150613. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízben emulgálható fémpaszták, főként alumíniumpaszták előállítására

Megjelent: 1963. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LE Nemzetközi osztály: C 09 c OKSZAGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.613 SZÄM KO—1595 ALAPSZÁM Magyar osztály: 22 f SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárá« vízben emuigálható fémpaszták, főként alumíniumpaszták előállítására Kőbányai Könnyűfémmű, Budapest Feltalálók: Hauska Miklós vegyészmérnök, Budapest, Reiger Ferenc vegyészmérnök, Budapes' A bejelentés napja: 1961. március 31. A különféle színesfémekből, főként alumíniumból készített por alakú termékeket elsősorban a festékiparban •alkalmazzák festékpigmentként, jelentős mennyiségeket igényel azonban ilyen termékekből az építőipar is ún. gázbeton készítéséhez, továbbá a pirotechnikai ipar is. A korábban forgalomba került száraz por alakú készítményekkel szemben az utóbbi években biztonsági és .műszaki célszerűségi okokból egyre inkább a szerves oldószerekben, elsősorban aromás vagy alifás szénhidrogénekben őrölt paszták alkalmazására térnek át. Ezek számos jól ismert előnnyel rendelkeznek a por alakú készítményekkel szemban, hátrányuk azonban, hogy vízzel nem hígíthatok, vizes hígítású kötőanyagokkal, pl. enyvekkel nem keverhetők és ezért az ilyen jellegű festékekben ezek a pigmentpaszták nem használhatók; ugyancsak alkalmatlanok ezek a szénhidrogénekkel készített paszták az említett építőipari és pirotechnikai célokra is. E hátrányok kiküszöbölésére már többféle eljárást javasoltak. így a 197 511 (22d 2/03) sz. osztrák szabadalom szerint a száraz őrléssel előállított alumínium-pigmentet vízben oldott szénhidrátokkal pasztásítják, míg a 2 8'58 230 sz. amerikai, 1 207 559 sz. francia szabadalom szerint szervetlen foszforsó vizes oldatát adják az alumíniumpigmenthez; ez utóbbi az alumínium-pigmentnek a víz hatásával szembeni passziválását lenne hivatva biztosítani. Ezek az eljárások azt a közös hátrányt mutatják, hogy csupán száraz, őrléssel előállított pigment pasztásítására alkalmasak, míg üzembiztonsági és minőségi okokból egyaránt kívánatosabb lenne a szerves oldószerrel történő őrlés alkalmazására. Nem jelent a fémpigmentek esetében kielégítő megoldást az a nem elemi fémekből álló festékpigmentek, pl. titándioxid vizes emulzióba vitelére már ismert eljárás sem, amely szerint felületaktív emulgátorokat, pl. zsíralkoholszulfonátokat alkalmaznak erre a célra (pl. 186 692 3d sz. osztrák szabadalmi leírás). Az ilyen emulgátorok ugyanis idővel reakcióba lépnek a fémszemcsékkel és ezért a szerves oldószeres fémpiginent-paszitákból felületaktív anyagokkal készített, vízben emuigálható készítmények huzamosabb ideig nem tárolhatók. Az eddig említett ismert eljárásokkal készített alumíniumpaszták az építőiparban, gázbeton készítésére való felhasználásra sem alkalmasak. Itt ugyanis fontos követelmény az alumíniumszemcsék felületi aktivitása, márpedig az említett védőanyagokkal kezelt pasztákban az alumíniumszemcsék felülete csak rosszul nadivesíthető és így az ilyen paszták nem adnak jó eredményt. A védőanyag nélkül, hatékony emuigátorral készített paszták pedig a stabilitás és tárolhatóság már említett hiánya miatt nem felelnek meg a gyakorlata követelmény éknek. A találmány tárgyat olyan alumíniumpasztakészítmény előállítása képezi, amely egyrészt az alumínium biztonságos, „nedves", tehát szerves oldószer jelenlétében történő őrlése útján nyert pasztából közvetlenül (az oldószer eltávolítása nélkül) készül, korlátlanul tárolható és vízben vagy vizes hígítású kötőanyagokban könnyen és bármilyen arányban emulgálható, másrészt pedig egyaránt jól felhasználható mind festési célokra, mind gázbeton készítésére vagy aká- pirotechnikai célokra is. A találmány alapját egyrészről az a felismerés képezi, hogy a szokásos módon, alifás vagy aro-