150789. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új ftálimid-származékok előállítására

2 150.789 oldatot jégecetben oldott kénes savanhidriddel kezeljük. A diazotálás bármely ismert módszerrel, pl. tömény sósavas közegben nátriumnitrittel tör­ténhet. Az utóbb említett, (III) általános képletű köz­benső termékek oly módon állíthatók elő, hogy valamely, a rajz szerinti (IV) általános képletnek megfelelő nitrovegyületet — e képletben Rj és R2 jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel — redukciónak vetünk alá; a reduká­lás bármely ismert, a nitroesoport aminocsoporttá való átalakítására alkalmas módszerrel, pl. tömény sósavas közegben ón(II)~kloriddal végrehajtható. Az említett (IV) általános képletű vegyületek előnyösen a rajz szerinti (V) általános képletnek megfelelő vegyületek — e képletben Rj és R-jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel — nitrálása útján állíthatók elő: a nit­rálás a ftálimid-származékok nitrálására alkalmas módszerekkel, pl. 20%-os füstölgő kénsavas kö­zegben, 80 C° hőmérsékleten, füstölgő salétrom­sav segítségével történhet. A jelen találmány körébe tartozik az (I) általá­nos képletnek megfelelő vegyület önmagukban ismert módszerekkel történő átalakítása valamely más, ugyancsak az (I) általános képlet alá eső vegyületté, a hetyettesítők valamelyikének a ki­cserélése útján. Így pl. az oly (I) általános kép­letű vegyületek, amelyek képletében R( hidrogén­atomot képvisel, átalakíthatók oly (I) általános képletű vegyületekké, amelyek képletében az Rí valamely, a fentebbi meghatározásnak megfelelő szerves gyököt képvisel; az előállított ítálimid­származék átalakítható annak valamely alkálisó­jává, pl. dimetilformamidcs közegben nátrium­hidriddel való reagáltatás útján, majd az így ka­pott sót valamely RiX általános képletű (ahol Rí valamely, a fentebbi meghatározásnak megfelelő szerves gyököt, X pedig halogénatomot jelent) reakcióképes észterrel kezelhetjük, eljárhatunk azonban oly módon is, hogy magát a ftálimid­származékot valamely R^Ho általános képletű primer amin (amelyben R, valamely, a fentebbi meghatározásnak megfelelő szerves gyököt jelent) ekvimolekuláris mennyiségével kezeljük valamely erre alkalmas oldószer, pl. valamely alkohol jelen­létében (pl. etilalkohol vagy amilalkohol alkal­mazható erre a célra), a reakciót az ammónia­fejlődés befejeződéséig tartó melegítés útján foly­tathatjuk le. A fentiek során „ismert módszerek" alatt olyan módszereket értettünk, amelyek már eddig is al­kalmazásra kerültek, vagy a kerámiai szakiro­dalomban ismertetve voltak. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre egyáltalán nincsen ezekre a példákra korlátozva. 1. példa: ;! ! 2O0 ml 20%-os füstölgő kénsav és 24 ml füstölgő salétromsav elegyéhez hozzáadunk 20 g 4-klór­-ftálimidet (előállítva Crossley szerint, J. C. S. 1931, 80). Az elegyet 30 percig hevítjük SO C" hőmérsékleten, majd lehűtjük és 2 kg jégre önt­jük. A kapott terméket etanolből átkristályo­sítva, 198—200 C°-on olvadó 4~klór-5-mtro-ftál­irnidet kapunk. 8 g fenti terméket feloldunk 28 g ón(II)-klorid 150 ml tömény sósavval készített oldatában és a kapott oldatot 30 percig melegítjük 60 C° hő­mérsékleten. Utána az oldatot 10 C° hőmérsék­letre lehűtjük, majd a kivált 4-klór-5-amino-ftál­imidet szűréssel elkülönítjük. A terméket vízzel mosva és dímetilformamidból átkristályosítva, 314—315 C°-on olvadó vegyülethez jutánk. 20 g 4-klór-5-amino-ftálimidet 200 ml tömény sósavban 9 g nátriumnitrittel diazotálunk. Azután ezt az oldatot hozzáadjuk 20 C° hőmérsékleten egy oly kéndioxidoldathoz, amely 110 g jégecet­ben 40 ml cseppfolyósított kéndioxidot és kb. 1 g réz(I)-kloridot tartalmaz. Az elegyet 1 órai állás után leszűrjük, a szilárd maradékot vízzel mos­suk, megszárítjuk és benzolból átkristályosítjuk. Ily módon 169—171 C°-on olvadó 4-klór-5-klór­szulfonil-ftálimidet kapunk. 200 ml cseppfolyós ammóniához légköri nyomás alatt hozzáadunk 20 g 4-klór-5~klórszulfonil-ftál­imidet. 5 perc elteltével az elegyet szárazra be­pároljuk, majd a kapott szilárd nyersterméket 200 ml tömény sósav hozzáadása után 100 C°-ra hevítjük. Lehűlés után a kapott szilárd terméket leszűrjük, vízzel mossuk és megszárítjuk; ily mó­don 292—294 C°-on olvadó 4-klór-5-szulfamido­-ftálimidet kapunk. 2. példa: 250 ml cseppfolyós metilaminhoz —3 és —10 C° közötti hőmérsékleten hozzáadunk 20 g 4-klór­-5-klórszulfonil-ftálimidet (amelyet az 1. példában leírt módon állítottunk elő). 10 perc elteltével az oldatot szárazra bepároljuk, a maradékot vízzel eldörzsöljük, megsavanyítjuk, leszűrjük és a szi­lárd terméket vízzel mossuk, majd megszárítjuk. Metanolból történő átkristályosítás után 219—221 C°-on olvadó 4-klór - 5-metilszulfamido - N-metil­-ftálimidet kapunk. 3. példa: 10 g 4-klór - 5-szulfamido-ftálimidet (előállítva az 1. példában leírt módon) feloldunk 40 ml víz­mentes dimetilformamidban. Az oldathoz 25 C' hőmérsékleten hozzáadunk 0.9 g nátriumhidridet, majd a szuszpenziót 70 C° hőmérsékletre mele­gítjük és hozzáadunk 10 ml dimetilformamidban oldott 5.9 g metiljodidot. A kapott oldatot 1 óra hosszat 70 C° hőméréskleten tartjuk, majd le­hűtjük és tízszeres térfogatú vízbe öntjük. A le­vált szilárd terméket metanolból átkristályosít­juk: az ily módon kapott 4-kIőr-5-szulfamido-N­-metilftálimid 238—240 C°-on olvad. A fent leírt körülmények között dolgozva, a megfelelő kiinduló anyagok alkalmazásával, az alább felsorolt további hasonló vegyületeket állít­hatjuk elő: 4-klór-5-szulfamido-N-benzil-ftálimid, op. 213—215 C°, 4-kIór-5-szulfamido-N-(4'~nitro-benzil)-f tálimid, op. 242—244 C°, 4-klór-5-szulfamido-N-(3'-trifluormetiI-benzil)­-ftálimid, op. 200—203 C°.

Next

/
Oldalképek
Tartalom