150580. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagymolekulájú lineáris amorf kopolimérek előállítására etilénből és alfa-olefinekből

2 150.580 A vanadilalkoxidokból vagy vanadilacetilaceto­­nátokból készített katalizátorok, a szobahőmér­séklet közelébe eső vagy ennél magasabb hőmér­sékleteken történő felhasználás esetén lényegesen kisebb kezdeti aktivitást mutatnak, emellett ak­tivitásuk az időben is gyorsabban csökken, mint a vanádiumtetrakloridból vagy vanádiumoxitri­­kloridból előállított katalizátorrendszereké. Azt találtuk, hogy az etilén alifás alfa-olefinek­kel vanádiumtriacetilacetonátból, vanadilacetil­­acetonátból vagy vanadilhalogen-acetilacetonát­­ból és dialkilalumínium-monohalogenidekből álló katalizátorrendszerek jelenlétében történő kopoli­­merizáció esetén nagy hozammal nyerhetünk (a felhasznált katalizátor súlyegységére számítva) kopolimért, ha mind a katalizátor előállítását, mind pedig a magát a kopolimerizációt 0 és —80 C° közötti, előnyösen —10 és —50 C° közötti hőmérsékleten folytatjuk le. Ha ilyen feltételek mellett dolgozunk, oly katalizátorokhoz jutunk, amelyek aktivitása lényegesen nagyobb, mint a magasabb hőmérsékleteken előállított katalizáto­roké, emellett az ilyen katalizátorok aktivitása huzamos ideig gyakorlatilag állandó szinten ma­rad. Az említett katalizátorrendszerek által mutatott állandó nagyságú aktivitás (a katalizátoirendszer Û C° alatti hőmérsékleten történő előállítása és felhasználása esetén) lehetővé teszi, hogy a fel­használt katalizátor egy súlyegységére számítva igen nagy kopolimérhozamokat érjünk el. Az alábbi I. táblázatban összehasonlításképpen megadjuk azokat a kopólimerizáci ó-sebességeket, amelyeket n-heptán oldószerként való alkalma­zása mellett nyertünk etilén propilénnel való ko­­polimerizációja során, amikor is a kopolimeri­zációt az egyik esetben -f-25 C°, a másik esetben. —20 C° hőmérsékleten folytattuk le, ugyanilyen hőmérsékleten előállított katalizátorok segítségé­vel. A megadott reakciósebességek az oldott fázis­ban jelenlevő monomér azonos összkoncentráció­­jára vannak számítva; összehasonlítási alapként az 1 liter oldatban oldott 1 mól olefinnek meg­felelő koncentrációt vettük. Igen nagy kopolimér-hozamokat érhetünk el, ha a polimerizációt közömbös oldószer alkalmazása nélkül folytatjuk le és a monoméreket folyékony állapotban alkalmazzuk, tehát ha a kopolimeri­­zálandó magasabb alfa-olefin-homológban (amely folyékony állpotban van tartva) oldott etilénnel dolgozunk. Az a tény, hogy nagy kopolimér-hozamokat ér­hetünk él, ha a kopolimerizációt etilén magasabb alfa-olef in-homológokkal való kopolimerizálása során 0 C° alatti hőmérsékleten és a fent em­lített, ugyancsak alacsony hőmérsékleten előállí­tott katalizátorok felhasználásával folytatjuk le, az eddigi irodalomban nem volt megemlítve és az eddig ismert tények alapján nem is volt előre­látható. Eddig csupán azt figyelték meg általánosság­ban, hogy a polimerizáció-sebességek és a poli­­mér-hozamok az egyéb reakciófeltételek változat­lanul hagyása esetén növekszenek, ha a hőmér­sékletet emeljük. A vamádiumacetilacetonát, vana­­dilacetilacétonát vagy vanadilhalogénacetilacetoná­­tok dialkilalummium-monohalogenidekkel való reakciójának 0 C' alatti, előnyösen —10 és —50 C° közötti hőmérsékleten való lefolytatása esetén oly különleges komplexek képződnek, amelyek rendkívül nagy katalitikus aktivitással rendelkez­nek, amelyek azonban 0 C° feletti hőmérsékle­teken nem stabilak. I. Táblázat. Az átlagos kopolimerizáció-sebességek össze­hasonlítása etilén és propilén -|—25 C° és —20 C’ hőmérsékleten lefolytatott kopolimerizálása ese­tén, amikor is a polimerizációs hőfokkal meg­egyező hőmérsékleten dietilalumínium-monoklorid­­ból és vanádiumtriacetilacetonátból előállított és különböző hosszú ideig e hőmérsékleten tartott katalizátorok kerültek felhasználásra. Polimerizációs feltételek: az etilén és propilén mólaránya a bevezetett gáz alakú elegyben: C3H6/C2H4 = 4; nyomás = 1 atm; 0,007 mól A1<C2H5)2C1; A1(C2H5)2C1/V(C5H7O2)3 = 5; oldószer: 350 ml n-heptán. A katalizátor előállítása és felhasználása g kopolimer x 1 g VAc 3 x h x mól (C2H4 — C3H6) között eltelt idő T = 25 C° T = —20 C” 1 41,3 91 5 24 85 15 10,9 -----------------------81,5 A találmány tárgyát tehát »olyan eljárás képezi etilén alifás alfa-olefinekkel 0 és —80 C° közötti, előnyösen —10 és —50 C° közötti hőmérsékleten vanádiumtriacetilacetoinátból, vanadilacetilacetonát­­ból (VOAc2), vagy vanadilihalogénacetilacetonátból (VOAcX, VOAc2X vagy VOAcX2, ahol X halo­génatomot, Ac pedig egy acetilaceton-maradékot jelent) és dialkilalumínium-monohalogenidekből készített katalizátorok jelenlétében történő kopoli­­merizálására, amelynek során a katalizátorokat 0 és —80 C° közötti, előnyösen —10 és —50 C” közötti hőmérsékleten állítjuk elő és felhaszná­lásuk előtt sem tesszük ki őket magasabb hő­mérsékletek hatásának. A találmány szerinti eljárás során felhaszná­lásra kerülő katalizátorok aktivitása függ a ka­talizátor előállítására felhasznált dialkilalumínium­­monohalogenid és vanádiumvegyület egymás kö­zötti mólarányától. Azt találtuk, hogy ha pl. dietilaluminium-mono­­kloridot és a fentebb említett vanádiumvegyü­­letek valamelyikét használjuk fel a katalizátor előmozdítására, akkor célszerű oly katalizátorok­kal dolgozni, amelyekben a dialkilalumínium­­-monoklorid és a vanádiumvegyület mólaránya 2 és 30 közé, előnyösen 4 és 20 közé esik. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivitele különböző módokon történhet, pl. oly módon, hogy az alumíniumalkilhalogenidet valamely oldó­szerben a vanádiumvegyület oldatává elegyítjük, majd ezt az elegyet hozzuk össze a monomérrel; eljárhatunk előnyösen oly módon is, hogy a ka­talizátort már a monomérek jelenlétében állítjuk elő. A kopolimerizáció folyton-» üzemben is le­folytatható, amikor is szakaszosan vagy folyto-

Next

/
Oldalképek
Tartalom