150742. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés érc előfordulások csoportos kamrapillér fejtéséhez

2 150.742 nyegesen eltérnek. A találmány szerinti megoldásnak ugyanis ~ függetenül attól, hogy a sugárirányba telepített főkamrákra hogyan csatlakoznak a fejtési oldalkamrák — a feltörés fejből sugárirányban több kamra (szállítókamra) indul ki, melyekben az érctest teljes lefejtéséig a szkréperezés folyik. Ezen kamrákra történik a visszafejtés úgy, hogy az oldalkamrák érce robbantáskor a sugárirányba telepített főkamrákba hullik. Vagyis az előnye az, hogy így az összes sugárirányú kamrákból a termeivénynek akár közvetlenül, akár feltörésen le az alap vágatra történő szállítását a sugárközpontba beépített 1 db forgatható alapra szerelt szállító vitla alkalmazásával megoldhatjuk. Ismeretes továbbá a szintomlasztásos fejtésmód sugárirányú robbantó fúrólyukak telepítésével, de itt is a művelés egy feltörésen át csak viszonylag keskeny sávon történik, azonban az egy pontból sugárirányban lefúrt robbantó fúrólyukak által jövesztett érc kiszállítása nem egy feltörésen keresztül, hanem egymáshoz viszonyítva sűrűn elhelyezett feltöréseken keresztül történik, ahol mindegyikben külön szkréperkamra kiképzése és szállítóberendezés alkalmazása szükséges; szemben a találmány szerinti megoldással, ahol (4. ábra) 4, egy szállítógép alkalmazásával egy nagyobb — csapásirányban 80, dőlésirányban 50 méter nagyságú — lefejtett terület termei vényét szállíthatjuk le a sugárkamrákon át. Ismeretes továbbá olyan megoldás, ahol hasonló dőlés esetén kamránként 1—1 töltőgarat és szállító szerkezet alkalmazása szükséges. A javasolt eljárásnál egyetlen töltőgarat felett elhelyezkedő sugárközpontból kiépített szállító sugárkamrákon át leművelhető az egész terület. A találmány szerinti fejtésmód példaképpeni kivitelét a 3a. ábra, illetőleg annak A—A vonalak mentén képzett 3b. ábra szerinti metszete vázlatosan szemlélteti. A munkamenet a következő: Az ismert előkészítési módok szerint íeküben. vagy a fedőben vezetett 1 feltáró vágatból a csapásirányhoz közel merőlegesen 2 keresztvágattal harántoljuk a lefejtendő érctestet, ill. szükség szerint a keresztvágatból kihajtott megközelítő vágattal; amennyiben az érctest nem húzódna le a vágat szintjéig, úgy az ércnek a szinthez legmélyebben fekvő pontját közelítjük meg. Az érctestet megközelítő szintes vágatból egy szükséges hosszúságú 3 feltöréssel elérjük az érc fedőkőzetét. A feltörés-fejben kiképezzük a találmány szerinti fejtésmód kialakításához szükséges 4 gurítóablakot, ill. a forgatható alváz elhelyezéséhez szükséges állást. Utána a szkréper állásból mint sugárközpontból hajtjuk ki a fejtési terület leműveléséhez szükséges sugárirányú 5—6—7—8— _9_10__11 kamrákat. Tekintettel a várható kőzetnyomásra, a sugárközpontban keletkező térség méreteinek minimumra való kialakítása érdekében, az egyes kamrák kezdését 4—6 m hosszban 2 m szélességgel képezzük ki. Ezen keskenyebb szakasz után a kiszélesítés mindig a kamra magasabban fekvő oldalán történik, hogy a szkréper-kanál elakadása a keskeny szelvénybe való beérkezéskor kizárt legyen. Az egyes kamrákban a munkavégzés ciklusosán folyik és így a termeivény kiszállítása egymásutáni sorrendben következik a központosán elhelyezett szkrépervitla segítségével, annak megfelelő irányba forgatása után. Az egyes sugárirányú kamrák előrehaladása a munkaciklusok alakításától függően közel egy időben történik. A munkaciklusok rendszerét és így a termelékenységet is — mint az összes sugárkamrára vonatkozó közös tényező — a szállítás szabályozza. A pillérek visszafejtése hazafelé haladó sorrendben történik. A visszafejtésnél a pillérek két kamraközti megosztása aszerint történik, hogy a dőlés felőli oldal jobb szállítási feltételei figyelembe legyenek véve. (Pl. az 1. ábrán feltüntetett és már ismert fejtésmóddal szemben, a terület leműveléséhez- a találmány szerinti megoldást a 4. ábra szemlélteti.) A találmány szerinti megoldás alkalmazási területe kiterjed a vastagtelepek vagy érctestek leművelésére is, amikor is a felső szelet lefejtése után a talp lepadolása (műfőte alkalmazása) és a főte leomlasztása után történik a következő szelet leművelése. A találmány szerinti fejtésmőd alkalmazása a következő előnyökkel jár a már ismert és azonos területen alkalmazott fejtésmódokkal szemben: Mind többhomlokos munkahely tömegtermelésre alkalmas, mert egy időben egy szükség szerinti számú munkahely üzemeltetését teszi lehetővé, a telep dőlésétől függően (pl. 10°—35° dőlés esetén 180°-ban, szintes- 10° dőlés esetén 360°-ig telepíthetők a sugarak); így jó munkaszervezési lehetőséget biztosít. Centralizált telepítést tesz lehetővé, mely a munkahelyek kiszolgálása (anyag, csille stb.} szempontjából kedvező, kevesebb, jól felszerelt helyen történik a csillék töltése, így ez a folyamat is gépesíthető. Csökken a géptér kiképzések ill. a gépbeszerelések száma, ugyanakkor az egy alkalommal beépített szállítóberendezés (szkréper) gépkihasználása az ismert módoknál alkalmazottal szemben többszörösére megnő. Munkavédelmi szempontból jelentős, mert a kézi rakodást megszünteti, a termeivény kézi erővel történő továbbítását pedig a kedvező szállítási feltételek és pillérosztás következtében minimálisra csökkenti. Az említett előnyök végül is a munkálatok meggyorsításához vezetnek, így a termelékenység növekedését eredményezik (a már alkalmazott területen elért eredmények). A hasonló területen alkalmazott és ismert fejtésmódokkal szemben a találmány szerinti fejtésmódnál semmiféle különleges, vagy többlet biztosítás nern szükséges, sőt a találmány szerinti eljárás alkalmazásával a fejtési sebesség megnövekedése következtében csökken a fejtésmód fajlagos fa felhasználása. A munka biztonságát növeli, mert a pillérek lefejtése hazafelé haladó irányban történik. Érctestek fejtésre való előkészítéséhez nem szükséges csapásvágat, így fajlagosan kevesebb a vágatigény. Lehetőség nyílik a minőségi variációra.