150652. lajstromszámú szabadalom • Eljárás organofil pigmentek előállítására
2 150.652 dot vagy fémhidroxidot adagolunk, majd a poláris gyökkel rendelkező anionaktív anyag 1—5%os és 40—90 C°-ra, előnyösen 70—80 C°-ra melegített oldatát adjuk a vizes szuszpenzióhoz. A keletkezett csapadékot elkülönítjük a vizes oldattól, majd mossuk, szárítjuk és szükség esetén dezíntegráljuk. A szerves anionaktív anyag mennyisége a pigment diszperzitásfokától függően a pigmentre számítva 0,1—15 súly% között mozoghat. Az így kapott száraz pigment organofil felületű, vízzel már nem nedvesedik. A találmány szerinti eljárás vizsgálataink szerint azon alapszik, hogy az amfoter jellegű fémoxidok, fémoxidhidroxidok és fémhidroxidok in statu nascendi lekötik a lúgos hidrolízis, ill. a kemoszorpció következtében keletkező ionokat, és ezáltal tökéletesen és könnyen feldolgozható organofil pigmenteket kapunk. A találmány szerinti eljárás alkalmazása révén elérhető kedvező hatás azáltal is megmagyarázható, hogy az amfoter jellegű fémoxidokból, fémoxidhidroxidokból és fémhidroxidokból — minthogy azok polisavként vagy polisavanhidridként foghatók fel — alkilgyököket tartalmazó polifémoxidvázas vegyületek keletkeznek, amelyek a pigmentet organofil burokkal veszik körül. Valószínűleg ezzel értelmezhető a szerves pigmentek esetében az eljárás alkalmazásával elérhető hatás. Ugyanis az azo-festékek és a ftalocianin-festékek annak ellenére, hogy szerves vegyületek, sok kötőanyagban nehezen diszpergálhatók, kiülepednek, koagulálnak, és kristályosodási hajlamuk következtében durvulnak. A találmány szerinti eljárás alkalmával ezek a szerves pigmentek is jól nedvesedővé válnak, és stabil szuszpenziókat képeznek. A szerves pigmentek esetében célszerű frissen készített fémhidroxidokat alkalmazni, sőt a fémhidroxid magának a szerves pigmentnek a szuszpenziójában is előállítható. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. 1. példa: 500 g titándioxidot (TiO;>) és 1 g alumíniumhidroxidot [Al(OH)3] 2 liter vízben szuszpendálunk. Intenzív keverés közben hozzáadunk 1 liter 1%-os, 60—80 C° hőmérsékletű ammóniumsztearát oldatot. A kicsapódott anyagot y4 óra eltelte után szűrjük, vízzel egyszer mossuk, majd 105 C°-on vízmentesre szárítjuk. Az így kapott hidrofób titándioxid könnyen morzsolódik, ezért festékekbe bedörzsölve nem. idézi elő az ún. „krétasodás" jelenségét, amely a nem organofilizált titándioxid pigmenteknél idáig minden esetben fellépett. 2. példa: Mindenben az 1. példában leírtak szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy az 1%-os ammóniumsztearát oldat helyett a) polimerizált zsírsav (pl. standolajzsírsav) nátriumsójának 0/5%-os oldatát alkalmazzuk; b) 1%-os ammóniumricinoleát oldatot alkalmazunk; c) 150 ml 5%-os cetilnátriumszulfonát oldatot alkalmazunk. 3. példa: Mindenben az 1. vagy 2. példa szerinti módon járunk el, azonban a titándioxid helyett a) sárga vasoxidot alkalmazunk; b) vörös vasoxidot alkalmazunk; c) fekete vasoxidot alkalmazunk; d) bauxitvöröst alkalmazunk. 4. példa: 500 g míniumot (Pb02 ) és -1 g ólomhidroxidot [Pb(OH)2 l 2 liter vízben szuszpendálunk. Intenzív keverés közben hozzáadunk 200 ml 1%-os, 60—80 C° hőmérsékletű ammóniumsztearát oldatot. A kicsatjódoit anyagot 15 perc eltelte után szűrjük, vízzel egyszer mossuk, vízmentesre szárítjuk, majd kollerjáraton szétdörzsöljük. Az így kapott minium hidrofób sajátságú, könnyen morzsolódik, ós alkid gyantákba beőrölve, azokban hosszú időn (több hónapon) keresztül sem idéz elő gélesedést, ellentétben a nem kezelt míniummal, amely alkidgyantákba beőrölve 1—2 nap alatt gélesedést idéz elő, aminek következtében az anyag használhatatlanná válik. 5. példa: Mindenben az 1. vagy 2. példa szerint járunk "], azonban titándioxid helyett krőmoxidzöldet (Cr-íOn), alumíniumhidroxid helyett pedig krómhidroxidot [Cr(OH)3 ] alkalmazunk. 6. példa: 5ÖÜ g báriumkromátot (BaCrOzj) és 1 g alumíniumoxidhidroxidot fAlO(OH)] 2 liter vízben szuszpendálunk, majd erős keverés közben hozzácsurgatjuk 4 g ammóniumsztearát 1%-os vizes, 60—70 C° hőmérsékletű oldatát. A kicsapódott anyagot szűrjük, 105 C°-on vízmentesre szárítjuk, majd dezintegráliuk. 7. példa: Mindenben a 6. példában leírtak szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy az 1%-os ammóniumsztearát oldat helyett a) a kaprilsav nátriumsójának 1%-os oldatát alkalmazzuk; b) 1%-os ammóniumricinoleát oldatot alkalmazunk ; c) a pelargonsav nátriumsójának 1,5%-os oldatát alkalmazzuk; d) 2%-os cetilnátriumfoszfátot alkalmazunk; e) polimerizált zsírsav nátriumsójának 1%-os oldatát alkalmazzuk. 8. példa: Mindenben a 6. vagy 7. példa szerinti módon járunk el, azonban báriumkromát helyett a) stronciumkromátot alkalmazunk; b) einkkromátot alkalmazunk; c) ólomkromátot alkalmazunk.