtatás (egyszerű lépcsőzés, szakaszos lépcsőzés, a teljes szál hossza mentén nem szakaszos, folyamatosan változó keresztmetszetű szálkiképzés) keresztmetszet növelés formájában a különböző keresztmetszetű olvadószál részek összehegesztésével, vagy galvanikus rácsapatással történik. Ezeknek az eljárásoknak a hátránya, hogy egyedi olvadószálak előállítását teszik csak lehetővé és nem valósítható meg az olvadószálaknak folyamatos, gyakorlatilag végtelen hosszban történő előállítása. A galvanizálás hátránya még az is, hogy az alapszálra rácsapatott réteg szivacsos, pikkelyes — tehát nem tömör — szerkezetű és emellett a rácsapatás sebessége csak igen kicsi lehet, ami a tömeggyártás szempontjából előnytelen. A tetszés szerinti osztású, folyamatosan változó körkeresztmetszetű olvadószálak használata már régebben is kívánatos lett volna, — ismertetett előnyös tulajdonságainál fogva — azonban az