150621. lajstromszámú szabadalom • Futási időt frekvenciaként érzékelő távolságmérő berendezés
Megjelent: 1963. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS OKSZAGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.621 SZÁM Nemzetközi osztály: Magyar osztály: H 04 p MA—1124 ALAPSZÁM 21 a4 46—60 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Futási időt frekvenciaként érzékelő távolságmérő berendezés Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Fizikai Kutató Intézete, Budapest Feltaláló: Szondi József tervező, budapesti lakos A bejelentés napja: 1962. március 2. Az alábbi találmányi bejelentés tárgya: távolságmérő berendezés, amelynél a távolság meghatározására az elektromágneses hullámok véges terjedési sebességét használják fel. Ismert megoldások is alkalmazzák távolságmérésre az elektromágneses hullámok azon tulajdonságát, hogy terjedési sebességük véges, így pl. az ún. ellenállomásos elvet (Abfrageverfahren) alkalmazó készülékek. Ezek a mérendő távolság két végpontjában (A és B) egy-egy adó-vevő készüléket alkalmaznak, a kisugárzott hordozóhullámokat modulálják, és a futási időt mérik, pl. közvetlenül vagy fázisméréssel. Az időben 10~9 mp. pontossággal történő mérés komoly igényeket támaszt a mérőberendezéssel szemben súly, térfogat és áramfogyasztás tekintetében. Emellett viszont — a fény terjedési sebességét figyelembe véve — 10"9 mp pontosságnál is egyedül az időimérésből 30 cm pontatlanság származik, a mért távolságtól függetlenül. Éppen ezért, ez a módszer inkább csak nagyobb, 10—15 km távolság mérésénél terjed el. A fázismérés igen nagy pontossággal végezhető el és rövidhullámok esetén az utolsó töredékhullám kis távolságnak felel meg, az ilyen készülékek tehát elvileg nagy pontosságot szolgáltatnak. Ennek előfeltétele azonban, hogy előbb más módszerrel meghatározzák a teljes periódusok számát. A találmány szerinti és a már ismert megoldások között a következő lényegbeli eltérések mutatkoznak: 1. Míg az ismert berendezések a modulációt segédgenerátor segítségével állítják elő, addig a találmány szerinti felépítésben a moduláció az alábbiakban részletesen ismertetett önvezérlés útján jön létre. 2. A távolság meghatározása az ismert berendezésektől eltérően nem, pl. fázisméréssel, vagy időméréssel, hanem az önvezérlés hatására létrejövő, a két ellenállomás távolságától függő modulálójel frekvenciájának megmérésével történik. A találmány szerinti .megoldásnál tehát nem szükséges az eddig áltialánosan használt modulációs segédgenerátor, a távolságmérésnél pedig egyszerű eszközökkel érhető el általánosságban olyan pontosság, amely időméréssel csak adott távolságérték feletti távolságok esetében biztosítható, fázismérésnél pedig csak igen költséges segédegységekkel. A találmány szerinti megoldás elvi felépítését az 1. ábra alapján ismertetjük: A mérendő távolság két végpontjában (A és B), egy-egy adó-, vevő-, és modulátoregység nyer elhelyezést. A modulátor fokozatot az eddigi megoldásoktól eltérően egyik ponton sem segédgenerátor vezérli, hanem mindkét helyen az ellenállomásról beérkező és a vevőkészülék által vett hordozóhullám amplitúdója. Az 1 adó és a 2 vevő hullámhosszá azonos, de eltér a 4 adó és az 5 vevő —• egymással szintén egyező — hullámhosszától. Az elrendezés folytán elektronikus körkapcsolás jön létre: A adó, — B vevő, — B modulátor, — B adó, — A vevő, — A modulátor, —, A adó, — ... és így tovább. A hordozóhullámok tulajdonképpen a két állomás között légvonalban elhelyezendő vezetékes összeköttetést pótolják és a körkapcsolás szempontjából analóg módon viselkedik egy visszacsatolt hálózattal, amely a visszacsatolás pozitív jellege mellett oszcillál. Oszcilláció helyett itt a hordozóhullámok amplitúdójának periodikus
