150595. lajstromszámú szabadalom • Melegen hegeszthető síkalakú többréteges fóliák
Megjelent: 1963. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS OKSZAGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.595 SZÁM Nemzetközi osztály : C 08 f 3 FI—176 ALAPSZÁM Magyar osztály: 39 a 14—18 Melegen hegeszthető sík alakú többréteges fóliák VEB Filmfabrik AGFA Wolfen cég, Wolfen (Kis. Bitterfeld) NDK Feltalálók: Dr. Voss Walter professzor, Dessau-Haideburg (NDK), dr. Spielau Paul oki. vegyész (NDK) A bejelentés napja: 1960. október 12. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1960. április 14. Műanyaggal rétegezett, forrón hegeszthető lapok a csomagolóiparban egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert. Ismeretes, hogy rögződést közvetítő közbülső réteg felhordásával vízgőzt át nem eresztő műanyagokból, pl. nitrocellulózból, polivinilkloridból és más polimerekből álló réteget lehet valamely műanyag-alaprétegre felvinni. Mivel azok az anyagok, pl. a vízben oldódó polietilén!min, amelyeket az előbb említett közbülső rétegként visznek fel, fiziológiailag egyáltalán nem közömbösek,' az ilyen termékek az élelmiszeriparban csak korlátoltan alkalmazhatók. Azt találtuk, hogy az optikailag inaktív polilaktid, célszerűén lágyítószer alkalmazása nélkül, önmagában vagy más polimerekkel, pl. nitrocellulózzal, polivinilkloriddal és polimetakriláttal kombináltan jól felvihető különféle műanyag és egyéb (papír-, fém- stb.) fóliákra és hogy az ilyen, legalább egy optikailag inaktív polilaktid réteggel bevont műanyagfóliák vízgőzzel szemben igen ellenállóak és melegen kiválóan hegeszthetők. Külön előnyt jelent, hogy az ilyen polilaktidlakkfilmek jól tapadó lakkréteggel egyébként nehezen bevonható sima felületeken, pl. cellofánon alumínium- vagy polietilénglikoltereftalát-fóliákon, valamint polivinilkloriddal vagy polivinilidénkloriddal rétegezett papíron is igen jól tapadnak; ez a jó tapadás víz behatásakor is megmarad. További előnyt jelent a felhordott lakkfilm optikai tisztasága, minek következtében pl. cellofán és polietiléntereftalát fóliák alaprétegként való alkalmazása esetén teljesen tiszta fóliákat kaphatunk. Minthogy az optikailag inaktív polilaktid nagy molekulasúlya ellenére a szokásos oldószerekben jól oldódik, az optikailag inaktív polilaktidrétegeknek az alaprétegekre való felvitele oldat alakjában történhet. A felviendő műanyag oldására célszerűen etilacetátot, vagy ennek homológjait, acetont, toluolt, vagy ezek keverékét alkalmazhatjuk. A műanyagréteg felvitelére alkalmazott oldat koncentrációja eléggé széles határok között változhat, célszerűen kb. 7 és 20% között lehet. Az adott esetben alkalmazandó legelőnyösebb koncentráció tapasztalatilag határozható meg; e koncentráció elsősorban a felviendő optikailag inaktív polilaktid réteg kívánt vastagságától, az oldat viszkozitásától, valamint az e célra rendelkezésre álló lakk-fel vivő berendezés szerkezetétől, így pl. a szárítócsatorna hosszától és hatásfokától is függ. A^ optikailag inaktív polilaktid-réteg felvitele egyvagy kétoldalasán történhet az alapfóliára; a bevont fólia szárítása 30 és 100 C° közötti hőmérsékleten történhet. A felviendő optikailag inaktív polilaktid-réteg egyéb műanyagokkal, mint pl. cellulóznitráttal, cellulózacetáttal, polimetakriláttal, polivinilkloriddal vagy polivinilidénkloriddal is kombinálható, azonban e rétegnek túlnyomórészt optkailag inaktív polilaktidból kell állnia, a jelenlevő egyéb műanyagok összes mennyisége a polilaktidnak csupán törtrészét teheti ki. Lágyítószereknek a felviendő réteg képzésére alkalmazott polilaktidhoz ill. túlnyomórészt polilaktidból álló műanyag el egyhez való hozzáadása rendszerint mellőzhető, minthogy a felvitt műanyagrétegben általában belső lágyítás következik be. 1. példa: Cellofánra 53,2 cP viszkozitású 15%-os optikailag inaktív polilaktid oldatot kétezer egymás után
