150694. lajstromszámú szabadalom • Készülék anyagcsere vizsgálatokhoz
Megjelent: 1968. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0~ -a? SZABADALMI LEÍRÁS • Nemzetközi osztály: A 61 d ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.694 SZÁM TU—116 ALAPSZÁM Magyar osztály: 30 c Készülék anyagcsere vizsgálatokhoz Dir. Thuránszky Károly egyetemi adjunktus, Szeged A bejelentés napja: 1961. július 21. Laboratóriumi állatok anyagcsere vizsgálatánál, az állat által elfogyasztott oxigén mennyiségének meghatározására szolgáló készülékek nem kielégítő pontosságúak. Az ismert készülékek ugyanis nem teszik lehetővé egyidejűen a vizsgált állatot környező zárt tér nyomásának, és e térben levő levegő összetételének változatlanságát a vizsgálati időszak alatt. Az ismert ilyen készülékek egyik csoportjánál az állat oxigénfogyasztása folytán a vizsgálaticellában bekövetkező nyomáscsökkenést a cella térfogatának csökkentésével követik s az eredeti és végső térfogatok különbségéből számítják az állat által fogyasztott oxigént. E készülékek hátránya, hogy csak a nyomást tartják közel állandó értéken, de a cellában levő levegő oxigénkoncentrációja a vizsgálati idő előrehaladásával csökken, amely körülményből kifolyóan az állat életműködése megváltozik s így a vizsgálat eredménye vagy egyáltalán nem kielégítő, vagy csak megközelítő jellegű. A használatos készülékek egy másik csoportjánál a vizsgálati cellában az állat oxigénfogyasztását levegőnek vagy oxigénnek beáramoltatásával pótolják. A beáramlás különböző szelepszerkezetek segítségével történik, amelyeken át való gázáramlás a szelepek két oldalán mindig változó nyomásviszonyok miatt nem tartható pontos értéken, így a vizsgálat eredménye is pontatlan. A találmány szerinti készüléknél a vizsgálati cellában a nyomás és az oxigénkoncentráció értékét egy villamos vízbontó szerkezet biztosítja, amelynek működését a vizsgálati cella légterével közlekedő nyomáskapcsoló vezérli. A vízbontó szerkezet olyan, hogy adott áramköri jellemzők mellett időegységben azonos mennyiségű oxigént szolgáltat, így az állat oxigénfogyasztásának meghatározása a vízbontó készülék vizsgálati időszakban való üzemidejének mérésére vezethető vissza. Ezt az időmérést célszerűen oly óraművel és/vagy regisztrálóművel lehet megvalósítani, amelyet a vízbontó készülék vezériőszerve működtet. A találmány a rajzmellékleten bemutatott példaként! kivitel kapcsán az alábbiakban van részletesebben ismertetve. A készülék 1 edénye a vizsgálati állat befogadására szolgál. Az 1 edény belső fala mentén széndioxidot elnyelő 8 anyag van elhelyezve. A 8 anyag pl. nátronazbeszt lehet. Az 1 cella légterével közlekedik a 2 folyadékmanométer, amelyben elhelyezett villamos érintkezők a 3 relé áramkörébe vannak iktatva. Az 1 vizsgálati cella légterével közlekedik az 5 vízbontó szerkezet pozitív elektródája körül elrendezett harang. E harangon belül, az elektróda környezetében vízzár van kialakítva. Az 5 vízbontó szerkezetben fejlődő hidrogén a 10 csőcsonkon át tud távozni. A vízbontáshoz szükséges egyenfeszültséget a 4 tápegység szolgáltatja. Célszerű olyan áramforrást alkalmazni, amelynek feszültségváltozása minimális vagy egyenirányító alkalmazása esetén i'eszültségstabilizátort kell igénybevenni. A vízbontó készülékben ugyanis olyan folyadék használata célszerű, amelynek — mint elektrolitnak — az ellenállása állandó. Ilyen p. a nátriumhidroxid (NaOH). Ilyen viszonyok mellett — tehát konstans elektrolitellenállás és állandó feszültség esetén — a készülék oxigénszolgáltatása az időegységben állandó lesz. Az 5 vízbontó szerkezettel párhuzamosan van kapcsolva a 6 villamos működtetésű óramű, ami az idő mérésére szolgál, de amelynek skáláját mindjárt a vizsgálati állat oxigénfogyasztására célszerű kalibrálni. A 6 óramű helyére, vagy azzal paralel kapcsolható a 7 regisztráló szerkezet, amivel a vizsgálat lefolyásáról grafikon készíthető. A találmány szerinti készülék működése a következőképpen történik. Az 1 vizsgálati cellában levő kísérleti állat oxigénfogyasztása következtében — tekintettel
