150654. lajstromszámú szabadalom • Kombinált sor- és fészekvetőgép

2 150.654 A találmány szerinti sor- és fészekvetőgép —1 es 2— tartályaiba a vetni kívánt két növény magjai tisztán vannak beöntve. Az —1 és 2 — tartályokon felül zárófedél van és a tartályok keresztmetszete lefelé kúposán szűkülő. Az —1 és 2i— tartályok a vetőgép haladásának irányá­ban egymás mögött vannak elhelyezve, és a tar­tályok aljához a —3 ill. 4— kúpos résszel az —5 ill. 6— vetőcső csatlakozik. Az —5 és 6— vetőcsöveket a —7— fal választja el egymástól. Az —1 és 2— tartályokat a vetőcsövekfői a víz­szintes, közös —8—• fal választja el, amelyben az —5— vetőcső feletti részén a —9— nyílás, a —6— vetőcső feletti részen pedig a —II és 12— nyílás van. E nyílások előnyösen körkeresztmetszetűek. A —8— válaszfalra támaszkodó, vezetékekben egyenesben vezetett —13— adagolóléc a —1.4— nyíl irányában alternáló mozgást végez. A —13— adagolólécben levő —1'5 és 16— nyílások úgy vannak kimunkálva, hogy a —13— adagolóiéi: egyik szélső helyzetében a —16— nyílás a -—8— válaszfal —11— nyílása fölött (1. ábra) a -13— adagolóléc másik szélső helyzetében pedig (2. ábra) a —15— nyílás a —8— válaszfal —9— nyílása fölött, a —16— nyílás pedig a —8— válaszfal —12— nyílása fölött van. A—13— adagolóléc fölé a csapok körül 90°-ban elfordítható —17, 18 és 19— íedőesappantyúk vannak erősítve. Egy rugós szerkezet a —17, 18 és 19— csappantyúkat a —13— adagolólécre nyo­mott helyzetben tartja, azonban e fedőcsappan­tyúk a —13— adagolólécről felemelt, arra 90°­ban elfordított helyzetben is rögzíthetők. A —8— válaszfal és a —13— adagolóléc közé, a —11 és 12— nyílások fölé a —20 ill. 21— záró­lapok tolhatók be, amelyek betolt állapotban a —11—• ill. —12— nyílásokat felülről lezárják. Az —5 és 6— vetőcsövekben egy-egy csap körül elfordítható —22 ill. '23— csappantyú van, ame­lyek a vetőcsövek kiejtőnyílását teljesen lezárva tartják, illetve kinyithatják. A —13—• adagolóléc —14— irányú alternáló mozgását a vetőgép kerekeit tartó tengelyről meg­hajtott vezértengelyen levő excenteres vagy for­gattyúkaros mozgatószerkezet vezérli. A —22 és 23— csappantyúk körüli elfordítását a —22a és 23a— karok segítségével a vetőgép vezértenge­lyére erősített —22b ill. 23b— excenterek vagy hasonló szerkezetek végzik. A —22b és 23b— excenterek a —13—• adagolóléc mozgását vezérlő —13a— excenterhez képest a vezértengelyen tet­szőleges helyzetbe állíthatók, és így a —22 és 23— csappantyúknak a —13— adagolóléc pilla­natnyi helyzetéhez viszonyított helyzete tetszés szerint, illetve az elvégezni kívánt vetésmódnak megfelelően beállítható. A találmány szerinti vetőgép a következőkép­pen működik: A —13— adagolóléc az 1. ábrán vázolt hely­zetében az —1— tartályban levő vetőmagtömeg­ből a —15— nyílásba néhány szem jut, amely szemmennyiség a —15—• nyílás méreteitől függ. A —13— adagolóléc jobbra tolásakor a —15— nyílás a —17— fedőcsappantyú alá tolódik. A —17— fedőcsappantyú az —1—• tartályban levő magokat elzárja a —15— nyílásba jutott magok­tól, és így amikor a —15— nyílás a —8— válasz­fal —9— nyílása fölé jut, a —9— nyíláson ke­resztül csak annyi mag hull az —5— vetőcsőbe, amennyi előzőleg a —15— nyílás terében elfért. Mivel ekkor (2. ábra) a —22— csappantyú az —5— vetőcső kiejtőnyílását elzárja, ezért a —13— adagolóléc jobboldali szélső helyzetében, azaz amikor a —15— nyílás a —9— nyílás fölé jut, az —1— tartályban levő magokból néhány szem az —5— vetőcsőbe jut és a —22— csappantyú fölött marad. A —13— adagolóléc 1. ábrán vázolt helyzeté­ben a —16— nyílásban levő és ebbe a —2— tar­tály teréből bekerülő magok a —11— nyíláson keresztül a —6— vezetőcsőbe, illetve a —23— csappantyúra hullanak. Amikor a —13— adagoló­léc jobbra a 2. ábrán vázolt helyzetbe tolódik el, a -—23— csappantyú nyitja a —6— vetőcső kiejtő­nyílását és ezen keresztül a magok a talajba hullnak. A 2. ábrán vázolt helyzetben a —13— adagoló­léc —16— nyílásába a —2—• magtartályból né­hány szem esik be, majd a —13— adagolóléc balra tolódásakor a —16— nyílás a —18— csappantyú alá jut és a magok a —11—• nyíláson keresztül a —23— csappantyúra hullanak, amely közben lezárta a —6— vetőcső kiejtőnyílását. Ezzel egy­idejűleg az —5— vetőcső nyílását a —22— csap­pantyú nyitja és az —1—• tartályból származó magok a talajba esnek. Ezután a leírt folyamat periodikusan ismétlő­dik, azaz hol az —1—, hol a —2— magtartályból hullanak magok a fészekbe. A 3. és 4. ábrákon vázolt módon beállított ta­lálmány szerinti kombinált sor- és fészekvető­gépnéi a —17 és 19— fedőcsappantyú vízszintes belyztben, a —18— fedőcsappantyú pedig függő­leges helyzetben van. A —8—• válaszfalban levő —11—- nyílás fölé a —20— zárólap van tolva, a - 21- zárólap pedig a —12—• nyílás fölül — az 1. és 2. ábrákon vázolt beállítástól eltérően — ki van húzva. A —-,22b és 23b— excenterek úgy vannak be­állítva, hogy a —22 és 23— csappantyúk az —5 és 6-— vetőcsövek kiejtőnyílásait egyszerre zárják, illetve nyitják. A —13— adagolóléc alternáló moz­gatása folyamán a —9 és 12—• nyílásokon ke­resztül egyidejűleg hullanak magok a . —22 és 23— csappantyúkra (3. ábrán vázolt helyzet) és a —13— adagolóléc visszamozgása folyamán az •—1 és 2— tartályok magjai az —5 és 6— ejtő­csövön keresztül egyszerre hullanak a talajba, illetve fészekbe. A 3. és 4. ábrákon vázolt beállí­tás esetén tehát kevertfészkes vetést kapunk. Az 5. ábrán látható beállításnál valamennyi fedőcsappantyú vízszintes helyzetben van és a —8— válaszfalban levő valamennyi nyílás fölül ki van húzva a megfelelő zárólap. Ekkor a —13— adagolóléc egy teljes oda-vissza mozgása folya­mán az —1— tartályból csak egyszer végzünk vetést (fészkesvetést), a —2—• tartályból pedig a —13— adagolóléc mindkét szélső helyzetében, tehát kétszer. Itt tehát két fészek közé elszórtan vetjük a másik féle magot. Ebben az esetben a _6— vetőcsőből a —23—• csappantyú ki. is sze­relhető, azonban nyitott helyzetben rögzítve is hagyható: A 6. ábrán vázolt vetőelemkivitelnél az —1 és 2— magtartályok belsejében elfordíthatóan ágya-

Next

/
Oldalképek
Tartalom