150612. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fúrólyukkal harántolt kőzetek irányított áramterű elektromos ellenállás szelvényezésére és a szelvények kvantitatív kiértékelésére, valamint az eljárást megvalósító berendezés

Megjelent: 1963. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0"Sfr SZABADALMI LE OKSZAGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.612 SZÁM Nemzetközi osztály: G 01 c KO—1518 ALAPSZÁM Magvar osztály: 21 g 29-35 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás fúrólyukkal harántolt kőzetek irányított áramterű elektromos ellenállás szelvényezésére és a szelvények kvantitatív kiértékelésére, valamint az eljárást megvalósító berendezés Kőolajipari Tröszt, Budapest és Geofizikai Mérőműszerek Gyára, Budapest Feltalálók: Barlai Zoltán oki. gépészmérnök, Fölsz Attila oki. matematikus, Márföldi Gábor oki. villamosmérnök és Kubina István oki. elektrotechnikus, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1960. július 4. A mélyfúrási geofizika egyik legfontosabb feladata a föld mélyén elhelyezkedő rétegek fajlagos elektromos ellenállásának a meghatározása. E feladat megoldása céljából a fúrólyukak elektromos ellenállásszelvéinyezésének a módszereit alkalmaz^ zák. E módszerek lényege abban áll, hogy a fúrólyukba leibocsátott tápelektródákoin át ismert intenzitású áramot küldünk a földbe, majd megmérjük a kialakuló áramtér potenciálját bizonyos pontokban, nevezetesein a fúrólyukban elhelyezett mérőelektródákoin. A mért potenciálértékek összefüggésben vannak a fúrólyukat körülvevő kőzetek geometriai és fajlagos ellenállás viszonyaival. Ha a mérést a mélység függvényében folytonosan végezzük, akkor a kapott szelvénygörbe alapján következtetbetünk a rétegek vastagságára és fajlagos elektromos ellenállására. A mérési eredményeket az előzőkön kívül még alapvetően befolyásolja a fúrólyuk falának környezetében kialakuló ún. infiltrált zóna behatolási mélysége és fajlagos ellenállása. Az eddigi klasszikus ellenállásszelványező eljárások (Schlumberger, BKZ, stb.) módot adnak nem túlságosan vékony (kb. 50 cm) rétegek határainak kimutatására, a rétegek fajlagos ellenállásáról pedig kvalitatív képet nyújtanak. Nagy lépést jelent a klasszikus eljárásokkal szemben a laterológ módszer, amely már egészen vékony (kb. 5—l'O cm vastagságú) rétegek kimutatására alkalmas. A klasszikus ellenállásszelvények kvantitatív kiértékelésére csupán bizonyos speciális esetekben rendelkezünk nomogram anyaggal. Ezek: 1. Véges vastagságú. elárasztás nélküli réteg végtelen vastag ágyazóban. 2. Végtelen vastag elárasztott réteg. Ezek a speciális esetek a valóiságban igen ritkán jelennek meg. így megállapítható, hogy a klaszszikus szelvények megbízható kvantitatív kiértékelésére csupán vastag (több mint 6 m vastagságú) rétegek esetében van módunk. A laterológ szelvények kvantitatív kiértékeléséhez eddig külföldön (Schlumberger Társaság, VNII-Geofizika, Szovjetunió) származtattak le kiértékelési nomogramokat, azonban csak igen korlátozott mennyiségben, amelyek nem. nyújtanak teljes kiértékelési nomogram-anyagot még a vastag rétegekre vonatkozóan sem. A gyakorlat számára elegendő mennyiségű kiértékelési nomogram leszármaztatása egyrészt a rendkívül hosszadalmas egzakt matematikai úton, másrészt modellezés útján történhet. Mindkét út nagy anyagi beruházásokat és évekre menő munkát igényel. A 2—5 méternél vastagabb rétegek teljes kiértékelési nomogram anyagának egyszerű és gyors. tehát kis anyagi befektetést igénylő leszármaztatására nyújt lehetőséget a találmány tárgyát képező, ún. normalizált laterológ-pseudolaterológ szelvényezési eljárás. A módszer lényege abban áll, hogy a normalizált laterológ és a , normalizált pseudolaterológ szonda elektródáinak a számát és azok elhelyezését úgy választottuk meg, hogy a végtelen vas-