150579. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémek korrózió elleni védelmére anódos polarizációval

10 150.579 cső alakú 134 fej csúsztathatóan helyezkedik' el a 131 keretben, úgyhogy függőleges irányban elmozdulhat, ha a 10 edényben levő korrózív oldat szintje megváltozik. A 134 fejben, egymás­sal szemben 135 hornyok vannak (14. ábra), hogy a keret 132 oldalrészeinek a befelé nyúló részét befogadják, és ily módon a 134 fej a 10 edény­ben biztosítva legyen az elfordulás vagy oldal­irányú elmozdulás ellen, azonban a 131 kereten függőleges irányban csúszhasson. A 103 csépegő­hidat a cső alakú 134 fejben az egymásba illő 136 menetek rögzítik, a hídnak a felső végét pedig a 134 fejben célszerűen a 137 tömítőgyűrű tömíti. A 134 fej alsó végén csőszerű 116 nyúlvány van. Ez lenyúlik a 108 csepegőhíd körül a híd alsó vége vagy 109 csúcsa közeléig. A 136 nyúl­vány egy 138 tömítőgyűrűt rögzít a híd körül, megakadályozva a korrózív oldatnak a 116 nyúl­ványon és a 134 fejen át felfelé való áramlását. A 116 nyúlvány legalsó részén 119 nyílások van­nak a 109 csúcs körül, hogy az oldat szabadon áramolhasson a csúcs körül ugyanúgy, mint azt a 11. ábiával kapcsolatban már leírtuk. A 108 csepegőhíd felső 140 végét szilárdan be­csavarozzuk az alsó végébe a 106 csővezetéknek, amely a 10 edény tetején át függőlegesen fel­nyúlik. A 106 vezeték alsó végén célszerű egy 142 tömítőgyűrűt alkalmazni a híd felső végének elszigetelése céljából, hogy így megakadályozzuk az eletkrolitnak a csővezeték alsó végéből való kiszivárgását. A 106 csővezeték bármilyen alkal­mas szerkezeti anyagból lehet, például műanyag­ból, és egy elektrolitot tároló tartályhoz csatla­kozik, amilyen a 11. vagy 12. ábrán látható. Az eletkrolit utánpótlásáról a normálelektróddal köz­lekedő 106 csővezetéken át ugyanúgy gondosko­dunk, mint azt a 11. és a 12. ábrával kapcsolat­ban már leírtuk. A cső alakú 134 fej felső végére egy nagyszilárdságú 143 hüvely van rácsavarva, amely a 106 vezeték körül felfelé nyúlik a 10 edény tetején levő 144 nyíláson keresztül. A 144 nyílás egy 145 tömítőgyűrűvel van ellátva, amely a 143 hüvely külső felületével érintkezik, és meg­gátolja a korrózív oldatnak a 10 tartály tetején át való kiszivárgását. A 130 elektrolitikus híd működése közben' a 134 fej a 131 keretben olyan -magasságban helyezke­dik el, hogy a 108 csepegőhídnak a 109 csúcsa a korrózív oldatba érjen. A 106 csővezetékben és a 108 csepegőhídban levő elektrolit lassan szivá­rog a 109 csúcsból, és így fenntartja a vezető kapcsolatot a normálelektród és az oldat között, mint előzőleg már leírtuk. Amikor az edényben levő oldat szintje változik, a 134 fejet is emeljük vagy süllyesztjük, hogy a 109 csúcs állandóan az oldatba érjen. Látjuk tehát, hogy a cső alakú 134 fejnek és a 10S csepegőhídnak a magassága emelésükkel vagy süllyesztésükkel szabályozható, vagy olyan szerkezetű fejet alkalmazhatunk, amely az oldat­ban olyan mélyen bemerülve úszik, hogy a 109 csúcs állandóan beleérjen az oldatba. így tehát a cső alakú 134 fej felső vége állandóan az edény­ben levő oldat szintje felett tartható, és így igen csekély annak a lehetősége, hogy az oldat a 143 hüvelybe szivárogjon, és ezzel gátolja a szerkezet működését. Ismét felhívjuk a figyelmet, hogy a 103 csepegőhíd tartószerkezete különböző elemei­nek, mint a 131 keret, továbbá a cső alakú 134 lej, a 116 nyúlvány és a 143 hüvely a 10 edény­nyel azonos vagy olyan iners anyagból kell lennie, mint pl. különféle műanyagok, hogy az oldatban ne képződjék galvánelem. Az ismertetettekből nyilvánvaló, hogy ez a ta­lálmány csökkenteni fogja a korrózív oldatokat tartalmazó fémedények korrózióját anélkül, hogy az oldatokat a szokásos korrózió-inhibitorokkal fel kellene hígítani. Ezenkívül nem fog számot­tevő mennyiségű vas belekerülni a korrózív oldat­ba, ami a termék színét hátrányosan befolyásolná vagy emulziót képezne. Az anódáram az edény­től a savas oldatban levő iners elektród felé idő­szakosan áramlik és ezzel csökkenti a korrózió elleni védelméhez szükséges energiát, azonkívül lehetővé teszi egy egyszerű szabályozó készülék alkalmazását. A találmány tehát új és egyszerű anódáramszabályozó szerkezetet .szolgáltat, amelyet könnyű előállítani, egyszerű a működtetése és •hosszú az élettartama. / A találmány szerinti elektrxUzerkezet könnyen beszerelhető egy meglevő edénybe, és lényegében bármilyen üzemi körülmények között használható. Az elektródszerkezet működő része viszonylag közel van egy másik elektródhoz, amely az elekt­rokémiai feszültségi sorban nemesebb helyet fog­lal el, mint a véd2ni kívánt fém. Megállapítottuk, hogy ez az összefüggés a 2. ábrán látható görbe alakját követi. Ezen az E pont az edény poten­ciálját jelzi, a vízszintes ordináta vagy a korrózió sebességét, vagy a korrózió leküzdéséhez szük­séges anódáram sűrűségét mutatja. A találmány szerinti elektrolitikus híd állandó si'.orcs villamos összeköttetést tart fenn a normál­elektród és a korrózív oldat között, bármilyenek legyenek is az üzemi körülmények, anélkül, hogy a normálelektródra hatna vagy a korróziós oldatot felhígítaná. Az a csővezeték pedig, amelyen az elektrolit a normálelektród felől a korrózív oldat felé áramlik, védve van a korrózív oldat erőteljei keveredése és a • véletlen sérülés?k ellen, és így hosszú élettartamú elektrolitikus hidat alkot. Ki­tűnik továbbá, hogy az elektrolit és a korrózív oldat között folytonos és hatásos kapcsolat léte­sül, amely villamos összeköttetést teremt az oldat és a normálelektród között. Ezenkívül a találmány szerinti elektrolitikus hídszerkezet hosszú időn át működésképes anélkül, hogy a találmányt alkal­mazó folyamatban foglalkoztatott kezelő külön figyelmét igényelné. A leírásban ismertetett és az ábrákon bemuta­tott alkatrészek vagy eleinek sorrendje és elren­dezése változhat, feltéve, hogy nem térünk el a találmánynak a következő igénypontokban körül­határolt céljától, szellemétől és területétől. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás korrózív oldatot (12) tartalmazó fém­edény (10) korrodálódásának anódos polarizációval való csökkentésére, amelyre jellemző, hogy az oldatot tartalmazó edényt egyenáramú áramfor­rás (22) pozitív kapcsával, az oldatban elhelyezett iners elektródot (18) az egyenáramú áramforrás (22) negatív kapcsával tartjuk összekötve mind­addig, amíg az edény (10) és egy normálelektród.

Next

/
Oldalképek
Tartalom