150580. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagymolekulájú lineáris amorf kopolimérek előállítására etilénből és alfa-olefinekből
Megjelent: 1963. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS OKSZAGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.580. SZÁM Nemzetközi osztály: C 08 f 1 Magyar osztály: 39 c MO—510 ALAPSZÄM Eljárás nagymolekulájú lineáris amorf kopolimérek előállítására etilénből és alfa-olefinekből MONTECATINI Societa Generale per l’Industria Mineraria e Chimica cég, Milano (Olaszország) Feltalálók: Natta Giulio és Mazzanti Giorgio, mindketten Milano (Olaszország) A bejelentés napja: 1961. október 23. Olaszországi elsőbbsége: 19G0. október 26. A találmány tárgya tökéletesített eljárás rugalmas kopolíméreknek etilénből és magasabb alfa-olefin-homológokból, különösen propilénből és butén-l-ből, szénhidrogénekben oldható vanádiumvegyületeket és alumínium-alkilvegyületeket tartalmazó katalizátorok jelenlétében történő előállítására. Ismeretes, hogy nagymolekulájú lineáris amorf kopolimérek állíthatók elő etilénből és magasabb alfa-olefin-homológokból, különösen propilénből és butén-l-ből, különleges szerves vegyületeket tartalmazó katalizátor-rendszerek jelenlétében lefolytatott polimerizáció útján. Egy korábbi szabadalmi leírásban oly e célra alkalmas katalizátorokat ismertettek, amelyek szerves fémvegyületekből, főként alkilalumíniumvegyületekből és a kopolimerizációs közegben oldódó átmeneti fémvegyületekből, különösen vanádiumvegyületekből kerülnek előállításra. Az ilyen katalizátorok körében két alaptípus különböztethető meg. Az első típushoz tartoznak pl. az alkilalumíniumvegyületekből és szénhidrogénekben oldható halogéntartalmú vanádiumvegy öletekből, mint vanádiumtetrakloridból és vanádiumoxitrikloridból álló katalizátorok. A második típus körébe az olyan szerves fémvegyületekből, mint pl. a dialkilalumínium-monohalogenidek és az olyan vanádiumvegyületekből álló katalizátor-rendszerek tartoznak, amely utóbbiakban a fém vegyértékeinek legalább egy részét szerves csoportok, pl. alkoxi- vagy acetilaceton-csoportok kötik le. Az első típushoz tartozó katalizátorok igen nagy aktivitást mutatnak, amely — bár idővel csökken — viszonylag hosszú ideig marad a katalizátor elkészítése után még elfogadható szinten. Ezért az ilyen katalizátor-rendszerek felhasználásával,.a felhasznált katalizátor mennyiségire számítva igen nagy termelési hányadokkal állíthatunk elő nagymolekulájú lineáris amorf kopoliméreket etilénből és magasabb alfa-olafin-homológokból. Vanádiumtetrakloridból vagy vanádiumoxitrikloridból készített katalizátorok felhasználásával, különösen ha a polimerizációt közömbös szerves oldószer alkalmazása nélkül folytatjuk le, rövid időtartamokon bélül oly hozamokat érhetünk el, amelyek az alkalmazott katalizátor egy súlyrészére számítva az 1000 súlyrész kopolimémek megfelelő nagyságrendet is elérik. Ha a második típushoz tartozó, pl. dietilalumínium-monohalogenidből és vanadilacetilacetonátból vagy alkil-ortovanadátokból álló katalizátorokat alkalmazunk az etilén alifás alfa-olefinekkel való kopob'merizálására, akkor olyan nyers kopoli■merekhez jutunk, amelyekből forrásban levő oldószerekkel, pl. acetonnal, etiléterrel, n-hexánnal és n-heptánnal a megadott sorrendben történő frakcionálás útján oly frakciókat különíthetünk el, melyek összetétel szempontjából hasonlóbbak egymáshoz. mint az első típushoz tartozó katalizátorok segítségével előállított nyers kopolimerekből nyerhető megfelelő frakciók. A kapott kopolimér molakulasúly eloszlása is szűkebb határok közé esik. Az ortovanadátokból vagy vanadilacetilacetonátokból előállított katalizátorrend szerek alkalmazása mégsem nagyon előnyös, minthogy a katalizátor súlyegységére számított nyert kopolimérmennyiség lényegesen kisebb, mint az első típusba tartozó katalizátor alkalmazása esetén.
