150787. lajstromszámú szabadalom • Hajlékony tengelykapcsoló

Megjelent: 1964. március 33. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG #^% SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.787 SZÄM Nemzetközi osztály: , Magyar osztály: F 06 d LA—506 ALAPSZÁM 47 c j_ 5 Hajlékony tengelykapcsoló Laycock Engineering Limited, Sheffield (Nagy-Britannia) Feltaláló; Gordon Bobért Crane, Sheffield (Nagy-Britannia) A bejelentés napja: 1961. október 28. Nagy-Britannia-i elsőbbsége: 1980. október 28. A találmány hajlékony kapcsolókra vonatkozik, amelyeknél a kapcsolószervek sorozatát, legtöbb­ször négyet vagy hatot, gyűrű alakban egymás mellett helyeznek el. Ezek a kapcsolószervek alkalmasak arra, hogy összekössék a hajtó és a hajtott részeket és ezek gumitárcsák között van­nak, melyek gumiból vagy más efféle rugalmas anyagból készülnek. A tárcsák oly tartószervben vannak megerősítve, amely forgó mozgásra képes és amelynek tengelye párhuzamos a kapcsoló tengelyével. Az efféle tengelykapcsolóknál mindegyik kap­csolószervet egy gumitárcsa tartja és ha a kap­csolóban a hajtó és hajtott tengely között csak csekély szögeltérést kell kiegyenlíteni, az említett gumitárcsa viszonylag nem nagy húzóigénybe­vételnek van kitéve. Ez a húzóigénybevétel a tár­csa közepétől kiindulóan tengelyirányban a vé­gek felé növekszik. Rendes körülmények között ezeket a gumitárcsákat sajtolással készítik oly módon, hogy az anyagot egy drótfonatból készí­tett középrész köré öntik vagy préselik és ez a l'onat kellően megerősíti a tárcsa közepén levő hengeres nyílást. Az efféle kapcsolóknál azt talál­ták, hogy a tárcsa gumianyaga és a drótfonat közötti kapcsolat hajlamos a meglazulásra, ami a teljes kapcsoló üzemzavarát okozza. Ez a lazu­lás az említett húzófeszültség következménye, amely a. gumi és a drótfonat közötti kapcsolat­nál keletkezik. A találmány egyik jellemzője szerint a leírt szerkezeti kapcsolónál valamennyi kapcsolószerv­nél két egymás mellé helyezett, egytengelyű gumi­tárcsát alkalmazunk, amelyek terheletlen állapot­ban olyan alakúak, hogy egymással érintkező külső peremük mellett, ill. e peremen belül köz­tér marad szabadon. Ez azt jelenti, hogy terhe­letlen állapotban a belső peremek nem érintik egymást. A gumitárcsákat szerelés közben élő­feszültséggel látjuk el, ami azzal jár együtt, hogy az említett köztér nagysága csökken. Két-két gumitárcsa közös tartószervben van megerősítve oly módon, hogy a külső peremek érintkezése által határolt tér belső pereménél is érinthetik egymást a belső peremek, mikor a szerelés befejeződött, emellett pedig a kapcsoló­szervek sajtoló illesztéssel helyezkednek el a gumitárcsák közepén levő nyílásom. Ez azt je­lenti, hogy a sajtoló illesztés alkalmas a tárcsák­nak a kívánt végleges helyzetben való rögzíté­sére. A tárcsák említett előfeszítése azoknak olyan alakváltozásával jár, hogy mindegyik összenyomó­dik, vagyis tengelyirányba'n nyomőfeszültség alá­kerül és ez a drótfonatból álló erősítő betétnél is fellép. Ilyen módon elérjük azt, hogy a hajtő és hajtott eszközök között nagyobb fokú ferde­ség (szögeltérés) lehet, mint az ismert kapcsolók­nál és mégis a megerősítő drótfonatnál nem ke­letkezik hátrányos húzóigénybevétel. Ily módon iermészetesen a kapcsolat idő előtt nem lazulhat és az üzemzavar kelekezésének nagyon kicsi a valószínűsége. A kapcsolószervek előnyösen hüvely alakúak és alkalmasak arra, hogy a kapcsoló csavarokat átvezessék, amelyek a hüvelyt a hajtó vagy haj­tott alkatrészhez erősítik. A hüvely alakú erő­átviteli szervnek a tárcsákban való sajtoló illesz­tése előnyösen oly szilárd, hogy a tárcsákban megmarad a nyírófeszültség. Úgy, amint az efféle kapcsolóknál szokásos, a gumitárcsáknak tartó­szerveikben való megerősítése olyan, hogy e rög-

Next

/
Oldalképek
Tartalom