150785. lajstromszámú szabadalom • Forgóalváz sínen mozgó járművekhez

Megjelent; 1964. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG Nemzetközi osztály: B 61 f ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.785 SZÄM 11-26 ALAPSZÁM Magyar osztály: 20 d 1—5 Forgóalváz sínen mozgó járművekhez Institut für Schienenfahrzeuge cég, Berlin-Adlershof (NDK) Feltalálók: Plamper Rudolf oki. mérnök, Wildau (NDK), Moeseíiler Franz mérnök. Zeuthen (NDK) A bejelentés r.apja: 1982, február 1. NDK-beli elsőbbsége: 1961. május 31. A találmány sínen mozgó járművek oly forgóalvázára vonatkozik, amelynek forgóváz-oldalkeretei közös tengely körül kilengethetőek. miáltal a mindenkori sínhelyzethez idomulnak és emellett a visszafordítást kölcsönösen befolyásolják. Ismeretesek olyan forgóalvázak, amelyeknél a járműtengelyek gumipárna közbeiktatásával támaszkodnak az egymással kereszttartó útján mereven összekötött forgóváz-oldalkeretekre, amelyek továbbá átlós, laprugószerűen kialakított vezetőrudak által vannak a forgóalváznak a kereszttartón levő elméleti középpontjában vezetve és utánengedésre alkalmasan csatlakoztatva. Ez az elrendezés lehetővé teszi ugyan a járműtengelyeknek a mindenkori sínhelyzethez történő előnyös idomulását, nem szünteti meg azonban az eltérő keréknyomások keletkezésének veszélyét, továbbá az átlós vezetőrudak elcsavarodásait és ezáltal a haladási irányra keresztirányban keletkező kiegyensúlyozatlanságokat, amelyek a futási viszonyokat kedvezőtlenné teszik. Hasonlóképpen a járműtengelyek visszafordítása főtengely irányba a rugó merevségétől függ, minthogy az önmagában véve merev forgóvázkeret elfordulását kizárja. Végül a keresztirányú vezetőrudaknak nagy a helyszükséglete, aminek következtében motorok vagy hasonlók beépítése nehézségekbe ütközik. Emellett ez az elrendezés nagy pontosságot és költséget kíván. Ismeretesek olyan, forgóalvázak is, amelyeknél a forgóvázkeret elfordítható, mi mellett az oldalirányú hossztartók a forgózsámolyt tartó kereszttartóval csapon keresztül csuklósan összekötöttek. Emellett a csapágyba szorított gumitestek a kereszttartóban olyan visszaállító erőket ébresztenek, amelyek lehetővé teszik, hogy a hossztartók maguk kiegyenlítő emelőként működjenek. Emellett azonban fennáll az a hátrány, hogy a forgóváz-oldalkeretekre átvitt, a főtengelyben ébredő kerék oldalnyomásokat kizáróan a kereszttartó csapjának kell felvennie, minélfogva a csap elfe.rdülése, valamint a rugó- és csapágyelernek nagy kopása nem kerülhető el. Ismeretes olyan forgóalváz is, amelynél ezt a hátrányt azáltal küszöbölik ki, hogy a forgóvázoldalkeretekhez a forgóalváz középpontja felé irányított oly rudak vannak felerősítve, amelyek a forgó tányért hordozó kereszttartó középpontjában elforgathatóan ágyazottak. , Ámbár ez az elrendezés a forgóváz-oldalkeretbe ágyazott kereszttartőn levő forgócsap részleges tehermentesítését eredményezi, nem zárja ki azonban a rudak elcsavarodása vagy hasonlók esetében a csap elferdülését. A közép felé vezetett rudakkal és az ott levő csapágyhelyekkel ellátott forgóváz-oldalkeretek forgó mozgást megengedő ágyazása hasonlóképpen nagy pontosságot kíván és költséget okoz, minthogy valamennyi csapágyhelynek közös elméleti tengelyt kell alkotnia. A találmány azt a feladatot tűzte maga elé, hogy sínen mozgó járművek részére olyan forgóalvázat alakít ki, amelynél a forgóalváz-oldalkeretek egymást kölcsönösen, megtámasztják és bármelyik pofa kilengése esetén egyidejűen olyan visszafordító erők ébrednek, amelyek a szóban forgó keretet visszafordítják. A találmány szerinti megoldás a fenti célt azáltal éri el, hogy mindegyik forgóváz-oldalkeret közepén egy erre merőlegesen álló szekrényszerű en kialakított olyan kereszttartóval van ellátva, amely csapágycsapban végződik és amely. a min-