150563. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fluoreszcens ernyők készítésére
Megjelent: 19ő3. szeptember 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.563 SZÁM Nemzetközi osztály: C—09—c TA— 716 ALAPSZÁM Magyar osztály: 22 f SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás fluoreszcens ernyők készítésére Távközlési Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: dr. Hangos István vegyészmérnök, budapesti lakos A bejelentés napja: 1962. június 1. Mint ismeretes, a mikrokristályos fluoreszcens anyagok számos tulajdonsága lehetővé teszi azok kiterjedt technikai alkalmazását. Ilyen célból rendszerint por alakú mikrokristályos fluoreszcens anyagokból világító réteget készítenek. A rétegkészítés egyik elég ismert és általában használatos módja az, hogy a mikrokristályos világító anyagból szuszpenziót készítünk és ezt a szuszpenziót alkalmas módon egy olyan oldatban oszlatjuk el, ahol a mikrokristályok rögzítésére alkalmas kötőanyag is van. A szemcsék ezután nehézségi erők hatása alatt ülepedni kezdenek és bizonyos idő elteltével az edény alapfelületén helyezkednek el. Ezen idő után a szuszpenzió feleslegét leöntéssel, vagy leszívással eltávolítjuk. A leülepedett réteg az oldatban elhelyezett kötőanyag hatására az alapfelületen tapad meg. Az ismeretes eljárások túlnyomó többsége kötőanyagnak vízüveget használ. Az oldatban a kötőanyag mellett még egy segédanyagot, úgynevezett koagulátort. is adagolnak, melynek feladata, hogy a kötőanyagot kötésre kész állapotba hozza. Az eddig ismeretes eljárások koagulátornak általában a periodikus rendszer I.a illetve IL a oszlopába tartozó fémek oldható sóit használják. Az ismertetett eljárások egy jelentős hátránya, hogy a leülepedett fényporréteg, vagy ennek egyes részei az ernyő felületéről csak igen komplikált kezeléssel távolíthatók el nyomtalanul. Egyes speciális rendeltetésű katódsugárcsövek, vagy különleges célt szolgáló limineszkáló ernyők azonban szükségessé teszik, hogy olyan világító réteget lehessen készíteni, mely csak az üveglemez egyes részeit fedi be, ugyanakkor azonban a lefedett részeken teljesen homogén és egyenletes.' Ilyen ernyők ugyan előállíthatok úgy, hogy az üveglemez le nem fedett részeit megfelelő sablonnal letakarva az ernyőt speciális eljárással készítik el, azonban nem biztosítható az ülepítéses eljárás két igen nagy előnye: egyenletes és szabályozható rétegvastagság, valamint a sokkal kisebb szükséges fénypor mennyiség. A találmány szerinti eljárás lényege lumineszkáló réteg készítése ülepítéses eljárással, amelynél koagulátorként ' bármely dehidráló hatású szerves oldószert, kötőanyagnak pedig olyan savanyú, semleges, vagy bázikus sót alkalmazunk, amely vízben jól oldódik és amelynek oldékonysága a koagulátor oldat hatására csökken. A különböző kísérletileg megvizsgált anyagok közül tapasztalatunk szerint kötőanyagként igen előnyösen alkalmazható primer, szekunder, vagy tercier nátriumfoszfát oldat, koagulátorként pedig etilalkohol vizes oldata. Az alább ismertetett példákban a dinátriumhidrofoszfát oldatnak kötőanyagként való alkalmazását tárgyaljuk, természetesen ez nem jelenti azt, hogy kötőanyagként az előbb említett tulajdonságú anyagok valamelyike nem használható. Az ülepítéssel való emyőkészítés mechanizmusa — mint ismeretes — az, hogy a mikrokristályokból álló szuszpenziót olyan oldatban ülepítik, melyben a mikrokristályok felületére adszorbeálódó kolloid részecskék vannak. A kristályok felületén adszorbeálódott kolloid részecskék a szemcsék leülepedése után egymással összenőlek és így a fényporkristályokat egymáshoz, valamint az alaplemez falához ragasztva kötik meg a réteget az alaplemezen. A kötőanyag olyan anyag, melyből a koagulátor hatására ilyen tulajdonságú kolloid részecskék képződnek, a koagulátor szerepe pedig éppen a megfelelő tulajdonságú kolloid részecskék előállítása az oldatban.
