150620. lajstromszámú szabadalom • Statisztikai mérőberendezés instacionáriusan működő gépeken, elsősorban járműveken észlelhető szabálytalanul változó jelenségek mérésére és statisztikai feldolgozására
Megjelent: 1963. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG Nemzetközi osztály: G 01 d UK SZAGOS TA LA LM AJN ¥ 1 H ] VATAL 150.620 SZÁM MA—1076 ALAPSZÁM Magyar osztály: 42 d SZOLGALATI TALÁLMÁNY Statisztikai mérőberendezés instacionáriusan működő gépeken, elsősorban járműveken észlelhető szabálytalanul változó jelenségek mérésére és statisztikai feldolgozására Magyar Tudományos Akadémia, Budapest Feltalálók: dr. Rudnai Guidó oki. gépészmérnök, Szilágyi László oki. gépészmérnök, Bencze József oki. gépészmérnök, Tóth Sándor oki. gépészmérnök, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1961. október 12. Mozgó szerkezetek méretezésénél napról napra komolyabb problémát jelent a kifáradás. A terhelés nagyságának és a vizsgált testek alakjának befolyását a különböző szerkezeti anyagok kifáradási szilárdságára stacionárius terhelés mellett már igen behatóan tanulmányozták. A valóságos jelenségeknek a stacionárius folyamat azonban csak határesete; erre vonatkozó ismereteink nem alkalmazhatók instacionáriusan működő szerkezetekre, például járművekre, emelő- és szállítóberendezésekre,, mezőgazdasági gépekre stb. Ezeknél a szerkezeteknél az igénybevételek nagysága működés közben szabálytalanul folyton változik és azok ingadozásait számos egymástól többékevésbé független egyenrangú tényező befolyásolja, mint például pályájuk útvonala és minősége, állandó alapterhelésük (rakományuk) nagysága és eloszlása, a változó utazási sebesség, a szerkezetre vagy részeire ható gyorsulások stb., amelyek maguk is többé-kevésbé szabálytalanul változnak. A szabálytalanul változó jelenségek hatása nemcsak azok nagyságától vagy előforduló legnagyobb értékétől, hanem előfordulásuk gyakoriságától és sorrendjétől is függ. Az üzemi viszonyoktól függő ilyen szabálytalanul ingadozó folyamatok kezelése csak a matematikai statisztika eszközeinek alkalmazásával lehetséges. Ehhez mindenekelőtt szükséges a folyamat spektrumának felvétele a szerkezet szabályos üzeme közben; ez nem más, mint a jelenségek nagyság szerinti gyakoriságának eloszlási görbéje. A gyakorlatban folyamatos görbe helyett csak a terhelés meghatározott fokozatai szerint lépcsőzött hisztogramot lehet felvinni. Ha a véletlen ingadozások jellegét kellőképpen számításba akarjuk venni, a spektrumok felvételéhez rendkívül sok adat megmérése éts feldolgozása szükséges. Az adatok felvétele eddig szinte kizárólag a változó terhelések egész lefolyásának regisztrálásával történt. Ez tényleg szinte korlátlan mennyiségű terhelési adatot szolgáltat. Minél több azonban az adat, annál hosszabb és fáradságosabb azok kiértékelése. A grafikusan, pl. oszcillogram alakjában feljegyzett adatok kiértékelésére fordított idő az eddigi gyakorlat szerint kb. a mérésre fordított idő százszorosa,. Ez a nagy munkaszükséglet a feldolgozható adatok mennyiségét, vagyis a megfigyelés kiértékelhető időtartamát gyakorlatilag igen erősen korlátozza, holott ismeretes, hogy a statisztikai mérések eredménye annál jobb, minél nagyobb adatmennyiséget, minél hosszabb megfigyelést értékelünk ki. A kiértékelés hosszadalmassága folytán az így nyert adatok csak igen későn is állnak rendelkezésre. A kiértékelés munkájának csökkentésére az egyetlen hatásos módszer annak automatizálása. Evégett szükséges a túl gyenge elektromos jelek felerősítése, a hisztogram szakaszainak megfelelő osztályozásuk és megszámolásuk fokozatonként egy-egy számlálóberendezésen. Ismeretes olyan hisztométer, amely az ingadozó elektromos jelek szükséges felerősítését egyenáramú, vagy vivőfrekvenciás erősítővel oldja meg. Az eddig ismertté vált összes megoldás elektronikus és elektromechanikus számlálókat alkalmaz, amelyek nagyobb frekvenciájú jelek feldolgozására is alkalmasak. Az igénybevételek fokozatonkénti meg-