150763. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy meddőtartalmú szenek, vagy egyéb fizikailag kötött különböző őrölhetőségű anyagok keverékének szétválasztására

Megjelent: 1964. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0 >$• SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.763 SZÁM Nemzetközi osztály: B 03 b BO—810 ALAPSZÁM Magyar osztály: 1 a 20—3 z Eljárás nagy meddőtartalmú szenek, vagy egyéb fizikailag kötött különböző őrölhetőségű anyagok keverékének szétválasztására Zselev Borisz oki. gépészmérnök (30%), Szűcs Ervin oki. gépészmérnök (25u

/o), Fáy Gyula oki. fizikus (25%), Kiss Miklós oki. gépészmérnök (10%), Hegedűs János oki. gépésztechnikus (10%) budapesti lakosok A bejelentés napja: 1961. február 24. A bányaművelés során a felszínre hozott ásványi anyagok legtöbbször igen nagy mennyiségű meddőanyagot is magukban foglalnak. A felhasználandó ásványról e meddőanyagok leválasztása az ásvány minél „tisztább" alakra hozása, felhasználás szempontjából elengedhetetlenül fontos. A szénbányászat területén is komoly problémaként jelentkezik a meddő eltávolítás. Világszerte a bányák mellett valóságos hegyekké növekszik az úgynevezett meddőhányó, amely még rendkívül sok — kellő szétválasztás esetén — felhasználható szenet tartalmaz. Hazai viszonylatban a meddőhányók átlagos fűtőértéke 1500 kcal/kg fölött van. A bányából kikerült szenek dúsítására rendkívül sok módszert és eljárást alkalmaztak már eddig is, de ezek a durva, darabos meddő leválasztásán túlmenően nem tudták biztosítani az egymásbaszövődött szén és hamu szétválasztását. A szén dúsításának ismertebb módjai a következők: Meddőválogatás kézzel, durva törés pofás törőkkel, dúsítás mosási eljárással, levegővel való szétválasztás (Martini-féle légszér, különféle pulzációs eljárások). A kézi válogatással történő eljárás kivételével a dúsítási eljárások a szén és hamu faj súly-különbségén alapulnak. Az eddigi vizsgálatok és elméleti meggondolások rámutattak arra, hogy az egymásbaszövődött anyagok nagyfokú dúsítása csak aprítással érhető el. A meddőnek a szénhez való kötődése háromféleképpen történhet: a) Az úgynevezett primer hamu a szénhez „molekulárisán" kötődik, jelenléte egyidős a szén éghető anyagának növényi eredetével. b) A szekunder hamu, mely a szén geológiai kialakítása során szőtte át az éghető anyagot. Tapasztalat szerint az éghető és szekunder-hamu rétegvastagsága 200—1000 mikron közötti. e) Tercier-hamu, amely a fejtés során kerül a szénhez. A primer-hamu eltávolítása nem oldható meg üzemi eszközökkel. A tercier-hamu eltávolítása általában a bányaosztályozók feladata. Az osztályozás alacsony hatásfoka következtében a bányaosztályozók meddőhányóra, a terciér-hamun kívül nagy mennyiségű tüzelőanyag is kerül. A találmány szerinti eljárás a meddőhányóra' került, illetve az erőművekben használt nagy hamutartalmú tüzelőanyag szekunder-hamujának kiválasztását szolgálja. Találmány azon felismerésen alapul, hogy az anyagok fajsúlyuktói függetlenül bizonyos őrölhetőségi tulajdonságokkal rendelkeznek, amely tulajdonságok különbözősége még azonos fajsúly mellett is fennáll. A kísérletek azt igazolják, hogy a szén őrölhetősége mindenkor különbözik a meddő őrölhetőségétől. Feladat tehát az anyagok feltáró aprítása során olyan állapot elérése, melynél a különböző őrölhetőségi tulajdonságok érvényesülése alapján az anyagok aprítási behatásnak kitéve, különböző finomságú frakciókban helyezkednek el. A szénnel végzett kísérletek igazolták azt is, hogy a vizsgált rneddő az aprítás során többségében a 300—10Ö0 mikron közti frakciótartományban foglal helyet, tehát olyan aprítási fok elérése szükséges, amely az anyagot ennek meg-